Korábbi főszerkesztőnk Vági Márton 2023 májusától Máltán él és dolgozik, azonban közösségi oldalán rendszeresen foglalkozik magyarországi közéleti témákkal, így időről-időre megosztjuk egy-egy írását, mint véleménycikket.
Az alábbiakban Vági Márton írását változtatás nélkül közlöm:
Libertárius vagyok, vagy sem?
Az imént néztem meg az ehavi fizetési papíromat, amiből egy szemmel is igen jól látható összeget vitt el a máltai állam. Az első gondolatom az volt, hogy mennyivel jobb lenne, ha az a pénz nálam maradt volna és eldönteném én, hogy mire fogom költeni. Magyarországon minden egyes hónapban, amikor elutaltam a NAV számára az adómat ezt gondoltam, mert tudtam, hogy a befizetésért cserébe lófittyet sem fogok kapni. Egészségügy? Ugyanmár, ha bajom volt, kb. mindig magánba mentem. Oktatás? Rohad az egész. Utak? A belemet kirázta, ha autóval mentem rajta. Szociális háló? Pécsen nem tudtam úgy kimenni az utcára, hogy 30 méterenként ne állítson meg egy összehugyozott, részeg csöves pénzt tarhálni.
Máltán viszont más a helyzet. Itt például jó az egészségügy. Itt az utak jó állapotban vannak, nem kátyúsak. Hajléktalant még nem láttam, kéregetőt se. Látható, hogy az állam költ ezekre a dolgokra, van szociális háló, ami megfogja a legszegényebbeket, és őszintén szólva, nekem is jobb, hogy nem kell részeg/drogos/őrült csöveseket kerülgetnem az utcán és azon gondolkozni, hogy vajon melyik fog megkéselni. Felüdülés ez Pécshez, de pláne Budapesthez képest. Az oktatásról nem nagyon tudok nyilatkozni, de többször is láttam már például iskola buszokat, amelyek ingyen viszik-hozzák a gyerekeket, ez mondjuk tényleg nagy segítség a máltai családoknak.
Azt gondolom, hogy ha így van elköltve a pénzem, akkor kevésbé zavar, ha sokat kell adóznom. De annyira azért vagyok öntudatos polgár, hogy ilyenkor is nagyon-nagyon szívesen megnézném centre elszámolva, hogy amit én befizetek, az pontosan mire megy el.
Mert az is lehet, hogy lehetne találni olyan tételeket, amelyekre azt mondanám/mondanánk, hogy oké, erre inkább ne. Én például alapvetően nem értek egyet a szociális ellátásokkal, azt gondolom, hogy aki tud dolgozni (azaz nem öreg vagy beteg), az dolgozzon, mert munka mindig van, de ha havonta X eurót be kell fizessek a közösbe csak azért, hogy néhány szerencsétlen balfasz ne kerüljön az utcára, ne bűnözzön, ne rontsa el a csodás utcaképet, akkor egye-fene befizetem.
Ha stadionokra, templomokra, a püspök úr új 4500 köbcentis Audijára, a focisták fizetéseire, plakátkampányokra, Megafosra, Hatvanpusztára, Lölőre, Tiborczra, soha meg nem térülő beruházásokra, román cégekre kellene adóznom, az rettentően zavarna, és naná, hogy ízig-vérig libertárius lennék. Ha normális dolgokra, olyanokra, amelyek az én életemhez is hozzá tesznek (például jó utak, például napi szinten elszállított szemét, például összehugyozott csövesek nélküli utcák), akkor azt mondom, ám legyen.
Forrás: Vági Márton
