Bakos Bernadett az országos politikában újoncnak számít, a mostani az első ciklusa a Parlamentben. Az LMP fiatal politikusával beszélgettünk, a választásokról, a zöld párt múltjáról, jelenéről és jövőjéről, de azt is megtudtuk tőle, hogy milyen céljai vannak a következő ciklusban.
– A mostani az első parlamenti ciklusa, korábban Kőbányán volt önkormányzati képviselő, és a Fővárosi Közgyűlés klímavédelmi, közlekedési és városfejlesztési bizottságának tagja is volt. Mikor, hogyan és miért kezdett el politizálni?
– Engem már egészen fiatalon beszippantott a politika iránti érdeklődés. Az alakuló ülés napján a parlamenti folyosón az ülésterem felé tartva meséltem a frakciótársaimnak, hogy pontosan 10 éve azon egy hasonló májusi napon épp érettségiztem. Érdekes, hogy már akkor is gondolkoztam, hogy de jó lenne egyszer bekerülni a Parlamentbe, de nem gondoltam volna, hogy ez valaha valóra válik. Ugyan mérnöki képzést végeztem, de mégis folyamatosan foglalkoztatott a közélet.
2018-ban a választás után döntöttem el, hogy lassan ideje lesz a tettek mezejére lépni. Akkor is az LMP-vel szimpatizáltam, egy Kőbánya-Kispesti pultozásnál fel is ajánlottam a segítségem Kőbányán. 2019-ben már segítőként, szavazatszámlálóként éltem meg az Európa Parlamenti, 2.18%-os buktát, ez adta meg a végső lökést arra, hogy csatlakozzak az LMP-hez.
– Miért épp az LMP-t választotta, ha jól tudom a párt nem a legszebb napjait élte, amikor Ön annak tagja lett.
– Épp ez ösztönzött. Az volt a mögöttes motiváció, hogy ebben a helyzetben a hozzám legközelebb álló pártnak minden segítségre szüksége lesz. És honnan máshonnan kapnának segítséget, ha nem azoktól, akik egyébként is szimpatizálnak az LMP-vel? Egyébként többen is felhívtak akkor az LMP-től, hogy még mindig csatlakozni akarok-e, szerintem nem hitték el, hogy továbbra is ez a szándékom az eredményeket látván.
– A 2022-es választásokon elsöprő győzelmet aratott a Fidesz-KDNP, innen hogyan állhat fel az ellenzék? Szükség van a jövőben is összefogásra, vagy inkább külön utakon érdemes elindulnia a pártoknak, és úgy támogatókat, szavazókat szerezniük?
– Szerintem jelenleg még nem lehet még egyértelműen megmondani, hogy az összefogás vagy a különutas politizálás a jobb. 2019-ben az összefogás sok helyen jól működött, de voltak olyan helyek is, ahol nem jött össze a közös indulás, és olyanok is, ahol később felbomlott az együttműködés. Mi például Kőbányán külön listával futottunk neki, így szereztünk egy listás mandátumot. Alapvetően a helyi viszonyok határozzák meg, hogy mennyire tudnak együttműködni a szereplők, nehéz országosan érvényes következtetést levonni. Azt mindig is problémának tartottam, hogy voltak, akik csodafegyverként tekintettek az összefogásra. Ma már szerintem mindenki jól látja, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Ha pedig általában az ellenzéki politizálást nézzük, akkor az biztos, hogy ki kell lépni abból a mederből, amiben eddig az ellenzéki politizálás főleg folyt. Az áprilisi eredmény azt üzeni, hogy valamit máshogy kell csinálnunk. Én például többször is elmondtam, hogy szimbolikus ügyek helyett az emberek mindennapjait érintő dolgokkal kell foglalkoznunk. Azzal is szakítani kell, hogy mindent feketén-fehéren szeretnének értelmezni ellenzéki politikusok, és hogy egy egységes ellenzéki kánon alakul ki, amiben a szereplők ugyanazt a 2 millió szavazót szeretnék így vagy úgy elosztani maguk között. Ebben az LMP-nek szerintem helyzeti előnye van, hiszen mi gyakran pengettünk korábban is az ellenzéki kánontól eltérő húrokat.
– Az új generációs, fiatal politikusok közé tartozik, abból a korosztályból jön, amelyben a legkisebb a szavazati hajlandóság. Ön szerint mi lehet az oka, hogy a magyar fiatalok többsége ennyire apolitikus, és kevésbé érdeklődik a közélet iránt, mint az idősebb korosztályok?
– Én nem azt tapasztalom, hogy a korosztályom apolitikus lenne, bőven vannak, akik érdeklődnek a politika iránt. Inkább a cinikus hozzáállás az általános, amit az elmúlt 10-15 év politikai történései idéztek elő. Ne felejtsük el, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor én például 14 éves voltam. A mi politikai emlékezetünknek talán ez az első meghatározó élménye, majd 2010-ben jött az első 2/3, és lényegében az egész fiatalkorunkat ebben éltük, ebben az időszakban formálódott a politikához való viszonyunk is. Nagyon nehéz sokaknak elképzelni, hogy valóban lehet más a politika. Így aztán vagy cinizmussal, vagy a politika elkerülésével védekeznek. Az pedig a teljes magyar társadalomra igaz, hogy kevesen igyekeznek ténylegesen formálni a politikát, azáltal, hogy például csatlakoznak egy párthoz, annak munkájában szerepet vállalnak.
Másrészt a fiatalok esetében is azt a problémát látom, amit az előző kérdésnél is elmondtam. Az embereket nem önmagában a politika érdekli, hanem elsősorban az, hogy hogyan tudja a politika, a pártok, a politikusok pozitív irányba befolyásolni az életüket vagy általában a társadalmat, közhangulatot stb. Az nagyon jó, hogy szinte minden párt meg akarja szólítani a fiatalokat, de az nem a fiatalos életérzéssel, néhány insta-poszttal vagy influenszerkedéssel fog megvalósulni. Egészen egyszerűen el kell kezdeni olyan ügyekkel foglalkozni, amik ezt a korosztályt érintik. Nem szimbolikus, hanem tartalmi kérdésekkel, így például a lakhatási válsággal, a pályakezdők vagy családalapítók nehézségeivel, az egyetemi képzések vagy a kollégiumok minőségével, a vidéki fiatalok helyzetével és a vidék csekély megtartóerejével.
És még egy érdekesség: a korosztályomban még mindig gyakori az élmény, hogy az idősebb generáció egészen egyszerűen lesöpri a véleményünket csupán a korunk alapján. Azt üzenik ezzel a fiataloknak, hogy ők csak ne szóljanak bele az idősek dolgába. Nincs ez másként az én esetemben sem, még most is gyakran megkapom a kommentfolyamban, hogy „ugyan már, te csak egy kislány vagy, mit tudhatsz te még?”.
– Melyek lesznek azok az ügyek, melyek a legfontosabbak lesznek Önnek a következő ciklusban? Milyen politizálásra számíthatunk Bakos Bernadettől?
– Az LMP-n belül is bizonyos tekintetben radikálisabb zöld politizálást folytatok, mint az átlag, másfelől viszont sokkal földhözragadtabb, „szakmázósabb” vonalat képviselek. Ez azt jelenti, hogy konkrét és lehatárolt területekkel foglalkozom, azokkal viszont teljes mélységükig. Építőmérnökként alapvetően az épített környezet, városfejlesztés és a közlekedés tartozik hozzám. Egy nagyon fontos, és gyakran hangoztatott üzenetem, hogy ma Magyarországon még kevesen érzik a zöldpolitika esszenciáját, akár a zöld témákkal foglalkozó politikusok között is. A társadalomban még nem ment át, hogy ez a történet nem áll meg a biciklizésnél, a szelektív hulladékgyűjtésnél és a faültetésnél. Ezek mind szép dolgok, de az ökopolitika ennél komplexebb, egy az élet minden területére kiterjedő rendszerkritikus nézőpont. Ezért komoly gazdasági és műszaki oldala is van a zöld kérdéseknek.
Hogy néhány konkrétum is elhangozzon, az utóbbi időkben például elkezdtem még nagyobb gőzerővel kommunikálni az Élhető Budapest programunk már elkészült részleteit. Eddig főleg budapesti politikával foglalkoztam, és szakmai oldalról szerepet vállaltam a program elkészítésében, illetve képviseletében. Ebben továbbra is részt fogok venni. Mi egy olyan élhető fővárost képzelünk el, ahol tartózkodni nemcsak kényszer, hanem kellemes időtöltés. Ehhez például elengedhetetlen egy átfogó forgalomcsillapítás a közösségi közlekedés fejlesztésével, illetve egy olyan kompakt városszövet, amelyben a minőségi élethez szükséges összes funkció könnyedén elérhető. Mi a 15-20 perces városban hiszünk, ez azt jelenti, hogy a város bármely pontján 15-20 perc alatt elérhetőnek kell lennie például a munkahelynek, iskolának, óvodának, bölcsődének, orvosnak, boltnak, zöldfelületnek, szórakozási lehetőségnek stb. De ezek nemcsak Budapestre érvényesek, a vidéki nagyvárosokban, de a kisfalvakban is olyan fejlesztésekre lenne szükség, ami biztosítja mindenkinek, hogy helyben tudjon boldogulni. Növelni kell a települések megtartóerejét, hogy ne legyen máshol zsúfoltság, ne folyjanak szét a városok, és ne nőjenek a mobilitási igények, mert ez jelenleg egy öngerjesztő, fenntarthatatlan folyamat.
A napokban javasoltam a klímabérlet bevezetését. Ez egy országos, minden közösségi közlekedési eszközre érvényes bérlet lenne, amely 5000 Ft-ba kerülne. Úgy gondoljuk, hogy ezzel tudnánk ösztönözni azt, hogy aki csak teheti, váltson autóról közösségi közlekedésre. A finanszírozása pedig a központi költségvetésből megoldható lenne. A forgalomcsillapításnak vannak ilyen abszolút pozitív intézkedései is, de tudomásul kell venni, hogy vannak az érintettek számára népszerűtlen javaslataink is. Például a két hete szintén általam bejelentett dugódíj koncepció. Mi egy teljes Budapestre kiterjedő használattal és szennyezéssel arányos városi útdíjat is bevezetnénk a forgalom csökkentése érdekében. El kell fogadni, hogy a zöld átállás nem mindig konfliktusmentes, nem fogja mindig mindenki szeretni az összes javaslatomat. Én nyíltan felvállalom ezeket a konfliktusokat is, ebből a szempontból is radikálisabb vonalat képviselek, de szerintem nem is tehetünk mást, hiszen a jövőnk a tét.
Valamint helyben és országosan is foglalkoztam már a menstruációs szegénység elleni küzdelemmel, és ezt az országgyűlésben is folytatom. Szerintem a 21. században, amikor megugrottuk a civilizációnak azt a fokát, hogy embereket küldtünk az űrbe, nem lehet azt mondani a társadalom felének, hogy az élete ötödében járjon összezárt lábakkal, ha nincs pénze, vagy alkalmazzon veszélyesebbnél veszélyesebb „házi praktikákat” havonta napokig.
És ha már beszéltünk a fiatalokról, olyan témákat is szeretnék felkarolni, amik valóban kiemelten érintik a korosztályomat. Hiszen nekem is ugyanúgy nehézséget okozott például a lakhatási válság, a különköltözés, még frissek az élmények az egyetemi évek problémáiról, nehézségeiről. Kőbányaiként kőbányával is kiemelten fogok foglalkozni.
– Az ellenzéki pártok és képviselők között is megoszlanak a vélemények arról, hogy van-e egyáltalán értelme a Parlamentben politizálni, a Fidesz kétharmados felhatalmazásának fényében. Ön mit gondol erről? Érdemes bejárni a Parlamentbe, és dolgozni ott a jövőben is?
– Azt gondolom, hogy ez megint egy olyan álkérdés, amivel hetekig lehet tematizálni az ellenzéki médiát, azonban mi megfogadtuk, hogy nem csinálunk zsibvásárt a parlamenti munkából, hanem méltósággal ellátjuk a feladatainkat. Fel kell ismerni, hogy egy szűk buborékon kívül nemhogy senkit nem érdekel, de sokakban még visszatetszést is kelt, ha például egy képviselő „bojkottálja az üléseket”. Ahogy hiba volt például az is, hogy az előválasztási kampányban olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak a feles alkotmányozás kérdésének, ahelyett, hogy például a lakhatási válsággal foglalkoztunk volna.
A helyzet az, hogy vannak a képviselőknek olyan feladatai is, amiket csak akkor tud ellátni, ha ténylegesen bejár, részt vesz az üléseken, illetve átnézi az előterjesztéseket. Azt gondolom, hogy ez egyébként akkor is elvárható, ha tudható, hogy minden kormánypárti előterjesztést meg fog szavazni a fideszes 2/3, és minden ellenzékit pedig le fognak szavazni. lehet bojkottal vagy látványos performanszokkal próbálkozni, de attól ez a helyzet nem fog megváltozni.
Ha például én elfogadom, hogy az az álláspont, amit én képviselek, belátható időn belül nem lesz többségi és egy zöldpárt biztosan nem lesz néppárt, akkor tudható, hogy nemhogy 2/3-unk, de többségünk sem lesz például a következő választáson. Azonban a demokráciában valahol épp az a szép, hogyha például 10-20 % ezzel egyetért, akkor az ő képviseletüknek is meg kell jelennie az országházban.
– Beszéljünk kicsit a zöldpolitikáról. Hogy látja, melyek lennének most a legfontosabb lépések, melyeket a kormánynak meg kellene hoznia a zöldebb jövő érdekében?
– A jelenleg helyzetben, amikor egyrészt ránkrúgja az ajtót a klímaválság, másrészt már itt is van az energiaválság, be kell látnunk, hogy a világ nem működhet úgy, ahogy eddig, és Magyarországnak is gyökeresen változnia kell. Az elsődleges szempont szerintem, hogy a magyar embereket, különösen a leginkább sérülékeny társadalmi réteget meg kell védenünk a válságok hatásától. Hosszú távon viszont Magyarország útja a „zöld út”, az energiafüggetlenség útja.
Fontos befektetés lenne Magyarország jövőjébe például az a javaslatunk, amiben 300 milliárd forintot különítenénk el lakóépületek energetikai hatékonyságának javítására. Mélyfelújítással 50-85% energia megtakarítható lenne. Ez amellett, hogy zöld szempontból jó, az elszabadult energiaárak és az energiafüggőség hatásait is jelentősen enyhítené. Szintén befektetés lenne a megújulók fejlesztésének támogatása, a szélerőmű telepítések tiltásának feloldása. Valamint a klímabérlet bevezetése a fenntarthatóbb közlekedés népszerűsítéséért, illetve a tömegközlekedés országos fejlesztése már rövid távon is segítené a zöld átállást. Ezek egyszerű és logikus célok, mégis azt látjuk, hogy sokszor értelmetlen gigaprojektekre mennek a fejlesztési pénzek.
– Végül egy nehéz kérdés: mi az LMP jövője? Mi lehet a zöldpárt valós helyes és szerepe a magyar társadalomban és a magyar politikában?
– Az LMP-nek Magyarország Zöld Pártjának és nekem, mint az egyik országgyűlési képviselőjének óriási felelősségünk van abban, hogy sikerül-e a társadalom számára elmagyarázni, elfogadhatóvá vagy akár szerethetővé tenni a zöldpolitikát, a zöld szemléletet. És abban is, hogy a javaslatainkat reálisnak esetleg követendőnek értékeljék minél többen. Meggyőződésem, hogy az LMP higgadt, szakmai politizálással emelni tudja a parlament méltóságát a jelenlegi helyzetben is. A zöld ügyek képviseletében kiemelten fontos, hogy nekünk 20-30 éves víziót kell tudnunk felmutatni. Az LMP akkor lesz sikeres, ha nem egy-egy szempontból, hanem rendszerszinten tudunk megfogalmazni és elmagyarázni a kritikáinkat a jelenlegi működésről.
A helyes szerepünket akkor találjuk meg, ha olyan képviseletet biztosítunk a zöldpolitikának, ami szakmailag megalapozott, de közben közérthető. Rá kell mutatnunk arra, hogy a világ jelenlegi működése fenntarthatatlan és igazságtalan, és hogy ennek enyhítése csak és kizárólag kedves intézkedésekkel, például fák ültetésével, olcsó bérlettel nem lehetséges. Mindennek ára van, az élhető környezetnek is ára van, azonban a társadalmi igazságosság jegyében azoktól várunk nagyobb hozzájárulást a „helyreállításban”, akik nagyobb szeletet vesznek ki a közösből és nagyobb részben felelősek a jelenlegi állapotért. Nekünk ki kell mondanunk és meg kell értetnünk, hogy a környezeti és társadalmi problémáink jelentős részét az okozza, hogy a profit érdekében a jelenlegi berendezkedés nem kímél sem embert, sem természetet. És nekünk meg kell mutatnunk, hogy van megoldás a jelenlegi helyzetre.
