StyleNews

A mostani kóstolós értékelés kicsit eltér attól, amit terveztem. Eredetileg ugyanis egy összehasonlító cikket szerettem volna írni az Ernesto és a San Castello pizzéria 1-1 calzone-járól és kiszállításáról. Aztán a történelem új fordulatot vett, olyan fordulatot, amit nem akartam, de ez nem kívánság-műsor. Így ezúttal önállóan fogok az Ernesto-s élményeimről írni.

Ugyebár a termék amit kértem, egy calzone volt, ezúttal a kívánság verziót választottam sajttal, pick szalámival, paradicsommal és baconnel. Ehhez pedigegy fokhagymás öntetet kértem (mivel a calzone széle picit száraz szokott lenni, ahhoz szeretek valami kismártogatóst). Ekkorra egyébként már túl voltam a San Castellos kóstoláson, így megvoltak az összehasonlítási alapok, kíváncsian vártam, mi lesz ebből.

A futár viszonylag gyorsan, kb. 40-45 perc alatt megérkezett, odaadta a kajákat, majd elment. Kinyitottam a dobozt, és ezt láttam.

Ez akárhonnan nézem, egy pizza, nem egy calzone. No, ennyit az összehasonlító cikkről. A feltéteket megnézve azok voltak, amiket kértem, ráadásul a mártás és a rendelt desszert is megérkezett. Így nem kicseréltek ételeket, hanem egyszerűen rosszul készítették el az enyémet. Bár őszintén szólva, nem igazán értem, hogy hogyan, el kell olvasni, ami a rendelésben szerepel. No mindegy. Gondoltam, hogy reklamálok, de mivel nem akartam újabb 45-50 percet várni, inkább lenyeltem a keserű pirulát, úgy voltam vele, hogyha ízleni fog, akkor majd finoman megírom nekik a dolgot.

Kóstolva a pizzát sajnos egy nagyon középszerű érzésem volt. Nem mondom, hogy akár a tészta, akár az alapszósz ehetetlen lett volna, de tipikusan az, amit ha odaadnának 10 különböző pizzát, hogy melyiket ettem egy hete, akkor nem valószínű, hogy meg tudnám mondani. A feltétek pedig rendben vannak, de ezek bolti termékek, nagy megváltást nyilván nem lehet velük elérni, egy pizzát elsősorban azt gondolom a sajt, a tészta, és a szósz minősége határoz meg. Ezek meg nekem teljesen átlagosak voltak.

Hanem a mártás. Bár egy pizzához kevésbé illik ez, de úgy voltam vele, hogyha már megkértem, a széléhez megeszem mártogatósként. De amint megkóstoltam, erről letettem. Ez valami rettenetesen sós! De annyira, hogy meg nem mondtam róla, hogy fokhagymás, mert a sótól nem érződött. Kíváncsiságból megkóstoltam magában az Erdélyből még ősszel hozott fokhagymás sómat, annak is kellemesebb volt az íze.

Nyilván, tudom, hogy a sómennyiség ízlés kérdése, van, aki többel szereti, van, aki kissé a naturálisabb ízek mellett van. De ez konkrétan az a kategória volt, amit ha egy szakács ténylegesen megkóstol, akkor nem volna szabad kiadnia egy vendégnek! Nem tudom, hogy egy helyben fogyasztás esetén is ki merték volna adni ezt, vagy csak a kiszállítós vendégeket tisztelték meg vele…de azt sem tudom, hogy erre a kérdésre melyik válasz a rosszabb. De egy biztos, ez nagyon rossz volt, ilyet nem kaphat valaki, aki pénzt ad egy ételért! És bár volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, megkóstoltattam a szüleimmel is, hogy senki ne mondja, hogy ez csak a saját véleményem, de nekik is teljesen hasonló álláspontjuk volt.

Desszertként rendeltem mellé egy adag kemencében sült nutellás palacsintát vaníliamártással. Az ételhez alapból jár mandula is, amit én nem kértem, és itt odafigyeltek, tényleg nem volt rajta. Ez azért lényegesen jobb volt, a palacsinta tésztájával nem volt semmi gond, mogyorókrémet tisztességes mennyiségben tettek bele, a vaníliamártás meg kellemesen édes volt. Egy picit amit sokalltam az az ára volt, legalábbis ahhoz képest hogy egyetlen palacsintából állt a desszert, de ha csak az ízeket nézzük, akkor ez ízlett.

Összességében a kiszállítással együtt 5.130 forint volt a menüm. Azt mondom, hogy egy jó pizzáért és egy jó desszertért ezt az árat teljesen elfogadhatónak tartom, de sajnos azért, amit kaptam, nem. A főétel magában is csak középszerű volt (ráadásul nem azt kaptam, amit kértem), ezzel a mártással meg az egészet sikerült tönkretenni. A desszert javított a dolgon, de nem annyit, hogy összességében pozitív legyen a véleményem. Szögezzük le: egykori főszerkesztőnkkel, Vági Mártonnal ellentétben engem nem zavar, ha valami egyszerű, vagy nem autentikus, ha ettől még finom. Egy egyszerű étel is lehet igényes és adhat kellemes élményt. De ebben az esetben nekem pont az igényesség hiányzott.

Ugyanakkor ilyenkor mindig le szoktam írni azt is, hogy ez egy alkalom volt, lehet, hogy más időben ennél minden jobb lett volna. De nekem a kapott étel alapján kell értékelnem, ami pedig ez volt.