A 4 évvel ezelőtti téli olimpia két szempontból is emlékezetes maradt: az egyik a sportág történetének első magyar aranyérmét jelentette, amely azóta is emlékezetes élmény maradt. A másik egy azóta már feledésbe merülő, ám a maga idejében komikus esemény: a magyar színekben induló Elisabeth Swaney produkciója. A félcső verseny számában gyakorlatilag úgy ment végig a pályán, hogy semmilyen trükköt vagy mutatványt nem mutatott be, amivel az utolsó helyen ért célba. Akkoriban a legtöbben értetlenül nézték, hogy miként juthatott ki ezzel a produkcióval az olimpiára, és, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság mégis miért engedte versenyezni.
Egy kiskapu vezette el az olimpiáig
A produkcióját, amit itt megnézhettek, több szaklap és szakíró a teljesítményét akkoriban Michael Edwards (Eddie, a sas), valamint Eric Moussambani (Eric, az angolna) teljesítményéhez hasonlította, akik kiugróan gyenge, már-már drámai produkciójukkal hívták fel magukra a figyelmet. Mielőtt ebbe a kérdésbe komolyabban belemennénk, egyvalamit le kell szögezni: nem egyenes ágon jutott ki, hanem szabadkártyával. Swaney a Világkupa versenyeken végig utolsó helyeket produkált, maximum a kieső versenyzőket előzte meg, és ez a teljesítmény nem lett volna elég az olimpiai részvételre. Azonban a kvóták egy része visszakerült a Nemzetközi Síszövetséghez, amiket szabadkártyák formájában újraosztottak. A szabadkártyák kritériuma egyszerű volt: minél több világkupa versenyen TOP 30-as eredmény.
És itt volt a kijátszható kiskapu. Ugyanis egy félcsőversenyen gyakorlatilag sosincs 30-nál több induló. Tehát a kérdés innentől az volt: ki indult el a legtöbb versenyen a ki nem jutók közül? Swaney ezt 13 alkalommal megtette, így megkapta a szabadkártyát.
Hogy ez jogos-e? A válasz egyértelmű: igen, mert ez a szabály. Ugyanezen a véleményen volt a sportág egyik kiemelkedő alakja, Cassie Sharp is: „Ha beleteszed az időt és beleteszed az erőfeszítést, akkor megérdemled, hogy itt legyél, ugyanúgy, mint én.” És valahol ezzel a véleménnyel is lehet azonosulni, a kijutásért megdolgozott, hogy ott milyen eredménye volt, az már egy másik kérdés. Ugyanakkor nyilván enyhe rosszallást is érezhetünk, mert ha belegondolunk, hogy hány kiváló sportolónk nem tudott kijutni az olimpiára, mert nem tudott a nehéz szabályok mellett kvótát szerezni, akkor nem tűnik igazságosnak, hogy Swaney meg szinte értékelhető teljesítmény nélkül jutott ki.
De a MOB mit művelt?
A kérdés azonban továbbra is nyitott: mégis hogyan engedhette meg magának a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy egy ilyen képességekkel rendelkező versenyző Magyarországot képviselje az olimpián? Nem látták, hogy ez a nő gyakorlatilag amatőr szinten tud síelni?
A Magyar Síszövetség közleménye pedig a legnagyobb félelmeimet hívta elő: valóban nem látták:
„Az tény, hogy a tavalyi évben nem láttuk versenyezni, a helyszínen, az edzéseken észleltük, hogy mire képes. Mivel senki helyét sem vette el, így nem gondoljuk úgy, hogy nem kellett volna támogatnunk az olimpiai indulását. Elizabeth Swaney a felkészülését és versenyzését teljes mértékben saját forrásból fedezte.”
Ezt azért ízlelgessük egy másik sportra levetítve: gondoljuk el, ha kajak-kenuban teljesített volna valaki ilyen gyatrán és a Szövetség közölné, hogy bocs, de nem láttuk az elmúlt másfél évben versenyezni. Úgy röpülne a komplett vezetőség, hogy a Holdig meg sem állnának! Jó, értem én, hogy ez nem sikersportágunk, de azért a profi mentalitás minden olimpiai sportág képviselőjétől és vezetőségétől elvárható lenne!
Persze erre talán senki sem számított. Kicsit vicces visszaolvasni a Nemzeti Sport online oldalon található kommenteket a hír alatt, ahol kiderült, hogy Swaney Magyarország színeiben indult (aki kíváncsi ezekre, itt még megvan). De amíg egy átlag olvasótól nem várható el, hogy utánanézzen az ország minden sportolójának, addig azért egy MOB-tól vagy egy Síszövetségtől elvárható lenne. De ők ezt nem tették meg, hanyag munkát végeztek, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozták az országot.
Miközben ezeket a sorokat írom, már megkezdődtek az idei téli olimpiai versenyek! Ebből kifolyólag had fejezzem ki azon reményemet, hogy az idei olimpia is legalább olyan sikeres lesz, mint a 4 évvel ezelőtti és ezúttal az ehhez hasonló komikus jelenetek nem hazánkhoz fognak kötődni!
