Minden évben eljön a nap, amikor Pécs ismertebb vendéglátó helyein egyszerre belecsapnak a húrokba, beindul a dobpergés, zene és tánc veszi kezdetét és tart éjszakába nyúlóan. Idén ez a nap január nyolcadika volt, amikor ismét megrendezték a Made in Pécs Fesztivált, melynek keretében közel 150 előadóművész és zenekar mutatta meg magát a város 7 különböző vendéglátó helyén. Noha napközben dolgoznom kellett, a délelőtti nyitókoncertek egyikét mindenképp meg akartam hallgatni, utána meg a délután 5-kor csatlakoztam a bulihoz. Úgy döntöttem, néhány szót írok azokról a helyekről és zenekarokról, ahol jártam (illetve jártunk pár ismerősömmel). (A fényképeket koncert közben készítettük telefonról, így lehet köztük pár gyengébb, ezért elnézést kérek!)
A nyitókoncertek délelőtt 10 órakor voltak, ezekre ismertebb előadókat, zenekarokat hívnak meg egy az átlagnál hosszabb idejű koncertre (a többi zenekarnak 20-30 perc előkészület és 20 perc zenélésre fordított idő állt a rendelkezésére). A választási lehetőségek az alábbiak voltak: Pető Szabi & Nándi (Sárkánybarlang), Rózsaszín Pitbull (Tititá), Rudán Joe Akusztik (Made in Pécs), Villuth András (Nappali, Fesztiválnyitány gyerekeknek), Mehringer Marci (Trafik), Boebeck (Szabadkikötő), Lovasi András (Pécsi Est). Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, így a Pécsi Estben kezdtük a napot…
… és sajnos azt kell mondanom, hogy ez volt a nap legnagyobb csalódása. Szögezzük le az elején: nagyon tisztelem Lovasi Andrást és egy igazi egyéniségnek és kiváló zenésznek tartom. Azonban amit ezen a koncerten lenyomott, az nagyon nem tetszett. Egy saját 2019-es élményem jutott eszembe: egy pénteki napon kollégámmal mentünk a Madarasi Hargitába Jogászgyűlésre, ahol a tervek másnap szerint én is tartottam volna egy 20 perces előadást egy jogi témában. Amikor 16.50-kor odaértem, közölték velem, hogy változás történt, még ma 17 órakor (vagyis 10 perc múlva) kell előadnom és nincs power point sem, így a nélkül kell az előadást megtartanom. Meglepett a dolog és ott helyben kellett improvizálom, mert a statisztikai részekről kivetítés nélkül egyszerűen nem lehet beszélni, így a helyett ad hoc jelleggel kellett valami átvezetőt kitalálnom. Végülis megoldottam, de azért visszahallgatva éreztem, hogy ez így nem volt az igazi, az utolsó simítások és a Ppt. hiánya miatt közel sem lett tökéletes.
Miért írtam le ezt most? Mert nagyjából ugyanaz ez volt az érzésem a Lovasi koncert kapcsán, kb. mintha 5 perccel a koncert előtt közölték volna vele, hogy na te most zenélni fogsz, itt a gitár, sok sikert (a különbség csak az, hogy az esetében biztos nem ez történt)! A koncert egy jelentős részében nem is zene ment, hanem a sztorizgatás, ami teljesen összefüggéstelen volt, próbált vicces lenni, de szerintem a legtöbbször inkább kínos volt az egész, az Omegáról elejtett pár mondata meg kifejezetten ízléstelen (azt sem értem, hogy az ominózus Gáspár Laci-féle bakit miért kell folyton felemlegetni. Oké, hibázott, nem volt szép, de színpadon előfordul ilyen, tovább lehetne rajta lépni). És ha már bakik, nem egyszer a szöveget is eltévesztette, olyankor megállt a zene, elsütött valami poénosnak szánt megjegyzést, majd folytatta. Azt éreztem, mintha letojná az egészet. És a legrosszabb az egészben, hogy volt a koncertnek 2-3 olyan momentuma, amikor Lovasi András igazán belecsapott a húrokba és elkezdett zenélni, és akkor egy szál gitárral is eszméletlen hangulatot teremtett. De ez tényleg 2-3 momentum volt, a koncert többi része meg az én szememben nagyjából az értéktelen kategóriát képezte. Remélem a többiek jobban élvezték, mint én, mert azért elég nagy tömeg jelen volt a koncerten.
Délután a Traffikban kezdtem a napot, ahol addigra az ülőhelyek már elfogytak, így állnom kellett, de egy koncertnél ez nem gond. A Giulia este otthon marad formáció koncertjét hallgattam meg, ami több másik zenekar tagjaiból összeállt banda volt, énekesként a Kubalibre frontemberével. Bár nem vagyok zenei szakértő, így a véleményem tekintsük laikusnak, de érződött, hogy mindenki volt már színpadon nem is egyszer, nagyon jó hangulatú koncertet hoztak össze, ezt még hallgattam volna sokáig, kár, hogy csak 20 perc jut egy csapatra.
Az estét a Nappaliban folytattuk, ahol bár a koncerttéren sokan voltak, hátul még maradtak ülőhelyek és egy másik baráti társasággal össze is futottunk, így a Gexy és zenekara inkább csak beszélgetés közbeni háttérzene volt számunkra. Ugyanakkor, amikor néha-néha odafigyeltem, kifejezetten kellemes volt, amit a zenekar játszott. Szóval rájuk fogok keresni a neten!
Ezután még egyszer visszamentünk az Estbe az Avement formáció meghallgatására. Itt szerintem volt némi gond a hangtechnikával, ugyanis amikor a Metal formáció énekese „normál hangerőn” énekelt, akkor nem igazán hallatszott a hangja. Maga a zene egyébként nem volt rossz, főleg, ha figyelembe veszem, hogy ez nem az én stílusom, bár ha lejátszanának nekem most 10 zenét azzal a kéréssel, hogy melyik voltak ők, akkor nem meggyőződésem, hogy felismerném őket.
A következő állomásunk a Tititá volt, ahol nem alakult ki heringparty, de a koncertre azért viszonylag sokan bejöttek. A Red Hot Chili Pappas zenekart hallgattuk, akik feldolgozásokat játszottak le, szerintem kitaláljátok, hogy melyik zenekartól. Alapvetően tetszett, kellemes nosztalgia volt az amerikai zenekar dalait hallani, de volt benne egyediség, nem kopizni akarták az eredeti formációt. Jól éreztem magam.
Már jócskán az estébe voltunk, amikor a Made in Pécsbe érkeztünk Dörnyei Szabi koncertjére. Egy másik koncert végére értünk oda és féltünk, hogy elférünk-e, mert sok ember volt viszonylag kis helyen, de a koncert után többen kimentek, így végül még ülőhelyünk is lett. A Babos Attilával (Szabadpécs) történt kollegiális üdvözlést követően bele is merülhettünk az instrumentális zenébe. Nekem kifejezetten bejött a stílus, amit a zenész képviselt, a sok rockos meg metálos banda után ez a kis letisztult zene kifejezetten jól esett, a kedvencem a végén a saját egyvelege volt, amibe több magyar dal is megjelent.
A végén már csak egyedül úgy döntöttem, hogy kicsit benézek a Broken Balls koncertjére. Igazából róluk nehéz lenne bármit mondanom, mert az a stílus, amit ők képviselnek, tőlem már nagyon távol áll. Viszont lenyűgöző volt, hogy az itteni közönség milyen hangulatot ad, pedig a befogadóképessége ennek a helynek azért jócskán egy Est vagy Nappali alatt van. Egyébként itt volt leginkább egy olyan érzésem, hogy a közönség nagy része törzsvendég, akik gyakran járnak ide és ismerik is egymást, és talán itt volt a legtöbb nem vándorló, végig egy helyben maradó néző (ebben talán az is benne volt, hogy ez a helyszín már a fesztivál „epicentrumától” kicsit távolabb esett.)
23 óra környékén már fáradtnak éreztem magam és én is hazamentem, de aki akart még 2-3 órán keresztül bulizhatott a különböző zenekarokra. Nyilván esetemben sok időt elvitt a vándorlás, ha egy helyen maradok, valószínűleg kicsit több koncertet meghallgathattam volna, de így is jól éreztem magam. A Szabadkikötő nálam kimaradt, amit kicsit sajnálok, de majd legközelebb oda is elnézek!
Ti melyik helyszíneken voltatok, melyik formációkat hallgattátok meg, és mi volt a véleményetek róluk?
