Ma már nehéz elképzelni az akkori viszonyokat, hogy mit is jelentett nagyanyáinknak, nagyapáinknak ez a nap, hogy a gyermekek akkor úgy ismerték az ágyúfajtákat a hangjukról, mint manapság az autómárkákat. Egyet biztosan tudunk, hogy a túlélést jelentette mindannyiuknak. A férfiak számára megszűnt az egymás öldöklése, a remény nélküli ébredés. Az otthon maradottak számára megszűnt a rettegés, a bujkálás és a csaták csendjében az állandó temetés.
Az európaiak többsége a béke hírének hallatára megkönnyebbült és bizakodni kezdett, örült, hogy nem kell rettegnie többé saját és szerettei erőszakos halálától. Az európai országok lakóinak többsége felszabadult vagy legalább megszabadult az évek óta kínzó rossztól. A túlélők tudták, hogy a halottaik nem támadnak fel, és hogy semmiféle jólétet nem fog hozni az ezután következő időszak, de nem ropogtak a fegyverek, nem volt már ellenség, és nem volt már háború. Lehetett termelni, építeni, alkotni, tervezni, ÉLNI. Aki ezt az időszakot megélte, nem felejtette el soha. Egy minden képzeletet felülmúló időszaknak lett május 9-én vége, amit csak nagy szerencsével lehetett túlélni.
Európában 1945. tavaszán ezen a napon véget ért a második világháború. Az amerikai és a szovjet csapatok 1945. április 25-én találkoztak az Elbánál. Öt nap múlva, április 30-án pedig a Berlint ostromló szovjet erők elfoglalták a Reichstagot, ezen a napon lett Adolf Hitler öngyilkos. A Győzelem Napját megelőző napon, május 8-án a III. Birodalom kapitulált, és ezen a nevezetes napon a német haderő feltétel nélkül megadta magát, vagyis letette a fegyvert. Május 9-én a szovjet hadsereg elérte el Prágát, az európai hadszíntéren ekkor ért véget a második világháború. Az Európát sújtó második világégés több millió embert tett földönfutóvá, az európai országok városai romokban álltak, és közel 60 millió ember pusztulását okozta. Azóta világszerte május 9-én a fasizmus felett aratott győzelemről emlékezünk meg, Európában ez a nap egyben a Béke Napja is.
Jó öreg kontinensünk talán legborzalmasabb időszaka zárult le 1945. május 9-én. Még akkor is bátran használhatjuk ezt a kifejezést, ha a felszabadított Kelet-Európának ez a nap elővetítette egy másik megszállás eljövetelét.
A Győzelem Napja emlékére számtalan országban tartanak egész napos megemlékezéseket, van ország ahol ez a nap munkaszüneti nap, a megemlékezést minden ország a történelme szempontjából fontos csaták vagy a háborúban aratott győzelmek emlékének szenteli.
Számos európai országban május 8-án ünneplik a második világháború befejezésének emléknapját. Többek között azért, mert ehhez a naphoz fűződik a náci Németország fegyverletétele, amit az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt tett meg 1945-ben.
Magyarország felszabadításának napját, avagy a felszabadulásunk ünnepét a Magyar Népköztársaság állami ünneppé nyilvánította 1950-ben. Ünnepeltük is egészen 1989-ig. Akkoriban a magyar felszabadulás ünnepe április 4-ére esett, mert a hivatalos álláspont szerint 1945-ben április 4-én hagyta el Magyarország területét a német hadsereg utolsó katonája Nemesmedvesnél, akit az előrenyomuló szovjet csapatok üldöztek aztán tovább.
A szovjet utódállamok, köztük Oroszország május 9-én ünnepli a második világháborúban a német hadsereg és annak szövetségesei felett aratott győzelmét, és vele együtt az európai háború végét. Németország feltétel nélküli megadását rögzítő dokumentumot ugyan már 1945. május 7-én aláírták, de az a közép-európai idő szerint május 8-án, 23:01-kor lépett életbe. Ebben az időpontban azonban Moszkvában már május 9-ét írtak. A hatalmas Szovjetunióban hagyományosan mindig május 9-én tartották a győzelmi felvonulást, és a háborús veteránok találkozóját, ezt a szokást a legtöbb szovjet utódállam megtartotta.
Fotó: wikimedia.org
