Többek között mi is írtunk még az előző héten több cikket is arról, hogy egy új kormányrendelet révén több száz embercsempészés miatt fogvatartott személy szabadulhatott (azóta már szabadult) a börtönökből. A törvény lényege, hogy a kizárólag embercsempészés miatt elítélt személyek, amennyiben nem magyar állampolgárok és elrendelték a kiutasításukat is, reintegrációs őrizetbe kerülnek és gyakorlatilag 3 napjuk van elhagyni az országot. Nagyon sok komment és érvelés volt a mellett, hogy ez mennyire jó, mert így legalább nem a magyar adófizetők fizetik párszáz embercsempész ellátását a börtönökben. Az tény, hogy ennek a döntésnek van egy rövidtávú anyagi haszna, hosszú távon azonban sokkal többet árt, mint használ, és alkalmazásával alapvető jogelvekkel megyünk szemben. A következőkben arról írok, hogy ez miért van így.
A kormány azzal indokolta ennek a rendeletnek szükségességét, hogy az EU nem fizetett Magyarországnak a határvédelemért, ezért a börtönök zsúfoltsága miatt – amit elvárnak tőlünk – ez egy szükséges lépés. Azzal még egyet is tudok érteni, hogy ebben az ügyben nemzetközi szinten elvárható lenne egy ennél arányosabb tehermegosztás. Viszont ezzel a néhányszáz emberrel magyarázni a zsúfoltság problémáját, na ez már nem reális érvelés. A börtönök telítettsége Magyarországon egy olyan probléma, ami nemhogy az elmúlt 10 évben, hanem legalább az elmúlt 50 évben létezik és igazából egyik kormányunk sem tudta teljesen hatékonyan megoldani.
Az igaz, hogy a probléma igazán akuttá az elmúlt évtizedben vált, amikor elindultak a zsúfoltság miatti nemzetközi perek Magyarország ellen. Akkoriban számos börtönépítési project elindult (köztük Komlón is), amik egy része azonban nem járt sikerrel. Ezzel együtt is a tavalyi évre sikerült a börtönök befogadóképességét 18.000 fő fölé növelni, ami egyébként egy nagyon jó eredmény, és bármikor elég lett volna az elítéltek elhelyezésére…kivéve az elmúlt 2 évben. Ugyanis a börtönpopuláció 2020-ról 2022-re 16.752 főről 19.347-re emelkedett. És nem, nem az embercsempészet miatt. Hanem a folyamatosan szigorodó bírói gyakorlat miatt, meg azért, mert a 2020-as változások után kevesebb embernél tudják a feltételes szabadságra bocsátást alkalmazni.
Szóval eléggé komikus az én szememben a zsúfoltságot felhozni érvként egy ilyen helyzetre, amikor ezt a zsúfoltságot, amit már majdnem sikerült megoldani, éppen a jelenlegi kormány hozta össze a saját döntéseivel. Ma elég sok olyan ember van börtönben Magyarországon, ahol ez kriminológiai szempontokból nem feltétlenül lenne indokolt, de a szabályok miatt mégis kénytelenek ott lenni. Ez nem baj, de az embercsempészek igen…
Ráadásul itt még csak nem is egy veszélytelen csoportról beszélünk. Hiszen ezek az emberek érdekből, anyagi haszon fejében tették azt, amit, egy olyan illegális üzletágban, ami gyümölcsöző. Vajon ezek után nem fognak visszatérni? Dehogynem! Egy dolog persze, hogy Magyarország területére nem léphetnek be, de magát a csempészetet lehet folytatni más útvonalakon. Ráadásul mivel a legtöbb embercsempész nem magányos farkas, hanem valamilyen hálózatban dolgozik, sima átszervezéssel is megoldható a probléma kezelése; ráadásul visszakaptak egy olyan embert, aki már rendelkezik némi információval a határrendészetről. Gratulálok.
Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyebár a kiengedés feltétele, hogy csak embercsempészet miatt legyen elítélve a terhelt. Ez bizonyos szinten indokolható, mégis teremthet abszurd szituációkat. Egy egyszerű példa: valakit üzletszerű embercsempészés miatt elkapnak és a középértéket figyelembe véve kap 7.5 év szabadságvesztést. A másik személy szintén embercsempészés miatt ül, de van egy lopási kísérlet is a lajstromán. Az is lehet, hogy egyébként ő semmivel nem kap hosszabb büntetést, mint a másik fél, mert egy ilyen súlyos bűncselekmény mellett egy ennyire enyhe annyira eltörpül, hogy gyakran figyelembe sem veszik. De ha igen, akkor is valószínűleg csak néhány hónappal kapna többet. Az első viszont elengedhetik az új szabály alapján – sőt, el kell engedni – a másodikat tilos. Tehát közvetett módon ebben az esetben egy bolti lopás miatt kell valakinek több mint 7.5 évet leülnie. Ez azért eléggé ellenkezik azzal, amit a tettarányos büntetésekről hallottam.
Még ami mellett nem tudok elmenni, azok a jogászi ellenérzéseim. Önmagában zavar, hogy egy kormányrendelet határoz meg egy törvényben foglalttól eltérő rendelkezést, de sajnos, ha gonosz akarok lenni, ezt már megszoktuk. Ugyanakkor a mellett nehezen megyek el, hogy egy kormányrendelet gyakorlatilag bírói ítéleteket negligál – mégha csak a végrehajtás szempontjából is. A bírói függetlenségnek az a lényege, hogy a bírói döntéseket más hatalmi ágak nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben (mint Magyarországon a közkegyelem és az egyéni kegyelem) írhatják felül. Azzal, hogy ez most megtörtént, félek, hogy kinyitottuk Pandora szelencéjét, és a jövőben további hasonló, direkt a bíróság hatalmát gyengítő döntésre lehet számítani.
Összességében az alapproblémában látok realitást, és valóban felvetődik, hogy ezt nem kellene-e nemzetközi szinten kezelni. Akár úgy, hogy azokat az elítélteket, ahol ez lehetséges, kiadjuk a saját országuknak (nyilván, ha ezzel nem érjük el ugyanazt, amit anno az azeri baltás gyilkosnál), akár úgy, hogy más országok is részt vállalnak a büntetés végrehajtásában. De az semmiképpen nem megoldás, hogy több száz kriminogén embert kiengedünk.
