Márki-Zay Péter egy virtigli kommunista, aki Gyurcsány Ferenc klónja, beengedné az illegális migránsokat az országba, lebontaná a kerítést, fizetőssé tenné az állami egészségügyet, sőt még tömegesen be is zárná a kórházakat, eltörölné a rezsicsökkentést és megsemmisítené a minimálbér intézményét, egy nyugati imperialista hatalmak által dróton rángatott titkosügynök aki puccsal döntené meg a csodálatos népi demokráciánkat, a legújabb agymenés szerint pedig a szülészeti osztályokat is bezárná. Vagyis Márki-Zay Péter egy baloldali politikus, aki olyan (valójában baloldali) intézkedéseket kritizál, melyek egyébként jobboldaliak, vagyis ő lényegében egy piacpárti kommunista, egy szociálisan érzéketlen szocialista, egy progresszív liberális aki a szülés régi hagyományos módját legitimnek tartja és mindez rossz dolog.
Jellemző húzások ezek attól a kormányközeli agit-prop médiától, mely néhány másodperces eredeti szövegkörnyezetéből teljesen kiforgatott, direkt félrekommunikált videófelvételekkel, s félremagyarázott interjúrészletekkel hiteti el a választópolgárokkal, hogy az ellenzék közös miniszterelnökjelöltje valójában felsőbb utasításokra dolgozik, külföldi érdekeket szolgál ki, és tudatosan a nemzet és a nép érdekei ellen cselekszik. Ismerős lehet ez a tömeghergelő, minden tényt nélkülöző lejárató gyűlöletkampány azokból az időkből amikor a harmadik világháború kitörésétől tartva minden több állampolgársággal rendelkező, nyugati körökkel kapcsolatot ápoló, és a rendszerrel szembeni kritikus szemléletű polgárt imperialista ügynöknek, reakciós elhajlónak, a dolgozó nép és a népi demokrácia ellenségének, vagy a finánctőke kiszolgálójának neveztek. Nyilván nem a sztálinizmus sötét éveit éljük át, nem lenne semmilyen racionális alapja ennek az összehasonlításnak, de viszont azt szomorúan konstatálhatjuk hogy a hazai média (s kiváltképp a hatalmas források felett gazdálkodó, jelentős állami hátszéllel működő sajtóorgánumok, televíziócsatornák, és egyéb médiumok miatt) sötét időket él meg, s sajnos ez jelentősen kihat a közbeszédre.
A kormányzati média sok zavaros, ellentmondásokkal terhelt koholmánnyal tematizálja a közbeszédet, mely kicsúcsosodott abban, hogy egy, a legutóbbi Békemeneten megkérdezett időskorú fideszes szimpatizáns már Márki-Zay Péter meggyilkolásáról ábrándozott, s ki tudja hány hűséges szavazóban tombolhat a felülről beléjük ültetett harag. Azonban az ellenzék más szereplőit is elérte a primitív, hangulatkeltő propagandagépezet keze. Hírül adták, hogy Cseh Katalin illuminált állapotban dorbézolta végig a lagziját, Hadházy Ákos erőszakoskodott a gyermekével, és prostituáltak szolgáltatásait vette igénybe xy évvel ezelőtt. Nemrégiben pedig Karácsony Gergely „szabálytalan parkolásáról, maffiakapcsolatairól” és Jakab Péter családon belüli zűrös ügyeiről is értekezett a propagandagépezet. A média eme közerkölcsromboló és elmeborító jelenségei korántsem a korrekt tömegtájékoztatásról, a tényközlésről szólnak sokkal inkább felsőbb politikai utasításra elkészített előre megírt anyagok, melyek elkészítésébe bevonhatják akár a titkosszolgálatokat is, lefizethetnek utcáról beszervezett „informátorokat” ráállíthatnak lesifotósokat bizonyos emberekre mindezt bizonyára egy rakatnyi pénzért. Valószínűleg ezek az érdektelen, ropogós sztorik nem nagyon érdekelhetik a magyar nyilvánosságot ellentétben sok olyan világszerte előforduló, gazdasági bűnözéssel, a bürokrácia esetleges hatalmi visszaéléseivel, a gazdasági mutatók és az életszínvonal változásaival kapcsolatos ügyekkel melyről már jóval kevesebb valós információ csepegtetnek.
Hiába választ el minket néhány hónap a „demokrácia legnagyobb ünnepétől” úgy tűnik ahogy az előző kampányidőszakokban, idén sem fogják a magyar polgárok nélkülözni a közbeszéd végletekig való lealjasodását, a gyermeteg, szánalmas karaktergyilkosságokat, a becstelen és etikátlan dezinformáló akciókat. Ami a legabszurdabb, hogy épp akkor távolodunk el leginkább a politika és a közügyek meghatározó kérdéseinek megvitatásától, amikor ennek középpontban kellene lennie egy olyan esemény előtt, amikor számítana hogy mit gondolunk az ország állapotáról. Hiába lesz az áprilisi voksolás a rendszerváltozás utáni Magyarország kilencedik szabad és demokratikus választása, a közéleti diskurzus továbbra sem arról szól amiről kellene.
Magyarországon a társadalom évtizedek óta tartó megosztottsága is inkább a közbeszéd romlott állapotában gyökeredzik. A szekértábor-harcok nem a konzervatívok, nacionalisták és a szociáldemokraták, liberálisok szembenállásából bontakoztak ki, a tüntetéseken nem azért láthatunk éles szóváltásokat, sőt olykor verekedéseket, mert a „liberális jobboldali” összeszólalkozott a „totalitárius baloldalival”. A magyar politikai élet egyik sajátossága, hogy a politizálás nem ideológiák és elvek, hanem a politikusok személyeinek, karizmájának és tekintélyének tisztelete (vagy lebecsülése) mentén zajlik, akiket vagy istenítenek vagy éppenséggel a megtestesült antikrisztusnak tartanak. A magyar társadalom megosztottságából származó lövészárok harcok – melyek sokszor vérre mennek – nem egy-egy ideológia, a jobb – vagy baloldal mellett állást foglaló csoportok, hanem egy-egy vezető politikus túlfanatizált hívei között zajlanak. A szakadék nem egy szocialista és egy konzervatív polgár, hanem Orbán Viktor, avagy Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Márki-Zay Péter kultuszát ápoló választó között húzódik, hiszen a média is eleve ezt a gondolkodást sújtja nonstop az emberek fejébe vagy az egyik imádatára vagy éppen utálatára buzdítva
Ahhoz, hogy ez az állapot változzon drasztikus lépésekre lenne szükség a szektoron belül, kezdhetnék többek között a politikai reklámok, és az állami médiafinanszírozás betiltásával. Hogyha pedig a médiapiacot normális, tényközlő médiumok uralnák akkor Márki-Zay Péterről nem az első bekezdésben említett koholmányok lennének olvashatók, hanem az alábbi: Márki-Zay Péter aki legyőzte a DK jelöltjét a közös győzelem érdekében Gyurcsánnyal is hajlandó kompromisszumokat kötni, de a kritikáit ugyanúgy fenntartja vele szemben, a kerítést megtartaná, a migrációt törvényes keretek között koordinálná, megreformálná, egy több biztosítós rendszert preferálva a közegészségügyet, támogatja a rezsicsökkentést de azt innovatívabb és igazságosabb módon képzeli el, nem kifejezetten híve következetes piacpártiként a minimálbér intézményének, vannak amerikai és kanadai kapcsolatai, és az otthonszülés régi hagyományát is ugyanolyan legitimnek tartja mint a kórházban, orvos által irányított szülést. Igaz ezen nem tudom magamat felhúzni, mert csak tényeken alapuló információkat olvasok, amelyből én magam vonhatom le a saját konzekvenciáimat és alkothatom meg az értékítéletemet, nem pedig kézivezérelt propagandát mely a számba akarja rágni mit gondoljak.
A szerző publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a BaHír szerkesztőségének álláspontját.
Van véleménye? Küldje el az info@bahir.hu e-mail címre!
