Napra pontosan 113 éve született Both Béla, filmrendező, színész. A kiváló művész Szerencsen látta meg a napvilágot 1910. november 21-én.
1932-ben diplomázott színészetből a Színművészeti Főiskolán. Az akadémiáról a miskolci színház szerződtette le, színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak és könyvtárosnak egyszerre. Még a színiiskolában feleségül vette pályatársnőjét, Móricz Lilit, Móricz Zsigmond legkisebbik leányát, de rövidesen elváltak.
Both Béla azon kevesek közé tartozik, aki rendezőként hamarabb futott be, mint színészként. Főrendezőként a Magyar Színházban, az Állami Faluszínházban és a Madách Színházban egyaránt tevékenykedett és olyan rendezések fűződnek a nevéhez, mint „Az Ember tragédiája”, a „Vágy Villamosa”, vagy a „Bánk Bán”.
Színészként egyik legnagyobb alakítása kétségkívül a Tanúhoz köthető, ahol a rendszer diktátorát, Bástya elvtársat alakította. Olyan szállógiék fűződnek a nevéhez, mint az, hogy „Bástya elvtársat mát meg sem akarják gyilkolni?! Én már sz.rt érek?!”, vagy a „Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység!” Ugyanakkor a film sokáig cenzúra áldozata volt, így csak a 80-as években láthatták a nézők. E mellett olyan filmekben is szerepet kapott, mint a „Fekete Gyémántok”, a „Te rongyos élet” sorozatszínészként pedig a Szomszédokban alakította a tanító Béla bácsi szerepét.
A halál 2002 február 20-án, 91 éves korában érte.
