A talajszennyezés sajnos a közvetlen környezetünkben is egy örökzöld téma, és egyre jobban megfigyelhető, és egyre gyakrabban megjelenik. Szennyezettnek nevezzük azt a talajt, amelybe az emberi tevékenység miatt bármilyen káros, többnyire toxikus anyag került.
Talajszennyezésnek számít az a jelenség, amikor a termőtalajba olyan anyagok kerülnek, vagy szivárognak, esetleg ömlenek, amelyek a talaj ökoszisztémáját kisebb vagy nagyobb mértékben károsítják, rombolják. A toxikus anyagokkal szennyezett talaj nem tud már olyan termékeny lenni, mint amennyire eredetileg képes lenne, így aztán nem, vagy csak csökkentett módon tudja betölteni az élővilágban betöltött szerepét.
A talajszennyezés lehet akár egy természeti katasztrófa vagy jelenség következménye is, például vulkánkitörés, de a legtöbb esetben sajnos az emberi beavatkozás eredménye.
Nézzük csak, hogy mi is a közös az idillikus tájakon elszórt szőlőskertekben, és az ipari területekben, és a hulladéklerakókban. Természetesen a vegyi anyagok jelenléte a helyes válasz. A nehézfémektől a szerves szennyezőanyagokon át a mikro-műanyagokig megtalálhatók mindegyikben.
A talajt, ami a föld egyik alkotóeleme, akkor tekintjük szennyezettnek, ha a benne lévő szennyezőanyagok károsítják az emberi egészséget vagy pedig a környezetet.
A folyók melletti szántóföldek műtrágyázása, a rovarirtók használata, a kirándulók szemetelése mind-mind szennyezés. A folyók szennyezésével pedig állatok és növények közösségeiben okoznak sokszor helyrehozhatatlan károkat vagy éppen fürdésre, horgászatra, halászatra alkalmatlanná teszik.
A szántóföldek használata során pedig egyre gyakrabban juttatnak további toxikus anyagokat az egyedi ökoszisztémákba. Teszik ezt a szántóföldi növények védelme, vagy éppen a tápanyagok pótlása céljából.
A földekben található rengeteg szennyezőanyag többsége mégis az iparból, a közlekedésből és más gazdasági tevékenységekből jut a talajba. Márpedig ezek a szennyezőanyagok nagy távolságokra is eljuthatnak, és elérve a talajt felhígulnak, miközben ideiglenesen tárolódnak.
A növényeknek tápanyagokra van szükségük a növekedésükhöz, az egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység során pedig a talajban lévő tápanyagok gyorsabban kimerülnek. Ezt a műtrágyák egyre nagyobb mértékű talajba juttatásával ellensúlyozzák. A műtrágyákból a növények gyakran nem veszik fel a teljes mennyiséget, és a talajba kerülő többlet bekerül a tavainkba és a folyóinkba. Mivel a természetes vizekbe jutó nitrogénfelesleg a növények és az algák elszaporodását okozza, ezek lebomlása pedig csökkenti a víz oxigénszintjét, ezzel károsítja az adott ökoszisztémában élő állat- és növényfajokat.
Közismert, hogy gombaölő szerként évtizedek óta széles körben alkalmazzák a szőlőskertekben és a gyümölcsösökben a rezet. Napjainkra a szőlőskertekben mért rézkoncentráció háromszorosa az európai talajokban meghatározott átlagértéknek.
Jelentősen mérgező fém a kadmium, amit az ásványi foszfortartalmú műtrágyákban találhatunk. Ezek a „szerves trágyák” többek közt a szennyvíziszapok, a trágya, a komposzt és a biohulladék nem megfelelő szabályozásának következtében juthatnak a talajba.
Mostanra már Európa-szerte megtalálhatók a talajmintákban a növényvédő szerek hosszú távú használatából származó vegyi anyagok. Tanulmány során vizsgált talajok több mint 80%-a tartalmazott növényvédőszer-maradványokat, 58%-ukban pedig két vagy több szermaradék típus is előfordult.
Vannak egyes szennyezőanyagok, amelyek idővel lebomlanak a talajban, mások viszont örökre megmaradnak és ott szép lassan felhalmozódnak. Nagyon sok szennyezőanyagnak a föld és a talaj jelenti a végállomást, ahol ezek a szennyezőanyagok lerakódnak és az idők folyamán felhalmozódnak. Az ilyen vegyi anyagok például a savas esők során kerülhetnek a talajba.
A talajnak van egy úgynevezett a puffer-képessége. Ez azt jelenti, hogy képes bizonyos talajba jutó szennyező anyagok kedvezőtlen hatásait tompítani, vagyis pufferolni. Ennek a tulajdonságának a segítségével megakadályozza egyes szennyező anyagok mozgását. Megakadályozva így a mérgező anyagok felszíni, vagy felszín alatti vizekbe jutását, illetve azok növény általi felvételét. Ezzel akadályozza meg annak a növény-állat-ember táplálékláncba kerülését.
Vannak elemek, amelyek bizonyos koncentráció felett toxikussá válhatnak, például a mangán (Mn), bór (B), réz (Cu), szelén (Se) amelyek az úgynevezett tápanyagterheléssel fenyegethetik a felszíni és felszín alatti vízkészleteinket. Ezek forrásai pedig a szemét- és hulladéklerakók, illetve azok csurgalék vizeiből származnak. Ahol nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, és a hulladéktárolás szabályait ott veszélyes anyagok mérgek, nehézfémek szivárognak a talajba.
Az ólom (Pb), a kadmium (Cd), a higany (Hg), a cink (Zn) és a hasonló típusú veszélyes fémek fő forrása pedig azok bányászata, kohászata, finomítása, feldolgozása.
A felsoroltak a legnagyobb problémát akkor okozzák, ha bekerülnek a táplálékláncba, így végül mi is megesszük ezeket a szennyezett alapanyagokat, mert előbb-utóbb az asztalainkon kötnek ki. Az emberi szervezetbe jutva nagyon sok egészségügyi problémát okoznak, gondoljunk csak a szív és érrendszeri problémákra, vagy a daganatos betegségekre.
Hogy mi lenne a megoldás? Természetesen a megelőzés, a felelős gazdálkodás.
Forrás: agroforum.hu, europa.eu
A bahir.hu oldalán folyamatosan talál aktuális zöld híreket, információkat.
