StyleNews

A tegnapi kereskedésben a mértékadó holland gáztőzsdén 15%-al esett a termék ára és ma is tovább csökken. – írja a KARD.

Ezzel a 2021 augusztusi szintet értük el, tehát fél évvel a háború tényleges kitörése előtt járunk.

Azért tényleges, mert Putyin már 2021 nyarán már elkezdte csökkenteni az európai gázszállítások mennyiségét, ami szépen lassan el is kezdte növelni az árat. Moszkva tehát már jóval korábban megkezdte az energiaháborút, mielőtt aztán 2022 februárjában új szintre emelete a 2014-ben kezdett agresszióját Ukrajna ellen.

Az enyhe tél, az európai lakosság és a gazdaság fogyasztáscsökkentése, valamint a beszerzési források szuper sebességű diverzifikálása másfél év alatt semlegesítette a Kreml zsarolási potenciálját.

Hacsak nem tör ránk március végéig a semmiből az extrém hideg, akkor a gáztárolók töltöttsége tavasszal is magasan fog maradni (most európai átlagban 81%), vagyis nem fog gondot okozni a következő télre való felkészülés sem.

Tanulság az számtalan van, meglepetés kevesebb, újdonság viszont szinte semmi.

A fejlett nyugati liberális demokráciák gazdasági ereje és alkalmazkodóképessége az új kihívásokhoz már középtávon is meghaladja az elmaradott társadalmi berendezkedésű és a nyugattól függő fejletlen gazdaságú keleti diktatúrák kezdetben hatékonynak tűnő gyors reakcióját.

Kína még mindig a coviddal küszködik, miközben nyugaton már kis túlzással nem emlékszik rá senki. Oroszország addig tudta zsarolni Európát a gázzal, amíg rá nem csukták az ajtót. Putyin hasznos hülyéi addig tudják előadni szólamaikat a nyugat haldoklásáról, amíg nyilvánvaló nem lesz a választók számára, hogy az évszázados hazugság, továbbra sem fog beteljesülni.

A Moszkvából finanszírozott globális szélsőjobb is visszaszorulóban van, ahogy a Kreml pénzügyi lehetőségei is szűkülnek és lassan, de biztosan kiszorulnak a civilizált világ politikai színpadjáról. Most, hogy ezeken a felesleges körökön túl vagyunk ideje lenne lezárni a háborút is, aminek el sem kellett volna kezdődnie, ha a nyugati politikai közeg egy része nem lett volna naív, ostoba, vagy megvehető.

Aki bújt, aki nem, az oroszoktól való energiafüggés megszűnt, nem fog megfagyni senki. Mehetnek a fegyverek Ukrajnába, de most már nem kell pár tucattal bohóckodni, lehet tenni egy nullát a darabszám végére.

-hp-

A rendőrgyilkosság éppolyan szörnyű tragédia mint gyermekek – vagy védtelen idős emberek, asszonyok bántalmazása, meggyilkolása olyan barbár, civilizálatlan emberek által, akiknek semmi sem szent. Viszont egyáltalán nem tartom civilizált hozzállásnak azt sem, amikor ezt az esetet felhasználva felhozzák a halálbüntetés témáját, s propagálják annak visszavezetését. Akármennyire is jogosak és érthetőek az indulatok az elkövetőkkel szemben szerintem épp oly civilizálatlan lenne a vérbosszút és a thalio elvén alapuló megtorlást intézményesítő büntetési forma visszavezetése. Ez ellentmond minden civilizációs normának, s visszarántaná Európát hosszú évszázados jogfejlődés után a barbár, kegyetlen, embertelen „igazságszolgáltatás” korába, s igen ez éppúgy vonatkozik a liberális demokrácia fellegvárára az Egyesült Államokra mint az összes többi antidemokratikus, diktatórikus országra, ahol mai napig kiszabható a kivégzés, ebben nincs kivétel.

A halálbüntetés ellen jogfilozófiai, morálfilozófiai elvek is szólnak, különös tekintettel a természetjogra – Szemere Bertalan – , vagy a keresztény felfogásban (is) gyökerező humánus erkölcsi elvekre, mint az irgalmasság könyörületesség, méltóság. Szerintem eme tragédia kapcsán nem a halált kellene fetisizálnunk mint az igazságos elégtétel megoldását, hanem az életet kellene felülértékelnünk, és elgondolkodnunk azon hogy az életünkhöz való jog nem pusztán állampolgári jog, hanem természet (vagy Isten) által adott egyetemes, elidegeníthetetlen jog, amelyet semmiféle evilági hatóság nem írhat felül, ugyanis az maga lenne a hatalmi önkény amely (számomra is) egy istentelen, és emberellenes magatartás. Természetesen azt is kijelenthetjük, hogy a fiatal rendőr élethez való jogát semmibe vette a gyilkosa, s emiatt nem csak jogi – hanem morális felelősség is terheli szörnyű tettéért, ez tiszta, s ezért a lehető legszigorúbb büntetést kell vele szemben foganatosítani. Azonban az élet, akárkinek az életéről is van szó, az sérthetetlen. S mielőtt még bárki azzal vádolna hogy a gyilkost „védeném, babuzsgatnám, sajnálnám” leszögezem, hogy szerintem az embernek adott esetben joga van ezt megvédeni az orvul rá támadóktól, még akkor is hogyha az halállal végződik, ugyanis az önvédelemből következő agresszió se nem szándékos, se nem aljas indokból elkövetett tett.

Viszont hogyha egy világi hatóságról, erőszakmonopóliumról beszélünk, amely szándékosan szab ki halálbüntetéseket akkor másabb a helyzet. Hogyha elfogadjuk azt az elvet, hogy az ember életét egy magasabb, természetfeletti rendezőelv, a transzcendencia is meghatározza (mint legfelső hatóság ahonnan a jogaink, s normáink eredeztethetők) a halálbüntetés gyökeresen ellentmond ennek az elvnek. A barbár gyilkosnak nem is lehet nagyobb büntetés annál, hogy (remélhetőleg) élete végéig el lesz szeparálva civilizációtól, s abban a tudatban fogja leélni a börtönéveket, hogy egy embertelen gaztettet követett el, amiért vezekelnie és bűnhődnie kell. Hogyha kivégeznék, mindez nem történne meg. Az kegyesség lenne számára.