Még bőven a lezárások előtt, 2020 szeptemberében jártunk utoljára az Ormánsági Halászcsárdában és akkor is maximális elégedettséggel távoztunk onnan, így most néhány héttel az újra nyitás után, végre ismét ellátogattunk oda: a végeredmény ugyanaz.
Úgy látszik van, ami nem változik: például a szívélyes vendéglátás, és a hihetetlenül finom halászlé az Ormánságban. Ahogy múltkor, most is járt az ajándék pálinka (ahogy múltkor, úgy most is bántam, hogy vezetnem kellett), és az ingyen palacsinta is. Ráadásul a halászléből is repetázhattunk, ami valljuk be elég ritka, hogy valahol simán szedhetünk még újra, az eredeti árért cserébe. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nem is egy étteremben, hanem egy kedves nagymamánál lennék, ahol enni kell. Na nem mintha ezt bánnánk.
Túl a vendéglátás és az ételek dicséretén, valami másról is beszéljünk.
Pécsről, vagy a megye más településéről miért menjünk el az Ormánságba enni?
Ez egy teljesen jogos kérdés, hiszen Pécsett is van számtalan étterem, miért kéne 30 kilométert utaznunk egy ebédért/vacsoráért? Nyilván érv az, hogy remek a vendéglátás, hogy nagyon finom az étel, azonban ezen túl is van egy fontos ok. Az Ormánság nincs jó gazdasági helyzetben, arrafelé sajnos még mindig kevés a munka, a működő vállalkozás, én már csak ezért is vállalom és fogom vállalni többször is, hogy autózok félórát egy remek halas ételért, hogy ezzel is támogassam a helyi gasztronómiát. A multik és a gyorsétterem láncok a mi pénzünk nélkül is remekül boldogulnak, így ha valaki több ezer forintot költene el a mekiben, inkább – ha csak teheti – támogassa a helyit, támogassa a helyi vállakozókat, séfeket, pincéreket azzal, hogy őket választja. Higgyék el, jobban megéri!
