1926-ban ezen a napon hunyt el Blaha Lujza, aki a „nemzet csalogányaként” egy ország szívébe zárta magát gyönyörű hangjával és remek színészi teljesítményével.
Pedig fiatalkora egyáltalán nem telt egyszerűen. Már édesapja története is megér egy misét, Reindl Sándor ugyanis egy remek énekhanggal megáldott huszártiszt volt. Nyíregyházán ismerkedett meg Ponti Lujza színésznővel, aki miatt feladta tiszti rangját és családja ellenkezése dacára kilépett a katonaságból. Alig három héttel később Reindlt már a szabadságharc népfelkelői között találjuk, ami miatt bujdosnia is kellett.
A szülők így vándorszínészetre adták a fejüket, amely során rengeteget kellett nélkülözniük. A gyermek Lujza 1850. szeptember 8-án jött a világra Rimaszombatban. A kisleány az anyatejjel együtt szopta magába a színészi életet, hiszen már 4 éves korában statisztaként szerepelt a színpadon. Egész pontosan egy megadott pillanatban kellett egy hordóból előugrania.
1856-ban a kolera sújtotta Kassán léptek fel, édesapja a színpadon vesztette életét. Anyja ezután újraházasodott, Kölesi Antal díszletfestő vette feleségül, ezért a később gazdag pályát befutó Lujzát gyakran említették nevelőapja nevén.
A későbbi Blaha Lujza 8 éves koráig nem járt iskolába, ekkor is egy színésztől tanult meg írni és olvasni, később a győri apácák kolostorában már valóban beült az iskolapadba. A győri társulat nemcsak az iskolát, hanem az első sikert is elhozta számára: A koldusnő című darabban Mariként lépett színpadra, hatalmas sikerrel. A család ugyanakkor nem maradt egy helyben, a szokásos színészi élet velejárójaként az egész vidéki Magyarországot bejárták.
Lujza ezekben az években is rendre sikereket aratott, szépen lassan megismerték a nevét, 13 évesen már önálló szerepeket játszott. Sok évnyi vándorlást követően végül 1864-ben került a budai Népszínházba, majd annak csődbe jutása után Szabadkára szerződött. Itt ismerte meg Blaha János cseh származású osztrák katonát, aki hamar felismerte az ifjú színésznő tehetségét és egyengetni kezdte karrierjét. 1866-ban házasodtak össze és bár nyelvi akadályok voltak köztük, a szerelmes férfi megtanult magyarul Lujza kedvéért. Az érte tett fáradozásai miatti tisztelet miatt Blaha Lujza élete végéig megtartotta első férje nevét, aki 4 év házasság után hunyt el.
Blaha Lujza karrierje azonban innentől már folyamatosan ívelt felfelé: vendégszerepelt Bécsben, játszott a Nemzeti Színházban, majd több évtizedet lehúzott az újrainduló budai Népszínházban, ahol összesen 2364-szer lépett fel. Rendre álló óvációval ünnepelték a különleges kisugárzású színésznőt, egyszer állítólag mag a walesi herceg is sorban állt az öltözője előtt, hogy megköszönje neki az élményt.
1875-ben Egerben vendégszerepelt, ahol Soldos Sándor 3 nap után megkérte a kezét, majd egy hónappal később össze is házasodtak. Ez a házasság sem tartott sokáig, ez is négy év után ért véget, igaz, ez már válás miatt. 1881-ben házasodott meg harmadjára, ezúttal báró Splényi Ödön lett a szerencsés.
Rengeteg siker és megannyi emlékezetes előadás után 1901-ben ő lett az első, aki megkapta a Nemzeti Színház örökös tagságát. Blaha Lujza idős korában is nagyon aktív volt, de férje 1909-es halála után sokáig visszavonultan élt. Végül visszatért és egészen 1923-ig színpadra lépett, igaz, egyre kevesebb alkalommal.
Az 1920-as években egyre kevesebbszer hagyta el lakását, 1925-ben még egy cigányzenekar adott szerenádot a 75 éves dívának, de pár hónappal később egy tüdőgyulladás végleg levette a lábáról. 1926. január 18-án, 76 évesen halt meg, temetésére annyian gyűltek össze, hogy a szóbeszéd egyenesen Kossuth Lajos temetéséhez hasonló tömegről szólt. A budapest Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra a „nemzet csalogányát”, akinek nevét rengeteg intézmény és utca őrzi szerte az országban.
Forrás: Wikipedia
