Ahogy azt korábban megírtuk, Dr. Keresztes László Lóránt, az LMP pécsi országgyűlési képviselője – és az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke – sajtótájékoztatót tartott a Baranya vármegyei Szigetváron, ahol komoly problémák vannak az ivóvízszolgáltatással.
A Baranya-Víz Zrt. január 17-én közölte az MTI-vel, hogy Szigetváron, az 1,3 milliárd forintból megvalósított ivóvízminőség-javító program keretében épült, kétezer háztartást kiszolgáló vízműtelep ellátási területén „másodlagos vízminőségromlás” tapasztalható. A vizsgált vízmintákban a vastartalom és a vasbaktériumok száma meghaladta a kormányrendelet szerinti határértéket. A szolgáltató tartályos kocsiból látja el az érintett fogyasztókat ivóvízzel.
Keresztes elmondta a sajtótájékoztatón, hogy tizennégy – igen, sajnos ez nem elírás – hónapja ihatatlan az ivóvíz Szigetvár nyugati részén, a kormány pedig több ezer embernek nem képes megfelelő ivóvizet biztosítani. Továbbá ismételten meghívta Lantos Csaba energiaügyi minisztert a helyszínre, hogy személyesen számoljon be a szigetváriaknak a probléma okairól és arról, hogy miért nem voltak képesek azt felszámolni ennyi idő alatt.
A szigetvári eset súlyosságát tekintve abszolút kiemelkedő országos viszonylatban is, ha viszont olyan eseteket, példákat keresünk, ahol problémák adódnak a vezetékes vízszolgáltatással, akkor találunk még sajnos jó néhányat, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük a szakmai szervezetek jelzéseit, miszerint mintegy 3000 milliárd forintnyi extra forrás hiányzik ahhoz, hogy az elöregedett, sorozatos meghibásodásoktól szenvedő víziközmű hálózaton a szükséges karbantartási és pótlási munkálatokat elvégezhessék a szakemberek.
A probléma súlyát jelzi az is, hogy V. Németh Zsolt – az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkára – nemrég arról beszélt nyilvánosan, hogy a következő évtized legfontosabb feladata az ivóvízhálózat fejlesztése lesz és bár igyekezett nyugtatni a hallgatóságot azzal, hogy százmilliárdokban mérhető elvégzett fejlesztésekről beszélt, elismerte a kormány súlyos mulasztását, miszerint az ivóvízhálózat szinten tartására, fejlesztésére nem fordítottak kellő figyelmet.
A hálózattal kapcsolatos problémák egyik fokmérője a műszaki meghibásodások vagy ahogy a köznyelvben a legtöbbször hívjuk, a csőtörések száma. A Népszava egy korábbi cikkében írt arról, amelyben főként a budapesti vízhálózat állapotát vizsgálták, hogy a 2017-2022 közötti időszakban a hibabejelentések száma megközelítette a 15 ezret. Kitértek arra is, hogy a legtöbb csőtörés augusztusban történik, 900 darab egy hónap alatt, a legtöbb hibabejelentés pedig a II., XVIII. és a XI. kerületből érkezik.
Folyamatos problémát jelent a szigetvárihoz hasonló gondok mellett az is, hogy bizonyos települések esetében – főként a fővárosi agglomerációban – a rezsicsökkentés miatt befagyasztott árak, a hálózat rossz állapota, a szakember- és forráshiány mellett a szolgáltatóknak rövid idő alatt bekövetkezett, igen komoly lakosság növekedéssel is számolnia kell. Ehhez ugyanakkor sok esetben nem áll rendelkezésre a megfelelő infrastruktúra.
Válaszolva valamelyest a címben feltett kérdésre, természetesen nem elfogadható az, hogy több ezer ember számára több mint egy éven át csupán ihatatlan ivóvizet tud „biztosítani” a szolgáltató, a kormányzaton belüli illetékesek pedig nem tudnak, vagy ami még rosszabb feltételezés, nem akarnak érdemi lépéseket tenni a megoldás érdekében. Sajnos azonban azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a sorozatos meghibásodások, a forráshiánnyal küszködő szakma egyre romló helyzete könnyen okozhat a jövőben országszerte a szigetvárihoz hasonló problémákat, ahol időszakosan vagy akár hosszútávon is veszélybe kerül egy olyan alapvető közszolgáltatás, mint az egészséges ivóvíz biztosítása.
