Az idei Villányi Vörösbor Fesztivál egyik fellépője volt a 2010 óta működő Konyha zenekar. Bár a hangpróbák, a készülődés és a logisztikai nehézségek egy koncert előtt nagyon sok időt elvesznek a zenekartól, a csapat tagjai a készülődés közben időt szántak arra, hogy egy kicsit beszélgessenek a szerkesztőségünkkel is.
Kik most a zenekar állandó tagjai?
Szepesi Mátyás: Mi vagyunk hárman tagok, Haller Dániel játszik basszusgitáron, Badics Márk pedig a doboknál. Az élő koncertekre fúvósokkal egészülünk ki. Van egy három tagból álló állandó csapatunk, amikor ők ráérnek, velük vagyunk. Legtöbbet ebben a felállásban szoktunk játszani.
A zenekar fennállása óta együtt vagytok?
Szepesi Mátyás: Egy tagcserénk volt. 2010-ben indult a zenekar, Dani 2013-ban csatlakozott, úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hogy zenekarként az eddigi életünk nagyobb részét együtt töltöttük.
Nagyon sokaknak a 2019-es Dalból vagytok ismertek. Milyen céllal indultatok a versenyen, és mit adott ez hozzá?
Szepesi Mátyás: Érdekes, mert már volt 3 lemezünk, amikor elindultunk a Dal-ban, és azt szerettük volna, hogy megismerjenek minket olyan emberek is, akik eddig nem. Addig is sok munkát tettünk a zenekarba és eljutottunk egy szintre, de úgy éreztük, hogy nem értünk még el sok emberhez. Tehát igazából nem azért mentünk oda, hogy megnyerjük. Nagyon hittünk abban a dalban, de az, ami történt, hogy több mint tízmilliós nézettsége lesz a Youtubeon, erre azért nem gondoltunk mi sem. Ekkor történt meg először velük, hogy egy dalunknak ekkora hypeja volt, egyes napokon több mint 30.000-en meghallgatták. Nagyon jó érzés volt azt megélni, hogy ez a dal sokak számára jelent valamit, nekem ez volt a legnagyobb élmény.
Haller Dániel: Igazából ez egy nagy lehetőség volt akkor számunkra, mert sokan nézték a műsort, illetve nagy élmény volt megtapasztalni, hogy hogyan működik egy profi tévés műsor a maga korlátaival és lehetőségeivel. Úgyhogy én élveztem.
A 2020-as évben ugyanez nem történt meg?
Szepesi Mátyás: Abban az évben is elindultunk, mert az volt a tapasztalatunk, hogy ez nekünk nagyon sokat segített. De 2020-ban már nem voltunk olyan sikeresek a Dalban, a műsort is kevesebben nézték az Eurovíziós kijutás hiánya miatt, de a Százszor visszajátszott is egy olyan dalunk volt, amit bár nem írtam másként, mint a többi dalomat – csak hangszerelésben, produkciós munkában voltunk kicsit tudatosabbak – de egy csomó olyan dolgot tudott, amit a többi dalunk nem. Úgy írtam meg a szöveget, hogy kicsit ködösen, de mindenki számára ismerős érzésekről szól, mégis helyet hagy a képzeletnek, ahova a hallgató be tud költözni, át tudja élni az élete egy bizonyos történését azon a dalon keresztül, ezt a 2020-as dalunk nem tudta. Így egy picit mi is elszámoltuk magunkat olyan szempontból, hogy nem csak az számít, hogy mi mennyi munkát rakunk bele, hanem az is, hogy az az adott dal mennyire szerethető nagyobb tömegeknek.
Van-e valamilyen pécsi kötődésetek?
Haller Dániel: Nekem egy különleges élményem, hogy én Pécsett koncerteztem azon az ominózus március 15-én, amikor az a hatalmas hóesés volt (2013-ban – szerk.). A Ti-Ti-Tában játszottunk, és amikor kimentem a kerthelységbe, akkor elkezdett esni a hó, meglepődtünk.
Szepesi Mátyás: Nekem gyerekkori élményem még, hogy édesanyámnak unokatestvére és a családja Pécsett laknak és emlékszem egy vándortáborra, amelyben végigjártuk Zselicet és Ormánságot, és Pécs volt az útvonal vége. Úgy volt, hogy az utolsó nap felhoznak a táborból és vonatra raknak másnap este. De állítólag annyira rossz állapotban voltam, hogy pár napig nem mertek hazaengedni. Nem volt olyan felület a testemen, ahol nem égett le a bőr, a gatyarepesztő játékban az első napon beleállt a lábam közepébe egy bicska, és utána senki nem kezelte le a sebem. Így a tábor után úgy voltak vele anyám unokatestvéréék, hogy akkor egy pár napig a Matyika itt marad Pécsen, hogy gatyába rázzuk! Egyébként meg nagyon sokat játszunk a környéken, rengeteg felkérésünk van Pécsen, Orfűn, ezért nagyon szívesen járunk ide. Emellett én a Pécsi Tudományegyetemen is szoktam tanítani, van a Beck Zolinak a Zenélő Egyetem kurzusa és novemberben is jövök majd dalszövegírói workshopot tartani.
A legfrissebb dalotok a Youtubeon a Harcoshalak. Ennek mesélnétek a történetéről?
Szepesi Mátyás: Januárban volt egy házibuli, ahol a Söndörgő zenekarral voltunk együtt Ortodox Újévkor. Nagyon jó buli volt a konyhájukban, rendes délszláv népzenével, mindenki énekelt, zenélt, és esett az eső egész éjszaka. Én megvártam, míg eláll az eső, mert nagyon szeretek éjszaka mászkálni. 4 körül indultam el, és elkezdtem sétálni és valahol a Széna tér környékén elkezdtek jönni az ötletek. Egy homályos szakítás-történet, és a dal nagy része az éjszaka során megszületett. Utána elkezdtem tudatosabban terelgetni zeneileg, szövegileg. Amúgy az ilyen összeveszünk-kibékülünk, se veled-se nélküled kapcsolatokról szól, a harcsohal egy metafora, ami úgy került bele, hogy a harcoshalak nagyon szépek egyébként, de nagyon agresszívek tudnak lenni. És a szerelem is ilyen, hogy nagyon szép, de ha az ember a szerelemben meghülyül, akkor van egy nagyon nem szép oldala is. Ezt boncolgatom a dalban.
Van-e jövőbeni terv, ami említést érdemel?
Szepesi Mátyás: Készülünk egy nagy évzáró koncertre az Akváriumban, az november elején lesz, és jövő szerdán veszünk fel hozzá egy új dalt, a Passat című dalt, amit ma már játszunk. Az érdekessége az lesz, hogy úgy fog megjelenni, hogy egyből egy élő verzióval, egy live session videóval. Ezenkívül be van tárazva még egy dal, ami a Szilveszterhez kapcsolódik, amiben az vicces történet, hogy a szöveg alapötlete már 12 éve megvolt, már akkor akartam írni egy dalt a Szilveszterről, ami nem egy tipikus „király minden” dalt, hanem kicsit többfenekű, mint a legtöbb Konyha dal, amiben van egy másik rétege a szövegnek. Ez a dal még vár ránk idén, ennek a címe az lesz, hogy „Én és a pezsgőm”.
Köszönöm szépen az interjút!
