Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsett, Zsolnay Miklós és Ballay Terézia fiaként. A Zsolnay család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, József szabómesterként költözött Pécsre, ahol 1796-ban feleségül vette Edelmayer Katalint.
Az ifjú Vilmos bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt.
Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.
1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott, kiemelkedő eredménye volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.
Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el 1900. március 23-án, szintén Pécsett. A pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.
Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában. A Zsolnay alapította gyárat 1945 után államosították, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás óta Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámiatermékeket.
Forrás: Wikipédia
