A PTE gyakorlatilag átesett a modellváltáson, tudni lehet azt is, hogy kik lesznek a Kuratórium tagjai, és látva a Corvinus illetve a MOME példáját nagyjából eldőlt, hogy a Szenátusnak az égadta világon semmilyen hatalma nem marad a jövőben. Az öt kurátor fog dönteni minden lényeges dologról, név szerint Dr. Bódis József egykori rektor és államtitkár, Szili Katalin korábbi szocialista politikus, Mikes Éva Dél-dunántúli Gazdaságfejlesztési Zóna fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Pécs egykori alpolgármestere, Decsi István korábbi alpolgármester és jelenlegi kancellár, valamint Rappai Gábor a KTK professzora.
A modellváltás mellett szavazó uraktól és hölgyektől kérdezzük, megérte?
A hallgatók még akár jól is járhatnak: ki tudja, lehet végre emelkednek az ösztöndíjak, nő a PhD. díj, meg amúgy is, az egyetemisták többségét nem különösebben foglalkoztatja a dolog, ők diplomát szeretnének szerezni, és utána boldogulni jellemzően egyébként nem Pécsen, de még csak nem is feltétlenül Magyarországon. Nekik ez pár év, maximum néhány lázadóbb természetű BTK-s hallgatónak lesz rosszabb/nehezebb, de lényegében a legtöbb egyetemistát az motivál, hogy végezze el sikerrel a tanulmányait. Ha a modellváltás után esetleg az ösztöndíjak növekedni fognak, amire egyébként van ígéret (persze ígérettel tele van a padlás), az csak egy plusz pont. Nyilván a helyzet nem ideális, és számukra sem feltétlenül örömteli, de közel sem biztos, hogy ők lesznek a legnagyobb vesztesei a történetnek.
De vajon a Szenátus tagjainak mindez megérte?
Megérte egyszerre lemondani az egyetem autonómiájáról és a saját hatalmukról? Mert ne legyenek kétségeink, semmilyen hatalma nem lesz a Szenátusnak, a modellváltáson már átesett egyetemeknél sincs.
A 444 remek összefoglalója írja a témáról (amit tényleg érdemes elolvasni), hogy:
„az egyetemek vezetése a kormánnyal folytatott tárgyalások után arra következtetett, hogy lesz beleszólása a kuratórium összeállításába, ami így az egyetemmel jó viszonyt ápoló értelmiségiekből, üzletemberekből állhat össze. És azt is hitték, hogy ezeknek a kuratóriumoknak alapvetően szimbolikus, reprezentatív szerepük lesz, és képviselik majd az egyetemek érdekeit a politikai és üzleti közösség felé.
A TÖRVÉNY VISZONT, AMIT VÉGÜL A KORMÁNY BENYÚJTOTT, A PARLAMENT PEDIG MEGSZAVAZOTT, ENNÉL LÉNYEGESEN FONTOSABB SZEREPET AD A KURATÓRIUMOKNAK, MEGADVA A LEHETŐSÉGET, HOGY SZINTE MINDEN DÖNTÉSI AUTONÓMIÁT ELVONJANAK AZ EGYETEMEK TESTÜLETEITŐL.”
A Corvinus, a MOME, az SZFE, a Szent István Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Miskolci Egyetem kuratóriuma is úgy döntött, az lesz a legjobb, ha a szenátusnak legfeljebb véleményezési jogot hagy az egyetem dolgaiban, de minden lényeges döntés a kuratóriumban születik.
Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy mindenben, de tényleg mindenben a Kuratórium dönt, a Szenátus legfeljebb véleményezhet. A MOME esetében ez úgy nézett ki, hogy a kuratórium magához vont minden fontos döntést, a szenátusnak csak véleményezési jogot hagyott például az SZMSZ kialakításában és módosításában és a rektor megválasztásában. A MOME Szenátusa immáron maximum arról dönthet, hogy az irodákba Tchibo vagy Nescafé termékeket rendelnek.
MINDEZ AZT JELENTI, HOGY AZ EGYETEMEKNEK GAZDASÁGI AUTONÓMIÁT ÍGÉRT A KORMÁNY, EHELYETT KURATÓRIUMOKAT KAPTAK, AMELYEK SZINTE MINDEN EDDIGI AUTONÓMIÁT ELVETTEK AZ EGYETEMEKTŐL. A KURATÓRIUMOK TELJESEN AUTONÓM INTÉZMÉNYEK, AZ EGYETEMEK VISZONT AZ ÉLETÜKET BEFOLYÁSOLÓ LEGTÖBB LÉNYEGI KÉRDÉSRŐL NEM DÖNTHETNEK ÖNÁLLÓAN.
Ne legyenek kétségeink, ez Pécsett sem lesz máshogy.
A hallgatók még akár jól is járhatnak a modellváltással, vagy maximum összeszorított foggal elvégzik a képzést, és boldogulnak egy szerencsésebb országban. Nekik ez pár év, nyilván számukra sem optimálsi a helyzet, többségük – már aki foglakozott vele – nem is akarta a modellváltást, de egyre inkább úgy néz ki, hogy a változásnak nem is feltétlenül ők lesznek a nagy vesztesei, hanem az egyetemet eddig vezető rektorból és dékánokból álló Szenátusa.
Vajon megérte nekik igennel szavazni? Megérte nekik önként lemondani a saját hatalmukról, hogy megkapják főnöknek Szili Katalint vagy Mikes Évát? A kurátorok felett senki sem gyakorol ellenőrzést, 80 éves korukig hatalmon maradhatnak, ha bármelyikük mégis kiesne (lemondania, meghalna) akkor a maradék négy tag választ magának ötödiket. Az egyetemeknek és az egyetemeket eddig vezető Szenátusnak nincs beleszólása abba, hogy ki lesz a főnök, ki fog diktálni. A Corvinus esetében például a Kuratórium elnöke a mikro-feladatokban is aktívan részt vesz, beleszól például abba, hogy mik legyenek egyes szakokon a ponthatárok, vagy hogy milyen tantárgyakat oktassanak az egyes programokon. Az egyetem körül külső tanácsadók is megjelentek, hogy átalakítsák egyes szakok tanrendjét. A Corvinust eddig vezető Szenátus pedig maximum bólogathat és végrehajthatja azokat.
Nem is teljesen véletlen, hogy több forrásból azt hallottuk, hogy mind a MOME-n, mind a Corvinuson megromlott az egyetem új és régebbi vezetőinek viszonya. Miért ne történne meg ugyanez Pécsen is?
Nagyon úgy fest, hogy a modellváltás legnagyobb vesztesei már rövidtávon is az egyetemet eddig vezető személyek lesznek.
Kérdezzük még egyszer a Szenátus modellváltás mellett szavazó tagjait: megérte? Ők tényleg azt hitték, hogy a modellváltás után nem változik majd semmi, és a saját hatalmi helyzetüket megőrizhetik? Ha igen, akkor látva a fenti példákat, nem is tévedhettek volna nagyobbat. Esetleg tudták, hogy mi vár a modellváltáson áteső egyetemekre, és önként mondtak le a saját hatalmukról? Ha igen, akkor miért tették ezt?
Vajon ma is igennel szavaznának?
