Július 22: nándorfehérvári diadal

Mi kell egy világraszóló diadalhoz? Egy zseniális hadvezér, egy mindenre elszánt várkapitány és egy rettenthetetlen szerzetes. 567 éve aratott világraszóló győzelmet Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János serege a Nándorfehérvárt ostromló török seregek felett.

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

 A legnehezebb időkben, a török seregek pusztító fenyegetési idején a déli végek védelmét Hunyadi János szervezte meg, aki hadisikerei révén aztán báró, szörényi bán, erdélyi vajda és temesi ispán lett.

Hunyadi a vészterhes években minden jövedelmét, valamint teljes magánhadseregét a török elleni harc szolgálatába állította. Az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi az oligarchák támogatása híján 1448-ban Rigómezőnél súlyos vereséget szenvedett, majd 1453-ban lemondott a kormányzóságról.

Még ugyanebben az évben II. Mehmed szultán bevette az ezeréves Bizánci Birodalom szívét, Konstantinápolyt, és Európa felé fordította félelmetes seregét. 1454-ben végleg elfoglalta Szerbiát.

A szerbiai győzelmek után 1456 májusában százezres haddal indult a Magyar Királyság kulcsának tartott, az ország belseje felé felvonulási útvonalat biztosító Nándorfehérvár ellen.

A Duna és a Száva összefolyásánál épült várat a török már 1440-ben is megostromolta, de akkor is kudarcot vallott.


A nándorfehérvári vár ostroma 1456. július 4-én kezdődött, és a török sereg július 21-én indította meg a végső, döntő rohamot a szinte teljesen rommá lőtt vár ellen, öldöklő küzdelemben áttörték a külső védvonalat, és már a belső várat ostromolták. Ekkor áldozta életét Dugovics Titusz.

A nándorfehérvári fényes keresztény győzelem után a török terjeszkedése hét évtizedre megtorpant, és a délvidék erősségét csak 1521-ben tudta elfoglalni I. Szulejmán.

A nándorfehérvári diadal emlékére vezette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ára időzítve, a győzelmi hír vételének időpontjára.

A közismert hiedelemmel ellentétben a déli harangozást még az ütközet előtt rendelte el könyörgésként a török támadás miatt, és csak a győzelem után változtatta a hálaadás harangszavává.

Fotó: wikimedia.org

Hasonló

Népszerű