Szombaton ismételten lezajlott Pécs egyik legnagyobb januári eseménye, a Made in Pécs Fesztivál, ahol idén már 8 helyszínen mutathatták meg a jelentkező zenekarok, hogy mire képesek egy rövid, húszperces koncert erejéig. A legtöbb fellépő helyi kötődésű volt, de Budapestről, illetve Ljublianából is érkeztek vendégzenekarok. A következőkben írok egy élménybeszámolót azokról a zenekarokról, akiket én meghallgattam (nem vagyok zenész, így kezeljük is ekként a leírtakat), valamint egy galériával is készülök nektek, amiben a saját fotóim mellett más Fesztiválon részt vevő ismerőim, valamint olvasóink által megküldött képek is lesznek.
A napot a Made in Pécs Caféban kezdtem, ahol az első fellépő a Rudán Joe Akusztik volt. Tavaly Lovasi András akusztikus koncertje nem nyűgözött le, itt viszont ennek a szöges ellentétét tapasztaltam. A rutinos énekes közvetlenül, lazán, de mégis profin lenyomta a koncertjét, remekül szólt a hangja egy szál gitár mellett, nagyon jó hangulatot varázsolt. Itt sajnáltam igazán, hogy ez csak egy fél órás koncert volt, ezt hallgattam volna még sokkal tovább. A koncertet megelőzően interjú is készült vele, ezt majd a következő napokban olvashatjátok.
A következő utam a Sárkánybarlangba vezetett, ami a tavalyi évhez hasonlóan zsúfolásig megtelt. A hely stílusából kifolyólag nem lepett meg, hogy éppen egy metálkoncertbe futottam bele (a Prés nevű formációtól). Ez a stílus nem igazán az enyém, így nem szeretnék róluk sokat írni, de amúgy egy kifejezetten élvezhető zenét toltak a srácok.
A délelőttöt a Pécsiestben zártam, ahol a New Dvivide és a The Lovers koncertjét is meghallgattam. Előbbi Linkin Park feldolgozásokat hozott. Itt nyilván azon is múlik a megítélés, hogy ki mennyire volt rajongója a 90-es évek bandájának. Ami engem illet, semennyire, azonban be kell ismernem, hogy a srácok kitettek magukért, remek előadásokat hallottam és nagyon jó hangulatot varázsoltak a színpadra. A The Lovers egy pörgősebb rockzenéket játszó csapat egy női énekessel. Picit zavart, hogy nekem az énekes hangja halkabbnak tűnt, mint a zenekar, néha eléggé oda kellett figyelni, hogy halljam, de egyébként jó zene volt, élveztem.
Délután az első utam az Amper Klubba vezetett, ahol Dózi MC produkcióját hallgattam meg. A rap sem annyira az én műfajom, és megmondom őszintén, nekem ez azért feledhető volt, néhány sornál felkaptam a fejem, hogy ez azért jó szöveg, de a koncert után már egyiket sem tudtam felidézni. Nem volt rossz, de biztosan nem ez az, amit a koncert után rögtön megkeresek a Spotifyon.
Na de a következő csapatnál bizony ez már meg is történt. A Kontraszt zenekarról van szó, akik a Szabadkikötőben léptek fel. Én ezelőtt nem hallottam róluk, de mint utóbb kiderült, nem teljesen ismeretlen a banda, ugyanis a Dalfutárban egyszer már szerepeltek. Egyértelműen ez a koncert fogott meg a legjobban a nap során. Az énekesnő hangja egyedi és kellemes, és a csapat is nagyon sokoldalú, volt amikor nagyon kellemes, andalító zenét játszottak, kicsit olyan volt, mintha a természetben lennék (ehhez a színpad előtt ülés is hozzátett), máskor keményebb, pörgősebb dallamokat játszottak. Óriási sikert arattak, nem véletlenül, nagyon kitettek magukért.
Ezután visszatértünk a Made in Pécsbe, ahol rögtön három koncertet is meghallgattunk. Dörnyei Szabi gitárprodukciói tavaly is nagy sikert arattak és most is jó hangulatot keltettek, utánuk pedig a Brasilian Soul duó játszott, ahol a páros egy magyar énekesnőből és egy Brazíliából érkező, itt tanuló gitáros fiúból áll. A repertoárjuk változatos volt, spanyol és portugál dallamok mellett felcsendült az általam már nagyon rég hallott Bartók Eszter-féle elefántos dal, és még egy kis opera is. Az énekesnő hangja remek volt, amit az egy szem gitár még inkább kiemelt, nagyon tetszett. Rögtön ezután egy újabb énekes-gitáros produkciót hallhattunk az A&G Duó formájában. Az előző két produkcióhoz képest a főként Rolling Stones számokat feldolgozó csapatban kevesebb művészi értéket éreztem, inkább egyfajta klubzene volt, de annak hangulatos, kellemes muzsika volt.
Ezután gyors egymásután 2 helyszínre is elmentünk. A Traffikban a Samsara zenéje a Nirvana jegyében szólt, hasonló érzésem volt, mint a New Divide esetében, nem ők az a zenekar, akiket minden nap hallgatok, de nagyon jó kis koncertet toltak. Majd a Ti-Ti-Tában a Summa zenekar koncertjét is meghallgattuk. Na itt éreztem először, hogy a hangtechnikával valami komoly gond van, a főpróba alatt rengeteget rezonált, de még a koncerten is, ráadásul a dob annyival hangosabb volt a három gitáros srác zenéjénél, hogy nálam az már az élvezhetőség rovására ment. Sajnáltam, mert egyébként a srácok zenéjében van potenciál, egyszer talán meg tudom őket hallgatni jobb technikai körülmények között. De azért körülöttem sokan voltak, akik élvezték :).
Egy gyors gyros után visszatértünk az Amper Klubba két koncert erejéig. A Spiral Mind egy ljubljanai vendégzenekar, akik egy nagyon érdekes stílust képviselnek. A dalaikban nincs ének, viszont rengeteg stílust ötvöznek. Leginkább a rock és az underground elektronikus zene keveréke volt, de időnként kis népies hangzás is megjelent. Nem mondom, hogy ez lesz az a banda, akit mostantól életem végéig hallgatok, de egyszeri élménynek érdekes és jó volt. A Vodka for Kids csapatnál a nagy tömeg miatt nem jutottam a színpad közelébe, így a pultnál hallgattam meg őket, nem volt rossz zene, de nem az én világom annyira.
Az éjjel még nem ért véget, és a Nappaliba még nem jártam, ezért a Ninjanauta koncertje volt a következő, amit meghallgattam. Ebben a zenekarban egy ismerősöm is játszik, így nyilván elfogult vagyok, de az előző időszak metálformációi után nagyon jól esett egy dallamos rockzenét hallgatni végre, ráadásul magyar dalokat, jó szövegekkel. Nagyon élveztem a koncertet, bár ha rám hallgatnak a srácok, az énekes inkább csak énekeljen a mikrofonba, ne beszéljen :). Az estét a Pécsiestben zártam a Kubalibre koncertjén, szerintem őket már nem kell bemutatni, sokszor léptek fel, és rendre jó hangulatot varázsolnak, ahogyan ezt most is tették.
Ezután már én is hazafelé vettem az irányt. Picit sajnálom, hogy ennyire tömött a programja az eseménynek, lett volna csapat, akit tovább hallgattam volna és ki tudja, milyen jó bandákat hagytam ki azért, mert épp más helyszínen voltam, mint ők, de hát ez egy ilyen Fesztivál, végtére is minél többen mutatják meg magukat annál jobb. Magam részéről én remekül éreztem magam, és már most várom a jövő évet!
