„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”
Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, és 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében:
„Nekem: A VÁROS mindörökre.”
Csorba Győző édesapja Csorba György vasúti címfestő és felesége Borsodi Mária nyolcadik gyermekeként született. Pécsett a Pius gimnáziumban tanult, ahol 1935-ben érettségizett. 1939-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen államtudományi diplomát és doktorátust szerzett.
1939–1941 között diplomával is munkanélküli volt. 1941–1943 között közigazgatási tisztviselőként dolgozott. 1943–1952 között a Pécsi Városi Könyvtár vezetője volt. 1952–1956 között a Baranya Megyei Könyvtár csoportvezetője, majd 1956–1976 között igazgatóhelyettese volt.
1995-ben felvették a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Csorba Győző díjai, elismerései:
- Baumgarten-jutalom (1947)
- Szocialista Kultúráért (1954)
- József Attila-díj (1957, 1972)
- Kiváló Népművelő (1961)
- Felszabadulási Emlékérem (1970)
- „25 éves a magyar könyvtárügy” Emlékérem (1974)
- Janus Pannonius Művészeti Érem (1975)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1976)
- Pécs Város Művészeti Díja (1977)
- A Művészeti Alap Nagydíja (1981)
- Kodály Zoltán-emlékérem (1983)
- Kossuth-díj (1985)
- Pécs díszpolgára (1986)
- Baranyáért Emlékérem (1986)
- Pro Urbe Pécs (1986)
- Áprily-díj (1987)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1991)
- Pro Civitate díj (1991)
- Posztumusz Szinnyei Júlia-emlékdíj (1996)
Forrás: csorbagyozo.hu, wikipedia.org
