„A zene mindenkié!” – ugye mindannyiunk számára ismerős Kodály Zoltán bölcsessége, aki rámutatott arra, hogy hangszer hiányában használjuk a torkunk adta lehetőségeket, és ha ezt megsokszorozzuk, sokkal szebben zeng a dal.
A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, és a Magyar Zenei Kamara védnökségével 1991 óta rendezik meg december 16-án a Magyar kórusok napját, mégpedig annak emlékére, hogy 1882-ben, ezen a napon született Kodály Zoltán.
Az elmúlt években ezen a napon országszerte kórus koncertek, kórustalálkozók színesítették a hazai kulturális életet. A járvány azonban az elmúlt két évben sajnos még mindig az életünk, és a kóruséletnek is része. Elmaradtak, elmaradnak az ilyentájt szokásos próbák, koncertek, de reméljük, hogy a közös muzsikálás iránti vágy mindenkiben továbbra is benne él.
Szerencsére a magyar kóruséneklésről elmondható, hogy annak története a régmúlt évszázadokba nyúlik vissza. Elég arra gondolnunk, hogy a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége az Aradon 1867-ben létrejött Országos Magyar Dalár Egyesületet tartja elődjének, amely egyesületet olyan nevek fémjelzik, mint Erkel Ferenc, aki a dalárda művészeti vezetője volt, a titkár sem volt kisebb név, mint Ábrányi Kornél.
A magyar kórusszövetség újkori történelmére visszatekintve sincs jogunk szégyenkezni, hiszen 1948 decemberétől – 1950 január 1-ig, Bartók Béla Szövetség néven működött, Kodály Zoltán elnökletével.
A hatvanas években merült fel, hogy a magyar kórusok érdekvédelmét szolgáló szervezetet kell létrehozni, hogy működési feltételeik, szakmai fejlődésük biztosítva legyen. 1970 júniusában megalakult a Kórusok Országos Tanácsa, és a fiatal szervezetben olyan kórus szakmai kiválóságok vállaltak tisztségeket, mint például: Bárdos Lajos, Forrai Miklós, Gulyás György, Tillai Aurél, és Vásárhelyi Zoltán.
A magyar kórusmozgalom fénykorát jól jellemzi, hogy nemzetközi hírnévre tettek szert akkoriban a magyar kórusok. Gondoljunk csak a világszerte kuriózumként emlegetett, 1954-ben alakult Magyar Rádió Gyermekkórusára, amelyet Botka Valéria és Csányi László hozott létre, és vitt sikerre.
De, hogyan is működnek napjainkban a magyar kórusok? – erről kérdeztem Kozármislenyben Tarcsay Gyöngyvért, a helyi Cantica Nova kórus titkárát.
Ebben a kérdésben részemről először is egy nagyon ide illő arab közmondással élnék, miszerint: „Élj azzal, aki imádkozik, és te is imádkozni fogsz, élj azzal, aki énekel, és te is énekelni fogsz.” Bizony így jártam én is, mikor több mint húsz évvel ezelőtt megalakult a Cantica Nova kórusunk Kozármislenyben. A kórus létrejöttének, elindítójának a helyi református közösség volt a bölcsője, és az egyházi alkalmak szolgálata jellemezte az énekkar fellépéseit. Női karunk fellépett már határon innen és túl is. Bemutató CD lemezünk tartalmazza repertoárunk legjavát. Tizenhárom éven át szervezzük nyári táborainkat, melyek a hangképzésen túl közösséget is építenek. Nagy korára a kezdeményezést aztán a Kozármislenyi Nyugdíjasok Egymásért Egyesület pásztorolta, és kórustalálkozókká nőtte ki magát. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy a 10 éves jubileumi kórustalálkozónkat, és mellette egy tizenegyediket is meg tudtunk tartani. Bízunk, reménykedünk a holnapban, mert tudjuk, hogy … „Aki énekelni akar, mindig talál dalt hozzá.”
Fotónkon a XI. Kozármislenyi Kórustalálkozó résztvevői láthatóak a kozármislenyi nővérek templomában.
