Múlt hét végén egy kellemes élmény érte az egyik legjobb barátomat: nyert egy kétszemélyes jegyet a Kilakoltatás című új magyar filmre és az utána lévő közönségtalálkozóra az Urániában. Nekem meg volt olyan szerencsém, hogy engem hívott el magával, amit nagy örömmel elfogadtam. Következő cikkemben írok egy rövid élménybeszámolót a filmről és a találkozóról.
A film alapjául – nem meglepő módon – alapjául egy kilakoltatás szolgál egy fiatal végrehajtó szemszögéből. Ugyanakkor mindezt humoros, szatirikus stílusban teszi (amennyire a körülmények ezt lehetővé teszik), belevéve egy olyan családi konfliktust, amely abból adódik, hogy a főszereplő testvére civil aktivista, aki kilakoltatásokat próbál megakadályozni.
Maga a film megtörtént eset alapján készült. Nyilvánvalóan nem a teljes történet a valóság Spoiler! a filmben a lakáshoz való bejutáshoz a költöztetőkre, egy rendőrre, majd a készenléti rendőrségre, a sintérre, az állatkerti dolgozókra, mentőkre és a túsztárgyalóra is szükség van, a valóságban ilyen azért nyilvánvalóan nincs Spoiler vége! ugyanakkor számomra – aki korábban követeléskezelésekkel foglalkozó ügyvédi iroda alkalmazottjaként, és ilyen ügyekben is vizsgálódó rendőrségi kormánytisztviselőként – elég sok tapasztalatot szereztem és bizony néhány nagyon valós problémát felelevenít a film.
Egy nagyon aprócska, szinte feledésbe merülő jelenet volt, amikor az adós – aki valójában egy kezes – azzal védekezik, hogy a fia kedvéért írta alá, aki azt mondta, hogy ez csak egy aláírás, semmi jelentősége nem lesz. Ez olyan távolinak tűnhet, ám sajnos a 2000-es években ez gyakori jelenség volt, konkrétan feljelentést is láttam emiatt, hogy valaki csalás vádjával jelentette fel azt, aki rávette őt a szerződés aláírására (és ezek a feljelentések rendre bűncselekmény hiányában való megszüntetéssel zárultak, hiszen a szerződésekben szerepelt, hogy mi az a kezesség, egy szóbeli ígéret, hogy erre nem kerül sor, önmagában véve kevés).
Szintén egy érdekes görbe tükröt tesz a szituáció elé a szabályokhoz való merev ragaszkodás, ami azonban szükséges, hisz minden eljárásjogi szabálytalanságnak súlyos jogi következményei vannak. Ugyanakkor, ha valaki végiggondolja, hogy az összes eljárási cselekménynek milyen költségeit vannak, érzi, hogy ez az egész mennyire nem éri meg. Tetszik viszont a filmben, hogy ha nem is gyakran, de azért megjelennek a hitelezői érvek is.
Összességében egy kissé parodisztikus, de mégis hiteles filmet láthat, ami időben nem sokkal rövidebb, mint az az időszak, amit feldolgoz (gyakorlatilag pár óra eseménye), ezt azonban nagyon alapos részletességgel teszi, rengeteg apró utalással és jelentéktelennek tűnő, ámde fontos elemmel. Szóval mindenkinek tudom ajánlani Spoiler! a vége viszont nem happy end Spoiler vége!
A filmet a közönségtalálkozó követte, ami egy beszélgetés volt a film rendezőjével, Fazekas Mátéval. Sajnos pont ugyanazokba a problémákba ütköztem, amikben a legutóbbi közönségtalálkozónál. Közvetlenül a film után, mindenféle szünet nélkül volt egy 50 perces beszélgetés a rendező és a moderátor között a nélkül, hogy akár egyetlen kérdést is feltehetett volna a közönség a rendező úrnak. Illetve lehetett, 50 perc után az előtérben, de valahogy én nem pont így képzelek el egy közönségtalálkozót.
Ezzel együtt sok érdekes információ is elhangzott a beszélgetésben. Külön tetszett, amikor a rendező arról beszélt, hogy ma Magyarországon nehezebb egy második vagy harmadik filmet elkészíteni, mint egy elsőt, mert míg a legelsőre vannak támogatási lehetőségek, addig egy következőre – legalábbis az esetek többségében – nem sok minden. A film kapcsán örülök, hogy a szerző kitért arra, hogy ez a film a végrehajtási eljárásnak csak egy nagyon apró szegletét mutatja be, a kilakoltatás folyamatát, amiről már jogerős határozat van, vagyis amikor már nincs mit tenni. De ez már egy eljárásnak a vége, a korábbi szakaszban azért vannak más lehetőségek (más kérdés, hogy ehhez az adós fizetési hajlandósága és képessége szükséges).
Összességében nekem tetszett a film, ajánlom megtekintésre – még úgy is, hogy közönségtalálkozós vetítés tudtommal már nem lesz – nem egy látványos, eseménydús alkotás, de szórakoztató és roppant tanulságos.
