Amikor még a videóbíró nem létezett a labdarúgó mérkőzéseken, sokan akarták, hogy legyen. Ennek oka egyértelmű: rengeteg olyan bírói döntés született, ami a visszajátszások után teljesen egyértelmű volt, hogy hibás. És emiatt jogosan merülhetett fel az igény, hogy nem lehetne-e, hogy ezeket a felvételeket a bíró is megnézhesse és ezek alapján döntsön.

Immáron évek óta működik a VAR-rendszer a labdarúgó mérkőzéseken, mégsem teljes az elégedetlenség. A rendszert sokan kritizálják, vannak, akik egyenesen addig mennek el, hogy régen sokkal jobb volt a labdarúgás. Vasárnap pedig, amikor leültem a TV elé megnézni a Fehérvár-ZTE meccset és ott azt éreztem, hogy minden létező kritika, ami a VAR kapcsán felmerült, egy félidő alatt megjelent. Megpróbálom ezeket összefoglalni.

Elhúzódó mérkőzések

Korábban a focimeccsek végén általában 3-4 perc hosszabbítás volt, félidőkben maximum 1-2 perc. A VAR-vizsgálatok azonban ezt jelentősen megnövelték: a Fradi-Cukaricki meccs első félidejében például 7, míg a Fehérvár-ZTE meccs végén 11 perc hosszabbítás volt. Utóbbi majdnem a rendes játékidő negyede. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy a vizsgálatok is időbe telnek, amit a bíró a végén kompenzál.

Ez viszont megnöveli a mérkőzés idejét, ráadásul úgy, hogy a tényleges játékidő sokszor így is kevesebb, hiszen amikor 5-6 percig vizsgálódnak, akkor csak erre nem szokott a bíró ennyit rászámolni. A tiszta játékidő egyébként részben megoldást nyújthatna erre a problémára, ám kérdés, hogy mennyire reális ennek bevezetése a labdarúgásban.

Mikor avatkozik be a VAR?

Az rendben van, hogy ha egy gólt szabálytalanság előz meg, akkor a videóbíró azt érvényteleníti. Viszont ok-okvetlen felmerül bennem, hogy meddig lehet időben visszamenni? Papíron ugyan szabályozza ezt a kérdést a rendszer, a gyakorlatban ez mégis eléggé következetlen. Engem például zavar, amikor egy olyan mezőnybeli szabálytalanság miatt érvénytelenítenek egy gólt, ami után többszöri védelmi, illetve helyezkedési hiba kellett ahhoz, hogy ténylegesen a gól megszülessen. Ilyenkor azt érzem, hogy a gólt kapó csapat hibája felett szemet hunyt a rendszer. Míg a másik oldalon, ha mondjuk egy szögletből vagy szabadrúgásból lesz a gól, de maga a pontrúgás nem volt jogos, azt már nem lehet a VAR segítségével érvényteleníti. Ez nem következetes.

Mikor hívják ki a bírót?

Arra egyértelmű szabály van, hogy leshelyzetekben nem kell kimennie a bírónak, azt fentről meg tudják állapítani. Szabálytalanságoknál azonban minden esetben kihívják…vagy mégsem.

A hétvégi mérkőzés legnagyobb felháborodását talán ez keltette, hogy amikor Vad II. játékvezető kiállította Fiola Attilát, akkor miért nem hívták ki, hogy megnézze, hiszen a felvételekből finoman szólva sem volt egyértelmű, hogy történt-e kontakt a két játékos között (sőt, szerintem inkább az látszódott, hogy nem). Az utólagos indoklás az volt, hogy kihívni a bírót akkor kell, amikor a bizonyítékok alapján egyértelmű – vagy legalábbis nagyon valószínű – hogy a játékvezető hibás döntést hozott. És mivel itt a felvételekből semmi nem volt bizonyítható, ezért a tévedésre sem volt bizonyíték. Lehet, hogy ez a szabály, de az tény, hogy a szurkoló nem érti, hogyha van egy ilyen rendszer, akkor egy ennyire kérdéses szituációt miért nem nézetnek meg a bírókkal.

Még így is sok a vitás döntés

Azt nyilván lehetett tudni, hogy minden problémát nem old meg a VAR, hiszen azt például, hogy egy kezezés vétlen-e vagy nem, hogy egy szabálytalanság elég durva-e a piros laphoz, vagy nem, továbbra is a bíró dönti el. Az ominózus Fehérvár-ZTE meccsen is volt két ilyen vitás szituáció: a második zalaegerszegi gólnál az egyik felvételnél eléggé úgy tűnt, hogy a gólszerző csatár két kézzel lök, míg a zalaiak harmadik gólját megelőző büntetőnél meg nekem úgy tűnt, hogy mind a támadó, mind a védőjátékos kezéhez hozzáért a labda. Ebből nem tudom, hogy volt kihozható a büntető (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bíró nyilván közelebbről látja a felvételeket).

Ami engem ebben jobban zavar, hogy számos olyan szituáció van labdarúgó mérkőzéseken, amikor, ha betű szerint vesszük a szabályt, befújható a büntető, de ha kicsit hallgatunk a saját igazságérzetünkre, akkor nem érezzük túlzottan igazságosnak, hogy az adott szituációban ilyen ítélt születik. És a VAR-ral egy kicsit elmentünk ebbe a szőrszálhasogató irányba: néha olyanokért is megítélnek büntetőt, aminél maga a csatár sem nagyon érti, hogy miért kapnak tizenegyest. Így faramuci módon akár egy betű szerint igazságos döntés is válthat ki felháborodást.

És akkor még nem beszéltünk az olyan esetekről – ami szerencsére viszonylag ritka – hogy véletlenül vagy szándékosan, csak a szabálytalanság egy momentumát mutatják meg a bírónak és nem a teljes folyamatot, amiből ezáltal megtévesztő következtetés vonható le.

Pszichésen sem jó

Az utolsó szempont, amiről írok, nem egyértelműen negatív, hiszen van ennek elég komoly pozitív hozadéka is: főleg a leshelyzetekre igaz, hogy régebben a partjelzők inkább kétes esetben is jelezték, egész egyszerűen azért, mert ha gól születik és les, a keresztvizet is leszedik róluk, ha meg leállítják az akciót, már sosem tudjuk meg, hogy gól született-e volna belőle. Most viszont inkább megvárják az akció végét, mert ha les volt, a VAR úgy is megerősíti azt. Ez önmagában nem rossz.

Ugyanakkor annak a csapatnak, akitől elveszik a gólt, igen, hiszen egy találat elvétele pszichésen rosszabbul hat a játékosokra – márcsak az azt megelőző várakozás miatt is – mint egy sima akció lefújása. Ha pedig egy ilyen szituáció többször megismétlődik, az fejben is extra terhelés a játékosoknak. És értem én, hogy fejben is ott kell lenni, meg a sport mentális verseny is, de na, ez azért nem ilyen egyszerű.

Azért a végén tegyük hozzá, hogy akármi kerül bevezetésre a sportban, sokkal könnyebb észrevenni a hibákat, mint az erényeket. Biztos vagyok benne, hogy ha nincs VAR jónéhány olyan lesgól meg lett volna adva, amit így lehetett érvényteleníteni és több egyébként rejtett szabálytalanságot megtaláltok. Szóval nem mondom azt, hogy ez egy rossz rendszer. De mégis a fenti kérdéseket legalább át kell gondolni, mert nem jó, ha megoldunk egy problémát, de ezzel párhuzamosan egy újat generálunk.

Borítókép forrása: FEOL.hu