Tegnap előtt délben kaptam meg az első Covid-19 elleni védőoltásomat az orosz Szputnyik V vektorvakcinából. Az oltási procedúrát úgy gondolom, hogy magyarországi viszonyokhoz képest elég jól megszervezték. Április 9-én éjfélkor péntekre virradón kaptam az e-mailt a háziorvosomtól, hogy érkezett 100 darab Szputnyik vakcina a praxisába. Szinte azonnal válaszoltam is, hogy szeretnék élni a lehetőséggel. Öt órával később kaptam egy regisztrációs linket, ahol időpontot tudtam foglalni, mind a keddi oltásra, mind pedig a 3 héttel utána lévő ismétlő oltásra egyszerre. Ehhez igyekeznem kellett, mert mikor beléptem a rendszerbe jelezte, hogy már csak 22 hely maradt.
Kedden délben kaptam meg az első oltást a Lánc utcai rendelőben, mivel oda helyeztek ki egy oltópontot. Egyértelműen ki volt táblázva minden, már a bejárattól kezdve azok számára, akik az oltásra jelentkeztek. Sorban bementünk, az ajtóban két úriember ellenőrizte, hogy szerepelünk-e a listán, majd tovább haladva lázat mértek és útbaigazítottak. Az első emeleten, ahová nekem is mennem kellett, három oltópont is volt a 4-es, az 5-ös és a 6-os. Ezután egy újabb állomás, ahol az otthon kinyomtatott járványügyi nyilatkozatot és hozzájáruló nyilatkozatokat egyeztetik. Az otthon kinyomtatott dokumentumokkal valójában csak meggyorsíthatjuk az egész folyamatot, de aki elfelejti magával vinni ezeket, annak a helyszínen is van lehetősége kitölteni azokat.
Amikor azok egyeztetésre kerültek, már várhattam is az ajtó előtt az oltásra, ahol elég hamar sorra kerültem. Meglepő a szokásos állami kórházi ellátásokhoz képest, hogy itt az időpontot tartották. A tű meglepően kicsi volt, nagyobbra számítottam. Alig egy perc múlva kint is voltam és az oltási protokoll szerinti megfigyelés következett, vagyis szakember felügyelete mellett megfigyelik, jelentkezik-e anafilaxiás reakció. Ez egyébként nagyon ritka, az viszont nem, hogy aki amúgy sem bírja a tűket, előfordul, hogy „bestresszel”, aminek következtében leesik a vércukorszintje és pihenésre szorul. Az ápoló személyzet elmondása alapján többen is feküdtek aznap hasonló esetek miatt. Kimondottan az oltás azonban nem okozott ilyen mellékhatásokat. Ennek elkerülése érdekében, aki amúgy is hajlamosabb ezekre, vigyen magával szőlőcukrot és mindenki mindenképpen reggelizzen/egyen előtte. Nekem 15 percig kellett várnom és, ha minden rendben, akkor el is engednek.
Miután hazaértem nem tapasztaltam semmiféle mellékhatást, tünetet, egyedül a karomon az oltás helye, ami nagyon fájt. Azonban estére a tünetek is megérkeztek – ami természetesen pozitív, hiszen jelzi a szervezet immunválaszát. A tünetek kezdődtek a hidegrázással, valamint fura mód az farizmomban éreztem olyan fájdalmat, mint aki előző nap letekert 80 kilométert. Az estém sem volt kellemes, többször felriadtam, izzadtam és badarságokat álmodtam. Másnapra a karom még inkább fájt és leginkább fáradtságot, nyomottságot éreztem.
Összességében nem gondolom elviselhetetlennek. Biztos vagyok benne, hogy sokkal inkább kibírható, mintha kórházba kerülnék a vírus miatt. Szóval én sarkallok mindenkit – aki még nem tette meg – arra, hogy regisztráljon az oltásra.
