A kertes házban élők tudják, hogy minden tavasz elhozza számukra a madarak, a bogarak, a hüllők, és a különböző körülöttünk található élőlényeg megjelenését. Napjainkra a siklók is felébredtek téli álmukból és az előttük álló időszak náluk a fészek kereséssel és a tojásrakásukkal telik. Tehát készüljünk fel a fogadásukra!
Elsősorban napsütötte domb- és hegyvidéki erdőségek közelében, illetve vizes élőhelyeken fordul elő az erdei sikló. Én a görcsönydobokai kertünkben fotóztam a képen látható gyönyörű példányt. Az erdei sikló hossza elérheti a másfél métert is. Hasa világosabb, sárgás vagy akár fehér színű, oldala és háta zöldesbarna, olykor inkább szürke.
Legtöbb esetben megrémülünk és kígyót kiáltunk, ilyenkor a sikló jobban megijed, mint mi. Az erdei sikló az emberre ártalmatlan, de azért óvatosan közeledjünk hozzá!
Szakemberek azt ajánlják arra az esetre, ha a kertünkben elénk kerül egy erdei vagy vízisikló, hogy egy bottal, lapáttal ösztönözzük távozásra a betolakodót. Esetleg ketreces, hálós befogás is alkalmazható. Amennyiben a házunkba, lakásunkba tekergett be a hüllő, akkor a legcélszerűbb a közelben levő ajtót, ablakot kinyitni és arra „ösztönözni”, hogy azok valamelyikén keresztül távozzon. Mikor rádöbben, hogy nincs egyedül, és véletlenül rossz útra tévedt, magától is keresni fogja a kifelé vezető utat.
Szakember jelenlétét akkor érdemes igénybe vennünk, ha az állat hosszas zaklatás után, önszántából semmiképpen sem akar távozni, vagy valamilyen okból egyszerűen nem tud távozni, vagy esetleg időközben beazanosítottuk, hogy terráriumból megszökött egzotikus kígyóval állunk szemben.
Néhány adat az erdei siklóról, hogy egy kicsit közelebb hozzuk őt az emberekhez, merthogy a csúszó-mászók nem éppen a kedvenceink.
A hazánkban is ismert erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) egy eurázsiai kígyófaj, amely az ókori világban a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak az egyik elválaszthatatlan kelléke, jelképe volt. Ennek mai ismert formája az Aszklépiosz botja a rátekeredő erdei siklóval, ami napjainkban is egészségügyi szimbólum.
Az erdei sikló nagyívű elterjedését előmozdította, hogy az ókorban gyógyító hatást tulajdonítottak neki, így aztán az eredetileg Dél- és Közép-Európában, Franciaországban, és a Kárpát-medencében valamint a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában történő megjelenés mellett napjainkra a sokkal hűvösebb éghajlatú Németországba is betelepült.
A külső ismertetőjeleit, megjelenését már fent leírtam az erdei siklóról, életviteléről elmondható, hogy ragadozó. Táplálékát főleg a kisebb rágcsálók adják, olyanok mint az egerek, cickányok, de kisebb madarat is fogyaszt, illetve azok tojásai, és fiókái is szerepelnek az étlapján. Mivel mérge nincs, így az áldozatait élve nyeli le, vagy afféle kis termetű óriáskígyó módjára megfojtja őket. Vigyázat, mert a mesterséges fészekodúkat is kirabolja!
A hideg ellen úgy védekezik, hogy októbertől április-májusig telel, a jobb hőmegtartás céljából egy helyen több példány is összegyűlhet telelésre. Gyakran előfordul, hogy a téli álomra a tetőcserép alatt, az emberek közelében, különféle, főképpen elhagyatott vagy ritkán látogatott nyaralókba, épületekbe, elsősorban száraz, meleg helyre vonul el.
Az erdei sikló tavaszi ébredése után készül a szaporodásra, és párzására június közepén kerül sor. Vagyis június végétől vagy július elejétől találkozhatunk a nőstény 5–8 sárgásfehér, puha, hosszúkás tojásaival. Ha füzérszerűen összeragadt tojásokat talál a földben, vagy akár valamiféle bomló komposztáló halom alatt, akkor erdei sikló járt ott. A külső hőmérséklettől függően a tojásokból az utódok augusztus végén vagy szeptember elején bújnak elő, de a megszületésük után 6–8 napig az újszülött siklók, az első vedlésükig nem táplálkoznak.
Az emberek többsége félelmében azonnal igyekszik végezni a háza tájára tévedt siklóval. Természetes ellenségei közé az ember mellett a menyétféle, a róka, a sün és a vaddisznó, illetve a különféle ragadozó madarak tartoznak.
Mint minden hazai kétéltű és hüllő, az erdei sikló is védett Magyarországon. Természetvédelmi értékét 50 000 forintban határozták meg, szerencsére azonban a sikló kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik, ahonnan egyszer kiebrudalták, oda nem igazán tér vissza, így az elterjedtsége miatt komolyabb védelemre nem is szorul.
