Buzánszky Jenő 1925. május 4-én a Tolna megyei Újdombóváron született, itt is nőtt fel. A település egyébként 1946-tól hivatalosan is Dombóvárhoz tartozik, a kis Jenő itt kezdett el focizni. A helyi Dombóvári Vasutas tagja lett, egyébként elvégezte a MÁV Vasúti tisztiképzőjét, ahol dolgozott is. Igaz, inkább futballtudásával hívta fel magára a figyelmet.
1938-tól 8 éven át játszott Dombóváron, és bár később jobbhátvédként ismerte meg a világ, kezdetben csatárt játszott. Kevesen tudják ezt róla, de egészen kiváló támadónak tartották, később, katonai évei alatt állítólag 6-8 gólt lőtt meccsenként a hadsereg bajnokságában.
1946-ban került a Pécsi VSK csapatához, ahol egy szezont töltött el, de ez mégis egy fordulópont lett az életében. A pécsi vasutascsapatnál ugyanis az MTK egykori legendás balszélsője, Szabó Péter lett az edzője. Ide is még csatárként került, de „Petár” mester valamiért meglátta benne az ideális szélsőt, így átrakta abba a pozícióba. Tulajdonképpen ennek a pécsi évnek köszönhetjük az Aranycsapat jobbszélsőjét.
Pécsen sajnos csak egy évet töltött el Buzánszky, mivel Szabó edző távozott Dorogra, ahova magával vitte egyik kedvenc játékosát. Innentől kezdve Buzánszky Jenő egész játékos-pályafutását Dorogon töltötte, egész pontosan 13 éven át, 1960-as visszavonulásáig. Ő volt az Aranycsapat egyetlen vidéki tagja, igaz, Grosics Gyula is védett Dorogon, de ő 1947-ben a fővárosba igazolt. Érdekesség egyébként, hogy Buzánszky amolyan kölcsönjátékosként pályára lépett a Fradiban is. 1956 decemberében ugyanis egy jugoszláviai túrára a zöld-fehér magukkal vittek négy vidéki játékost is, köztük Buzánszkyt.
Dorogon 330-szor lépett pályára, ezeken 25 gólt lőtt (naná, már nem volt csatár), de klubszinten nem ért el hangzatos sikereket. Nem úgy a válogatottal! 1950-56 között összesen 49-szer játszott a magyar válogatottban, vicces módon ezeken a korábbi támadó egyszer sem talált be. Aktív részese volt az Aranycsapat időszakában minden nagy sikernek: olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), világbajnoki ezüstérmes (1954).
A visszavonulása után 1961-72 között edzőként dolgozott, a Dorog mellett irányította az Esztergomi Vasas és a Fősped Szállítók csapatát is. Ezután sportvezetőként dolgozott a Komárom-Esztergom megyei szövetségnél, majd az MLSZ-nek is az elnökségi tagja lett. Tiszteletére Debrecenben és Pécsett is rendszeresen focitornákat rendeznek, amiken a korábbi évtizedekben ő is részt vett. 2010 óta az ő nevét viseli a dorogi stadion is, 2011-ben a Nemzet Sportolója lett. Az Aranycsapat klasszikus felállásának tagjai közül Buzánszky Jenő élt a legtovább, mígnem 2015. január 11-én hosszan tartó betegség után elhunyt.
