2023.11.03., Komló, Total Fitness edzőterem, 17 óra 50 perc
A megnyitó előtt már egész nagy tömeg gyűlt össze. Versenyzők, hozzátartozók, szervezők, szponzorok, nézők. Mind a megnyitóra voltak kíváncsiak. Én is, bár az igazat megvallva, engem már jobban érdekelt a kezdés, kíváncsi voltam, miként kezdik el a versenyzők a kihívást.
Aztán elkezdődött a megnyitó, ahol az első nyitóbeszédet Polics József polgármester mondta el. Az igazat megvallva kifejezetten tetszett, hogy a beszédben semmilyen politika vagy propaganda nem hangzott el. Ennek persze evidensnek kellene lennie sporteseményeken és ünnepségeken, de sajnos a mai világban nem így van. Ez mindenesetre nálam egy piros pont. Ezután Czukor Zoltán olimpikon mondott néhány jó tanácsot a versenyzőknek, majd Lassan Zoltán (Pongó) beszélt a legfontosabb szabályokról és mutatta be a bírákat.
A Bányászhimnusz és a magyar Himnusz eléneklése után maradt még szűk fél óra, ám 10-15 perccel a kezdés előtt a versenyzők már az edzőterem határát jelző képzeletbeli fehér vonal előtt álltak. Volt, akinek az arcán komoly elszántság tükröződött, mások humorizálva, lazán próbálták elütni ezt az időt.
Be tudtam kapcsolódni egy 5 fős csoport beszélgetésébe és megkérdeztem, mennyi volt a leghosszabb idő, amit eddig edzéssel töltöttem. Ez egyikük bemondta a 26 órát, mivel már kétszer teljesítette a kihívást, a többieknél azonban a 6 óra volt a legmagasabb idő, amit hallottam. Ugyanakkor szerintük nem ez számít.
„Ez fejben fog eldőlni” – mondta nekem az egyik induló női versenyző. Hozzátette, hogy szerinte nem is a folyamatos edzés a legnehezebb, hanem az, hogy 26 órán keresztül ébren kell maradni.
Ezért is fontos, hogy segítsük egymást és ezeken a holtpontokon átlendítsük a másikat” – vette át a szót egy másik versenyző.
19 órakor aztán megindult a verseny. Láttam, hogy mindenki taktikusan áll neki. Sokan a kardiogépekkel vagy bemelegítő gyakorlatokkal kezdték, és közben senki sem választott nagyon nagy súlyokat. Ez egy Mararthon, ha valaki az elején elkezdi a teljesítőképessége határát feszegetni, a végén nem ér célba.
2023.11.04. 11 óra
Nem sokkal 11 óra előtt értem vissza. Ez azt is jelentette, hogy pár perccel egy ötperces szünet előtt. Ezért az elején inkább meghúztam magam. Bár a szünet a versenyzőknek némi pihenést jelent, a háttérben dolgozóknak ez a legaktívabb időszaka, ráadásul az 5 perc a versenyzőknek is nagyon kevés, hogy egyenek, igyanak, WC-re menjenek. Ilyenkor jobb nem zavarni.
Néhány perccel 11 óra után érdeklődtem, hogy hogy állunk. Mint kiderült, 15 versenyző van még állva. Ez a hír egy kicsit aggasztott. Még 10 óra volt hátra és a 26 versenyzőből 11 már kiszállt, és már csak maximum 2 adhatja fel. Pongó azonban nálam sokkal optimistább volt. Ő azt mondta, hogy meglesz a csúcs, mert akik versenyben vannak, azok nagyon jók és a verseny utolsó harmadában már nem nagyon adja fel senki.
A versenyzők arcán lehetett látni a fáradtságot, de az igazat megvallva én azt hittem, hogy rosszabb állapotban lesznek 16 órányi edzés után. A legtöbbjük még tudott mosolyogni és senki sem úgy nézett ki, mint aki a teljesítő képessége határán van. Ez azért adott nekem is némi optimizmust.
És a siker!
Sajnos este 9-re már nem tudtam harmadszor is visszamenni Komlóra, így csak írásban kérdeztem meg Pongótól, hogy mi lett. Mint kiderült, neki volt igaza: a megmaradt 15 versenyzőből már senki nem adta fel, mindenki teljesítette a 26 órát. Így megszületett az új világcsúcs!
Gratulálok mindenkinek, és sok sikert kívánok a jövőbeli eseményre! A léc most magasabbra került, hiszen a következő évben már csak akkor lesz újabb világcsúcs, ha legalább 16 ember teljesíti. De Pongót ismerve ezt meg fogja próbálni. És ki tudja, talán új emberek is csatlakoznak majd, akik megpróbálják…
