Pécs legikonikusabb tere egyértelműen a Széchenyi tér. A Dzsámival, a mediterrán hangulatával évszázadok óta a város egyik legmeghatározóbb pontja. Ez a tér volt a középkori város egyetlen, nagyobb tömeg befogadására alkalmas tere. Mint ilyen, számos ünnepélyes esemény színhelyének tartják: Janus Pannonius itt gyülekezett háromszáz fős kíséretével, mielőtt Mátyás király követeként II. Pál pápa segítségét kérte volna; feltehetően az 1476. októberi pécsi országgyűlés is itt történt; II. Ulászló 1495. március 27-én Pécsett kötötte meg a török békét.
A török II. Szulejmán vezetésével 1543. július 20-án vonult be a térre. Később, 1566. augusztus 4-én is bevonult, hogy másnap innen induljon Szigetvár felé. A teret ekkoriban Bazár térnek hívták, északi oldalán pedig a Szent Bertalan-templom köveiből megépült Gázi Kászim pasa dzsámija. A tér maga fontos kereskedőtér volt a török alatt. Evlija Cselebi leírása alapján két török kút is volt a téren: a templom alatt, illetve a mai Zsolnay-kút helyén. A tér az 1664-es hadjáratban súlyos károkat szenvedett.
A város visszahódítása után a tér továbbra is katasztrofális állapotban volt: a dzsámi némileg megrongálódott, a minaret félig ledőlt, a török fürdő leégett, a környező házak romosak voltak. A következő évtizedek az újjáépítésről szóltak: 1698-ban épült az első városháza, 1713-ban megépült az első Szentháromság-szobor (amely a tér nevét is adta II. József uralkodásáig), melyet a pestisjárvány emlékére állítottak. 1714-ben a teret nyilvános piacnak jelölték, emellett a téren kivégzéseket is tartottak egészen a 19. század közepéig, amikor a kivégzések helyszíne a Ledina lett.
Nap, mint nap használjuk, járunk arra, ahogy tették ezt az elődjeink is. Nézzük végig a tér evolúcióját, az 1800-as évektől, napjainkig!
Az első felvétel az 1800-as évek elején készült, a Dzsámi természetesen akkor is ott állt, tőle balra pedig – vélhetően – a mai Nagy Lajos Gimnázium áll. Itt még nem voltak szobrok, és a tér neve sem viselte Széchenyi nevét, azt csak 1864-ben vette fel, halála után négy évvel.
A tér a magyarok letelepedése után kezdett funkcióval bírni, fontossága pedig a 13. században, a Szent Bertalan-templom építésével kezdődött. A keleti, budai városkapu és a nyugati, szigeti városkapu között kialakuló új út növelte a tér funkcióját, mely a jelenleginél nyugati irányban jóval nagyobb kiterjedésű volt: az 1367-ben megnyitott első magyarországi egyetem épületéig terjeszkedett, mely a püspöki vár szomszédságában állt. Ez a tér volt a középkori város egyetlen, nagyobb tömeg befogadására alkalmas tere. A második felvétel már a 19. század második felében készült: ekkor már Széchenyi térnek hívták a teret. A fotót a kor híres fotográfusa, Zelesny Károly készítette. Itt már jobban hasonlít a tér a mostani állapotára, de természetesen vannak bőven különbségek. Látszik a Szentháromság szobor is, amit 1714-ben állítottak fel.
A következő – és eddigi legjobb minőségű – felvétel már 1904-ből származik. Monarchia korabeli város, a tér alján lovaskocsikkal, sátrakkal (talán árultak valamit?), no meg pécsi emberekkel.
Fortepan / Uj Nemzedék napilap
Ismét ugrunk az időben, megérkezünk a Horthy-korszakba, a kép 1920-ban készült a lovaskocsikat autók váltották fel. A Mecsekoldal még itt is érintetlen terület, a tér pedig szinte teljesen üres, legalábbis a mai állapotához képest. Fák azonban vannak rajta, méghozzá a tér jobboldalán frissen ültetettek!
Fortepan / Erky-Nagy Tibor
A következő kép már az 1930-as években készült, a térre eddigre padok kerültek ki, és láthatóan élettel telt meg.
Fortepan / Hirschler Károly
A következő kép már 1940-ben készült: a II. Világháború kitört, ám Magyarországon még béke és nyugalom uralkodott. Több üzlet is látható a képen, ahogy az ikonikus Zsolnay-kút is. Járt már a villamos is, de még egy lovaskocsit is felfedezhetünk a tér alján.
Sorozatunkat innen folytatjuk!
