Sokszor elhangzó érv az a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, valamint a kormánytagok részéről, hogy minden rendben van a természetes vizeinkkel, nem kell aggódni az ivóvízellátás miatt sem, hiszen Magyarország víz nagyhatalom. Ez tipikusan az az állítás, amiről azt gondolom, hogy bárcsak igaza lenne azoknak, akik mondják. A valóság azonban egészen más képet mutat. A klímaváltozás hatásai és az emberi tevékenység nem túl áldásos hatása következtében mind az ivóvízellátás, mind pedig a természetes folyóvizeink és tavaink veszélybe kerülhetnek rövidtávon, ráadásul nem csupán itthon, Magyarországon, hanem egész Európában.
Többször foglalkoztunk már a Sajó folyó szlovákiai szakaszán történt ökológiai katasztrófával – éppen február végén volt ennek a szomorú eseménynek az évfordulója – ahol az Alsósajónál (Nižná Slaná) található egykori vasércbányából kezdett ömleni a folyóba a mérgező víz, amely elképesztő mértékű szennyezést okozott és egy hosszú szakaszon elpusztította a Sajó élővilágát is. A közel másfél évtizede bezárt bányában, az elégtelen kármentesítési, rekultivációs munkálatok miatt felgyülemlett, vas-oxidot és más fémeket tartalmazó víz csaknem 30 kilométeres szakaszon festette narancssárgára a folyót.
Nem egyedi eset ugyanakkor a Sajó ügye, nemrég jelent meg a médiában a hír – bár tegyük hozzá, hogy a magyar sajtót nem túlságosan rázta meg a dolog, csupán néhány cikk volt fellelhető napokig a témában – hogy Romániában a Beszterce folyó, hasonlóan a Sajóhoz, elszíneződött, szintén egy bányából történő szivárgás következtében. A szerencsésnek mondható különbség annyi a szlovákiai esettel szemben, hogy a Besztercében „csak” a vas, a réz és a cink koncentrációja emelkedett meg, míg a Sajóban több súlyosan mérgező anyagé is.
Az elmúlt években a PET Kupák eredményei is elkeserítő képet festettek a folyóink állapotáról, 2022-ben a X. Felső-Tiszai PET Kupa alkalmával például rekord mennyiségű, mintegy 15 tonna hulladékot szedtek ki a folyóból a résztvevő csapatok. Sajnos ez nem egyedi eset volt a tavalyi évben, az elmúlt tíz évben ugyanis, amióta megrendezik az eseményt, összesen 317 tonna hulladék összegyűjtésére került már sor.
Erre az évre is jut egy döbbenetes szám, májusban a Maroson megszervezett PET Kupa résztvevői 3,6 tonna szeméttől szabadították meg a folyót. A versenyzők beszámolói alapján a szemét minden fajtája megtalálható volt a Marosban is, ahogy elmondták, volt a folyóban: asztali számítógép részei, játékok, cumisüveg.
A hazai civil és környezetvédő szervezetek folyamatosan küzdenek a természetes vizeink megmentéséért, valamint a zöld politikusok is aktívan szólalnak meg ebben a témában. Az LMP pécsi országgyűlési képviselője, Dr. Keresztes László Lóránt korábban a magyar politikusok közül elsőként látogatott a Sajó szlovákiai szakaszának szennyezéssel leginkább érintett részéhez, valamint az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnökeként a szlovák parlamentben az ottani szakbizottság vezetőjével is tárgyalt.
Természeti értékeink és így a természetes vizeink védelmére minden körülmények között kiemelt figyelmet kellene fordítanunk, ugyanakkor, ha számításba vesszük a klímaváltozás hatásait, az egyre súlyosabb mértékben jelentkező aszályos időszakokat, a szakértők és a zöldek által sokszor emlegetett vízgazdálkodási problémákat és hiányosságokat, akkor láthatjuk, hogy a folyók szeméttel vagy mérgező anyagokkal történő szennyezése – lásd Sajó esete – sajnos csupán egy probléma a sok közül.
Jelenleg a hazai politikai, azon belül pedig a kormányzati helyzetet nézzük, azt láthatjuk, hogy valódi „gazdája” nincs ezeknek az ügyeknek. Komoly problémát jelent, hogy nincs a kormányon belül egy olyan kinevezett miniszter, aki személyében felel a környezeti ügyekért. Jobbhíján Orbán Viktor kormányában jelenleg például Nagy István agrárminiszter felel a természetes vizeinkért, míg a szintén borzalmas állapotban lévő ivóvízhálózat az oktatásért, egészségügyért, rendőrségért is felelős Pintér Sándor belügyminiszter irányítása alatt áll.
