Breuer Marcell világhírű építész, a 20. századi modern építészet meghatározó alakja. November 9-től a pécsi Zsolnay Negyed m21 Galériájában látható emlékkiállítása olyan ikonikus tárgyakat is bemutat, mint a művész New York-i gránitasztala vagy a Vaszilij-szék – írja közleményében a Zsolnay Örökségkezelő.
A kiállításon Breuer legismertebb épületeinek makettjein, tervrajzain és fotódokumentumain kívül az Iparművészeti Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Smithsonian American Art Museum archívumából, a Syracuse University Breuer-archívumából, illetve magángyűjteményekből kölcsönzött műtárgyak, dokumentumok és bútordarabok is láthatók.
A bútorok közül olyan ikonikus modellek is helyet kapnak a teremben, mint a Vaszilij-szék vagy a Breuer New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó, 1954-es gránit íróasztal, az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményének egyik kulcsdarabja.
Az életének fontosabb állomásait és műveinek kronológiáját felvonultató anyag különlegessége, hogy a korabeli sajtóanyagok segítségével a családtörténet fennmaradt dokumentumait is bemutatja, illetve felidézi annak a több mint harminc éven át zajló levélváltásnak néhány emlékezetes momentumát, amelyet Breuer pályatársával, Major Mátéval folytatott.
A Janus Pannonius Múzeum birtokában található családi levelezése által családi -, magán és szakmai életébe is bepillanthatunk, továbbá a kiállítás annak a szellemi örökségnek is a nyomába ered, amelyet a mester életműve a pécsi építészek, építészhallgatók munkáiban, Pécs arculatán hagyott.
Breuer 1902. május 21-én született Pécsett, és itt is nevelkedett. Húszéves sem volt, amikor szülővárosát elhagyva megkezdte tanulmányait a Bauhausban. A század első évtizedeiben bútortervezőként szerzett nevet magának, majd miután 1937-ben az Egyesült Államokba emigrált, építészként vált ismerté. De kapcsolatát a szülővárosával egészen haláláig megőrizte.
A kiállítás ezeket a kettősségeket villantja fel: a bútortervező és brutalista építész stílusjegyei, a világpolgár és Magyarország kapcsolatát. Valamint kísérletet tesz a hiány pótlására, annak a felismerésére, hogy a világhírű építész haláláig megtartotta Magyarországhoz és szülővárosához való kötődését, tartotta a kapcsolatot személyes barátaival és a várossal, amely egy múzeum tervezésére kérte fel. Erre sajnos betegsége miatt már nem kerülhetett sor. Ő ismét egy olyan világhírű magyar, akire méltán lehetünk büszkék.
