A Mischler Cukrászda és Bisztró menüjéről egyszer már írtam, és néha-néha eszem is ott. 2 hete azonban találtam az étlapon egy elég érdekes dolgot. Egészen konkrétan „különleges” menü címén egy rántott töltött káposzta volt, káposztakrémmel, illetve tejfölhabbal. Bár a töltött káposztát nagyon ritkán kérem éttermekben (nagyon sokféleképpen készítik, így nem biztos, hogy az én szájízemnek megfelelő), de ezt úgy gondoltam, mégis kipróbálom. E mellé csak egy desszertet kértem most, ami egy vaníliás bécsi fánk volt gyümölcsmártással.
Az étel viszonylag gyorsan elkészült, kb. 10-15 percet kellett csak várnom. Maga a tál kinézetre nem sokban különbözött egy hagyományos töltött káposztától, de figyeltek, hogy esztétikus legyen, valamint a húsgombóc valóban kapott egy panírt. Megkóstolva egyébként ízében nem nagyon tért el a hagyományos húsgombócoktól, a panír kicsit ropogósabbá tette. Apró kis extra, szeretem az ilyeneket, de ezt e nélkül is szerettem volna.
Hanem a káposztával már sokkal több bajom volt. Eleve nekem az állaga értelmezhetetlen volt. Krémnek darabos, zöldségnek nem elég roppanós. Szóval pont egy olyan köztes, kissé darabos pürészerű állaga volt, amit nagyon nem szívesen fogyasztok. De a nagyobb baj az ízével volt: ugyanis konkrétan semmilyen íze nem volt. A töltött káposzta káposztáját szokták savanyú káposztából csinálni, szokták hagyományos káposztából, de az ízesítés nagyon fontos, hogy ne egy natúr, semmilyen káposzta ízét érezzen az ember a szájában. Na, itt pontosan ez történt, és egyáltalán nem voltam hálás érte.
A tejfölhabbal nagy baj nem volt, de igazából kiemelkedőnek sem nevezném, illetve – lehet azért írom ezt, mert kissé parasztgyomrú vagyok – nekem nagyon hiányzott valami kenyérféle az ételhez, én a töltött káposztát mindig is úgy ettem. Szóval összességében nem szívesen mondom, de ebben az ételben a hús volt az egyetlen igazán élvezhető elem.
Utána érkezett a desszert, ami szerencsére azért sokat javított az összképen. A fánk friss volt, ízében is finom, a benne lévő vaníliakrém meg remekül kompenzálta a tészta természetes szárazságát, és szintén ízében is erős volt. Ízlett a gyümölcsmártás is, bár én jobban szeretem, ha szimplán nyakon öntik a süteményt a szósszal, nem ilyen kis pöttyökben tálalják. De ezen azért nem fogunk összeveszni.
Az ételért 2.390 forintot + 10% szervízdíjat kell fizetni. Összességében még mindig nem ez a legdrágább ebédmenü a városban, bár tény, hogy nincs a legolcsóbbak között sem. Sajnos az élmény így is elég vegyes és picit az jutott eszembe, hogy a kevesebb néha több. Ha nekem letesznek az asztalra egy tényleg jó ízű töltött káposztát mindenféle habosítás, krémesítés, panírozás nélkül, akkor én tök jól elvagyok vele egy ebédre. Itt pedig jöttek ezek az extrák, viszont a lényeg veszett el: az íz. Sajnálom, és remélem, hogy a következő alkalommal jobb lesz, mert ennek ellenére a hely még mindig élvezi a bizalmamat. De ettől ez még nem volt az igazi.
