Mi kell egy világraszóló diadalhoz? Egy zseniális hadvezér, egy mindenre elszánt várkapitány és egy rettenthetetlen szerzetes. 567 éve aratott világraszóló győzelmet Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János serege a Nándorfehérvárt ostromló török seregek felett.

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

 A legnehezebb időkben, a török seregek pusztító fenyegetési idején a déli végek védelmét Hunyadi János szervezte meg, aki hadisikerei révén aztán báró, szörényi bán, erdélyi vajda és temesi ispán lett.

Hunyadi a vészterhes években minden jövedelmét, valamint teljes magánhadseregét a török elleni harc szolgálatába állította. Az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi az oligarchák támogatása híján 1448-ban Rigómezőnél súlyos vereséget szenvedett, majd 1453-ban lemondott a kormányzóságról.

Még ugyanebben az évben II. Mehmed szultán bevette az ezeréves Bizánci Birodalom szívét, Konstantinápolyt, és Európa felé fordította félelmetes seregét. 1454-ben végleg elfoglalta Szerbiát.

A szerbiai győzelmek után 1456 májusában százezres haddal indult a Magyar Királyság kulcsának tartott, az ország belseje felé felvonulási útvonalat biztosító Nándorfehérvár ellen.

A Duna és a Száva összefolyásánál épült várat a török már 1440-ben is megostromolta, de akkor is kudarcot vallott.


A nándorfehérvári vár ostroma 1456. július 4-én kezdődött, és a török sereg július 21-én indította meg a végső, döntő rohamot a szinte teljesen rommá lőtt vár ellen, öldöklő küzdelemben áttörték a külső védvonalat, és már a belső várat ostromolták. Ekkor áldozta életét Dugovics Titusz.

A nándorfehérvári fényes keresztény győzelem után a török terjeszkedése hét évtizedre megtorpant, és a délvidék erősségét csak 1521-ben tudta elfoglalni I. Szulejmán.

A nándorfehérvári diadal emlékére vezette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ára időzítve, a győzelmi hír vételének időpontjára.

A közismert hiedelemmel ellentétben a déli harangozást még az ütközet előtt rendelte el könyörgésként a török támadás miatt, és csak a győzelem után változtatta a hálaadás harangszavává.

Fotó: wikimedia.org