Az Uránia Halloween-rendezvénye számunkra nagyon értékes volt szó szerint. Egyrészt egy nyereménysorsolás volt, amin 5 látogató nyert egy két főre szóló mozijegyet, és a 3 fős csapatunkból ketten is nyertünk. Másrészt minden beöltözött résztvevő kapott még egy mozijegyet, amit 3 meghatározott film egyikére lehetett felhasználni. Ezek egyike volt a Marvelek, amit bár érzékeltem, hogy sokan komoly kritikával illettek (amiket viszont eddig nem ismertem el), de ilyen körülmények mellett természetes, hogy megnéztük.
Külön-külön működnek az elemek…
Maga a film leginkább a Marvel Kapitány folytatásának tekinthető történet szempontjából: a történet alapja a Marvel kapitányban történtek következménye, amely a kree faj majdnem teljes pusztulását okozta és ami miatt a bolygójuk alig lakható. És a faj egyik tagja, Dar-Benn megpróbálja élhetővé tenni a bolygóját, ezt más bolygók rovására teszi és azokat választja ki, amelyekben Carol Danvershez köthetőek. Szerintem ez egy tök jó alap, ugyanis megadja az antagonista karakter motivációját, és egyben kétségessé teszi Marvel kapitány múltbéli tettét, nem egy tökéletes szuperhősként ábrázolja.
A másik „szála” a sztorinak a 3 főhősnő közötti kapcsolat. Marvel Kapitány, Mrs. Marvel (Kamala Khant) és Monica Rambeau ugyanis egy olyan speciális helyzetbe kerültek, hogyha ketten egyszerre használják a képességeiket, akkor testet cserélnek. Szerintem ez is egy tök jó alapkonfliktus, és személy szerint érdekes volt, hogy a kezdeti nevetéssekkel kísért testcseréket hogyan használták a végén már tudatosan, taktikusan. Ezenkívül nekem a három karakter kapcsolata is bejött, hiszen amíg az egyikül Carol igazi rajongója volt, addig a másik csalódott benne. A három lányból egyébként nálam Kamala Khant viszi a pálmát, a humorfaktora neki a legerősebb, de közben mégsem vált idegesítővé, a karakterfejlődés pedig nála érezhető leginkább.
Egyben nagy(obb) a baj…
Összességében azonban mégsem mondanám, hogy a film igazán jól sikerült. Az egész szituáció érdekes: tetszett az alaptörténet és tetszett ez a bohókás csapatépítés és a belőle adódó akciók külön-külön. De egész egyszerűen azt éreztem, hogy ez a kettő együtt nem működik. Önmagában Marvel Kapitány erkölcsi dilemmája indokolt volna egy olyan filmet, amiben ő önálló szereplő, és ezt a konfliktust járjuk végig, de a másik két karakter mellett ez nem tudott kibontakozni.
E mellett a két szál komolysága és hangulata között is nagyon nagy különbség volt. Engem nem zavar, ha egy szuperhős filmben nincsenek erkölcsi dilemmák és az egész egy mesei történetté válik. De ha beletesznek egy ilyet, akkor azt sokkal jobban ki kellene bontani. Egész egyszerűen nem tudtam komolyan venni a bolygók pusztulását, a drámai részeket és az ezzel kapcsolatos döntéseket, miközben az akciók szintjén a bohóckodás ment. A legtöbb Marvel filmben nekem működött a poénok és a komoly küldetés összhangja, itt azonban nagyon nem.
Ezen túlmenően volt két olyan jelenet, amivel nagyon nem voltam megbékülve. Az egyik az énekléssel kommunikálós jelentek, amelyeket borzasztóan elnyújtott úgy, hogy közben az égvilágon nem történt semmi. Oké, a végén volt egy poén, ami ült, de nem szeretek 10-15 percet várni és semmi tenni egy poén miatt. A másik pedig a macskás jelenet, ami ugyan feledhetetlen élmény volt, de bár tudnám feledni… na aki eljut oda, érteni fogja.
Ezenkívül számomra a végjátéka a filmnek sem volt az igazi. Gyakorlatilag egy natúr harcban leegyszerűsödött, ami végül Dar-Bennt is feledhetővé tette, hiába tűnt elsőre a kezdeti motivációja alapján izgalmasnak.
Konklúzió
Mindent egybevetve én azért nem vagyok annyira rossz véleménnyel a filmről, mint sok kritikus, viszont értem, hogy mi az oka annak, hogy lehúzták. Szerintem egy egyszer nézhető film lett, amin lehet nevetni, viszont sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az utolsó jelenet, valamint a stáblistás minifilm kimondottan érdekes volt, és előrevetítenek olyan folytatásokat, amelyekben látok potenciált. Remélem, a filmvásznon is működni is fognak!
