StyleNews

Minderről partnerünk, a Csehszlovák Kém számolt be, íme!

Liman felszabadult!

Huszonnégy órával Oroszország diktátora, Vlagyimir Putyin a moszkvai Vörös-téren előadott papírkutya-showműsora után, máris elbukta a meghódított ukrán területen kialakított úgynevezett Novorosszija meseországban található első várost, Limant.

Az ukrán katonák már felhúzták a város határában az ukrán nemzeti színű zászlót (videónkon a geolokalizált vizuális bizonyíték látható), az orosz katonai bloggerek szintén elismerték a vereséget és az Orosz Föderáció hírnevének súlyos károsodásáról írnak.

Orosz katonák nagyobb csoportjai megadása után az ukrán hadsereg 2022. október 1-én a reggeli órákban, két irányban bevonult a Donyeck megyei Liman városába, egyben újabb óriási vereséget mért Oroszországra, amely történetének egyik legkínosabb katonai katasztrófáját szenvedhette el. A város jelenleg már teljesen ukrán ellenőrzés alatt áll, az orosz hadsereg elhagyta a város területét.

Sikerült az oroszoknak távozni?

Végső következtetésre a rendelkezésre álló információk egyelőre nem elégségese, mert a jelentések ellentmondanak egymásnak.

Az orosz katonák egy része már a péntek esti, szombat hajnali órákban megpróbált menekülni. Szombaton délben egyes orosz egységek megpróbáltak kitörni és elhagyni Limant, de a Keminna felé vezető úton az ukrán hadsereg a hidat felrobbantotta, így nem volt hol lehetőségük távozni. Más egységeknek korábban sikerült kiszökni az ukrán blokádon és Kreminnába vonultak vissza, ahol jelenleg is kemény harcokról szólnak a jelentések.

Az orosz Wagner csoport Telegram csatornája szerint nem sikerült áttörni az ukrán blokádon Liman-Zariche irányban sem. Több szombati jelentés szerint az ukrán hadsereg már Zariche városában jár és harcok már a város déli részén folynak.

Az első szombat koradélutáni, az orosz katonai veszteségekről szóló jelentések több mint 500 halottról számolnak be. Egy ukrán katona állítása szerint a Kreminna felé vezető úton, saját becslése alapján, körülbelül 140 orosz halottat látott.

Állítólag az ukránok zöld folyosót biztosítottak az orosz katonáknak az elvonulásra, de a nap folyamán folyamatosan nyilvánosságra hozott fotók, videók és a helyszínen tartózkodó szemtanúk jelentése alapján rengeteg kilőtt orosz haditechnikát és orosz katonák holttestét is látni. Lehetséges, hogy az ukránok tőrbe csalták a csapdába esett orosz katonákat és a távozások során közülük sokakat lemészárolnak.

Ugyanakkor szombat délutáni jelentések szerint az orosz hadsereg térségben tartózkodó egységei nagy részének sikerült kivonulni Liman térségéből. A városban maradt lokális orosz ellenállást az ukrán katonák felszámolták.

Ezzel ellentétben viszont olvastam olyan jelentéseket is, amelyek kifejezetten egy elhibázott orosz visszavonulást emlegetnek és a HIMARS rakéták által szétlőtt orosz menekülő alakulatokról számolnak be. Ismeretlen továbbá jelenleg a még Limanban és környékén tartózkodó oroszok száma is, vannak olyan jelentések is, amelyek szerint az ukrán hadsereg még aktív, takarító hadműveletet hajt végre a területen.

Merre tovább?

Liman felszabadítása után, az ukrán ellentámadás és felszabadító hadműveletek a pénteken törvénytelenül Oroszországhoz csatolt Luhanszk régióban folynak tovább.

Összességében kijelenthető, hogy Liman felszabadítása után az ukrán ellentámadás az észak-donyecki és a dél-harkovi régióban mintegy 1400 négyzetkilométernyi területet (és legalább 30, korábban oroszok által megszállt települést) szabadított fel, mindössze három hét alatt.

Minderről partnerünk, a Csehszlovák Kém számolt be, íme!

Liman felszabadult!

Huszonnégy órával Oroszország diktátora, Vlagyimir Putyin a moszkvai Vörös-téren előadott papírkutya-showműsora után, máris elbukta a meghódított ukrán területen kialakított úgynevezett Novorosszija meseországban található első várost, Limant.

Az ukrán katonák már felhúzták a város határában az ukrán nemzeti színű zászlót (videónkon a geolokalizált vizuális bizonyíték látható), az orosz katonai bloggerek szintén elismerték a vereséget és az Orosz Föderáció hírnevének súlyos károsodásáról írnak.

Orosz katonák nagyobb csoportjai megadása után az ukrán hadsereg 2022. október 1-én a reggeli órákban, két irányban bevonult a Donyeck megyei Liman városába, egyben újabb óriási vereséget mért Oroszországra, amely történetének egyik legkínosabb katonai katasztrófáját szenvedhette el. A város jelenleg már teljesen ukrán ellenőrzés alatt áll, az orosz hadsereg elhagyta a város területét.

Sikerült az oroszoknak távozni?

Végső következtetésre a rendelkezésre álló információk egyelőre nem elégségese, mert a jelentések ellentmondanak egymásnak.

Az orosz katonák egy része már a péntek esti, szombat hajnali órákban megpróbált menekülni. Szombaton délben egyes orosz egységek megpróbáltak kitörni és elhagyni Limant, de a Keminna felé vezető úton az ukrán hadsereg a hidat felrobbantotta, így nem volt hol lehetőségük távozni. Más egységeknek korábban sikerült kiszökni az ukrán blokádon és Kreminnába vonultak vissza, ahol jelenleg is kemény harcokról szólnak a jelentések.

Az orosz Wagner csoport Telegram csatornája szerint nem sikerült áttörni az ukrán blokádon Liman-Zariche irányban sem. Több szombati jelentés szerint az ukrán hadsereg már Zariche városában jár és harcok már a város déli részén folynak.

Az első szombat koradélutáni, az orosz katonai veszteségekről szóló jelentések több mint 500 halottról számolnak be. Egy ukrán katona állítása szerint a Kreminna felé vezető úton, saját becslése alapján, körülbelül 140 orosz halottat látott.

Állítólag az ukránok zöld folyosót biztosítottak az orosz katonáknak az elvonulásra, de a nap folyamán folyamatosan nyilvánosságra hozott fotók, videók és a helyszínen tartózkodó szemtanúk jelentése alapján rengeteg kilőtt orosz haditechnikát és orosz katonák holttestét is látni. Lehetséges, hogy az ukránok tőrbe csalták a csapdába esett orosz katonákat és a távozások során közülük sokakat lemészárolnak.

Ugyanakkor szombat délutáni jelentések szerint az orosz hadsereg térségben tartózkodó egységei nagy részének sikerült kivonulni Liman térségéből. A városban maradt lokális orosz ellenállást az ukrán katonák felszámolták.

Ezzel ellentétben viszont olvastam olyan jelentéseket is, amelyek kifejezetten egy elhibázott orosz visszavonulást emlegetnek és a HIMARS rakéták által szétlőtt orosz menekülő alakulatokról számolnak be. Ismeretlen továbbá jelenleg a még Limanban és környékén tartózkodó oroszok száma is, vannak olyan jelentések is, amelyek szerint az ukrán hadsereg még aktív, takarító hadműveletet hajt végre a területen.

Merre tovább?

Liman felszabadítása után, az ukrán ellentámadás és felszabadító hadműveletek a pénteken törvénytelenül Oroszországhoz csatolt Luhanszk régióban folynak tovább.

Összességében kijelenthető, hogy Liman felszabadítása után az ukrán ellentámadás az észak-donyecki és a dél-harkovi régióban mintegy 1400 négyzetkilométernyi területet (és legalább 30, korábban oroszok által megszállt települést) szabadított fel, mindössze három hét alatt.

Mint ismert az egyik budapest tankerület több tanárt is kirúgott, amiért ők a sztrájkjog hiányában a polgári engedetlenséggel éltek. A tankerület vezetője egyébként Marosi Beatrix, ő rúgta ki a tiltakozó pedagógusokat. Ha valaki egyébként szeretné felvenni a kapcsolatot a hölggyel, az alábbi e-mail címen könnyedén megteheti: beatrix.marosi@kk.gov.hu

Az egyik kirúgott tanár, aki a gimnázium egyetlen(!) kémia tanára volt, hosszú, nyílt levelet írt, melyet változtatások nélkül közlünk.

„Nem gondoltam volna, hogy az 52. születésnapom után 10 nappal véget ér a tanári pályafutásom. De véget ért.

Emlékszem, amikor 1993 nyarán – 23 évesen – először mentem a püspökladányi vasútállomástól a gimnáziumig, akkor az merült fel bennem: vajon kell-e még itt jönnöm? Kellett. 24 évig dolgoztam ott, voltam osztályfőnök, diákönkormányzatot segítő tanár, iskolarádió felelőse, tanítottam matekot, kémiát, analitikát, ott voltam, amikor elindult a környezetvédelmi képzés, én tervezhettem meg a labort. Aztán 2014-ben oda küldtek egy igazgatót a fidesz frakcióból. Szörnyű évek jöttek és 2017-ig tartott mire felismertem: itt nekem nincs jövőm. Közben azért voltak tanítványaim, akik országos versenyeredményeket értek el az Irinyi, Curie, Kökél és OKTV versenyeken. És nagyon sok diákot segítettem hozzá a sikeres emelt szintű érettségihez. Azt gondolom, hogy a kollégáim megbecsültek, hiszen többször választottak meg a Közalkalmazotti Tanács tagjává.

2017-ben teljesen véletlenül választottam a budapesti Kölcsey Gimnáziumot, ami azzal járt, hogy Püspökladányban feladtunk mindent, újra kezdtük az életünket. Nagyon szerettem a Kölcseyben tanítani. Furcsa, hogy ez a mondat már múlt időben van. Itt is voltak sikereim: Irinyi, Kökél, OKTV. De nagyon büszke voltam arra, hogy olyanok is szerették az óráimat, akik nem rajongtak a kémiáért. És aztán beleálltam olyan akciókba, amik miatt ma is tükörbe tudok nézni. És nekem ez nagyon fontos!
Aztán ma megérkezett az elbocsátó, szép üzenet, amit személyesen kaptam meg a tankerület vezetőjétől, akinek inkább le sem írom a nevét, mert számomra ő egy erkölcsi hulla. Mindezt úgy, hogy éppen kezdtem volna a 6. órámat. Ezután visszamentem az órámra és közöltem a gyerekekkel, hogy kirúgtak. Először azt hitték viccelek. De nem. Többük szemében könnyeket láttam. Aztán a kollégákkal beszélgettem. Aztán kimentem az osztályomhoz, ott már többen is zokogtak. Ez már nekem is sok volt, sírtam én is. Aztán egy másik osztály tagjai vettek körül a folyosón, ahol »csak« kémiát tanítottam és legnagyobb megdöbbenésemre többen zokogtak.

Annak ellenére, hogy kirúgtak és többé nem csinálhatom azt, amit legjobban szeretek, most inkább azt érzem, hogy milyen jó, hogy tanár lettem! Mert ezekért a pillanatokért megérte. Egész délután üzenetekre válaszoltam. Aztán pedig már a Partizán stúdiójából láttam, hogy mi van a Kölcsey előtt. Megdöbbentő és megható volt. És még most is, éjfél felé közeledve, jönnek az üzenetek. Köszönöm mindenkinek!

És nem érdekel sem Maruzsa Zoltán, sem Pintér Sándor, sem Marosi Beatrix (na csak leírtam a nevét), ha attól jobb lesz a magyar közoktatás, hogy Palya Tamás már nem része ennek, akkor legyen úgy. Sok sikert hozzá!

Miattam pedig nem kell aggódni, már van állásajánlatom, nem fogok éhen halni.
Ha rossz kedvem van, akkor elolvasom egy volt kolléganőm ajánlást, aki ezt írta rólam a portfóliómba:

»Számára az iskola, az oktatás ügye szent dolog, nem pusztán munka. Ő ebben a hivatásban él magánemberként is. A saját tárgyait alázattal, folyamatos érdeklődéssel közelíti meg, kihívás neki mindenféle korosztályt, képzési formát kipróbálni, de igazán jól olyan közegben sziporkázik, ahol a diákok és kollégák fel akarják venni az ő tempóját, értik az utalásait, poénjait. Kimeríthetetlen az ötletekben, nagyon gyors észjárású, pillanatok alatt lát át bonyolult rendszereket, pl. az iskolánkban nem véletlenül irányította ő a mérés-értékelés csoport munkáját. Minden főnöke számíthatott aktivitására, problémamegoldó képeségére és nagy teherbírására, őszinte véleményére. Nem bírja az unalmat, monotonságot, tétlenséget.

Nyilván nehéz egy olyan karakteres emberről, mint Tamás, elfogulatlanul írni 24 év közös munka és barátság után. Számomra minden leírt tulajdonságánál fontosabb az, hogy mindig tisztességes és őszinte volt. Nagy megtiszteltetés, hogy felkért engem a jellemzése megírására.«”