Napra pontosan egy éve ment el Balázs Fecó
Tavaly ilyenkor érkezett a szörnyű hír: a magyar zenei élet egyik legnagyobb alakja, Balázs Fecó elhunyt. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, zenész, zeneszerző oly sok mindenkivel együtt, szintén a koronavírus áldozata lett, a járvány második hullámában. Rá emlékezünk ma.
1951. március 2.-án született, Budapesten és egészen fiatalon elkezdett a zenéléssel foglalkozni. Már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tagja volt az iskola zenekarának. 1967-ben a Neoton együttes tagjaként kezdett. 1972-ben Som Lajossal kivált a zenekarból, és megalapították az első magyar hard-rock zenekart, a Taurus XT-t, amely 1973-ban felbomlott. Ezután Balázs Fecó két évet külföldön dolgozott. Hazatérte után, 1976-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához került, majd 1978-ban, erre az együttesre építve megalapította a Korál együttest. Balázs Ferenc alakította újjá és önálló együttessé. 1979–1984 között egymás után hatszor az év legjobb billentyűsének választották.
1987-ben EMeRTon-díjat kapott. 1988-ban Kőfalak leomlanak címmel oratóriumot írt. Szintén ebben az évben az Interpop Fesztivál zeneszerzői díját kapta az oratóriumért és a Hölgyeim elég volt című színházi darab zenéjéért. 1996-ban unplugged koncertet adott. 1997-ben 12 év után újra összeállt a Korál együttes, és egy koncertet adtak a Kisstadionban, amely elnyerte az év koncertje címet (EMeRTon-díj).
1998-ban Liszt Ferenc-díjat kapott és koncertezett a Budapest Sportcsarnokban, ahol Újjászületés című szintén 1998-ban megjelent lemezét mutatta be. 1999-ben jelent meg Évszakok című könyve, valamint a Huszka Jenő-életműdíjat is ez évben kapta.
Emlékezzünk rá a legnagyobb zenéivel, slágereivel!
