Elbocsájtó szép üzenetet kellene írnom főszerkesztőnk, Vági Márton távozása okán. Nem, nem a szerkesztőségből lett elege a 31 éves pécsi újságírónak, aki a PTE Egészségtudományi Karán szerzett rekreációszervező és egészségfejlesztő főiskolai oklevelet, majd ugyanott sportmenedzser egyetemi diplomát, a PTE Bölcsészettudományi Karán pedig az írás mellett politikatudományból kezdett doktori képzésbe.
Marci nem csak a szerkesztőségből távozik, párjával, sok más, fiatallal együtt, hátrahagyva hazáját, külföldön keresi a boldogulás lehetőségét.
Miért? A választ nagyon jól illusztrálják a napokban a közösségi oldalán közzétett gondolatai arról, hogy miért is hagyják maguk mögött párjával a hazájukat.
Bejegyzését változtatás nélkül adom most közre.
„Pakolunk. Néhány nap, és itt hagyjuk Magyarországot, a családtagjainkat, a barátainkat, minden ismerősünket, a teljes eddigi életünket. Nincs ebben semmi vidámság. Nem azért megyünk el, mert nincs jobb dolgunk, nem azért megyünk el, mert épp ehhez van kedvünk, és még csak nem is kalandvágyból megyünk el. Azért megyünk el, mert az elmúlt években napról-napra lett élhetetlenebb hely Magyarország, ami mind kevésbé demokrácia, mind kevésbé jogállam, ahol egyetlen elmebeteg ember dönt mindenről. Mindenről.
Nem jó olyan országban élni, ahol az önmagát nemzetinek és kereszténynek hazudó elit kirabolja az embereket, ahol segghülye strómanokból csinálnak milliárdosokat, ahol végtelenül gyenge képességű propagandisták százmilliókból hazudoznak a közösségi médiában, ahol a kormány egyre nyíltabban orosz érdekeket szolgál ki, ahol Európa pöcegödre lesz az országból. Iszonyatosan fáj látni azt, hogy mi lett Magyarországból, hogy miképpen épült le az ország és a társadalom együttesen. Hogy korábban általam értelmesnek tartott emberek is felmondják a propagandát, hogy az agymosás milyen szinten működik, hogy 3 millió ember örül annak, hogy nap, mint nap kirabolják őt, a gyerekét, de még az unokáját is. Nekem ebből kurvára elegem van, változtatni viszont nem tudok rajta. 3 millió embernek ez kell, ettől boldog, hát akkor egészségükre. Én pedig lassan végzek a pakolással, pár bőröndbe beteszem az egész életemet, és elmegyek az ismeretlenbe. Nem szívesen teszem. Nagyon sokan fognak iszonyatosan hiányozni, de az, amit a Fidesz az országból csinált az nem. Én nagyon szeretem Magyarországot, nagyon szeretem a magyar kultúrát, a magyar történelmet, irodalmat, gyerekkori álmom volt, hogy itt éljek és tanár legyek, ezért jelentkeztem anno PhD-ra is, ezért szereztem diplomákat, de ez az álom – egyelőre – véget ért. Ezúttal is puszilom a modellváltásra szavazó gerinctelen, gyáva, megalkuvó senkiket. Mindannyiótokat. Remélem olvassátok, és ahogy eddig is, most is az én írásaimmal fogtok foglalkozni az egyetemen. Ahelyett, hogy gerincet növesztenétek.
Remélem, hogy megélem még a napot, amikor megbukik ez a rendszer, amikor börtönbe kerülnek a fideszes politikusok és propagandisták, amikor Magyarország egyszer újra demokrácia és jogállam lesz. Mert szeretnék visszajönni, szeretnék Magyarországon élni és alkotni, szolgálni a hazámat, de nem így, nem ilyen légkörben, nem ilyen körülmények között. Így képtelen vagyok rá, képtelen vagyok szeretni azt, amivé ez az ország vált.”
Írása elképesztő reakciót váltott ki a Facebook oldalon, mert az elmúlt három nap alatt bejegyzése 640 hozzászólást generált, és több mint négyezren osztották meg. A sok hozzászólásból egyet emelek csak ki.
„Kalodába zárva nem lehet tanítani. Ha pakolni kell, az két rossz közül a kevésbé rossz… Legyen szerencsés az utad kedves Márton, ki tudja mi jót tartogat máshol az élet?! Itt semmi jót, az biztos, egyelőre. Akik birka módra ajnározzák a jelenlegi történéseket, még megfelelő oktatást kaphattak gyerekként. Az ő gyerekeik, unokáik csupán az önálló “gondolkodni tudásról” lesznek leszoktatva… ami a tanítás egyik fő lényege – lenne. Ezt tanárként, emberként én sem lennék képes végigasszisztálni. Rémisztő, ami jön…”
