Múlt héten kissé kritikus cikket írtam a szaloncukrok csomagolása kapcsán, és tettem egy ígéretet, hogy hozok valami alternatívát. A szaloncukor készítése ugyanis otthon is megvalósítható, ha az ember beletesz némi energiát. Lehet nem olyan látványos, mint az előrecsomagolt társai, de ezekben tudjuk mi van, és ízében is nagyon finomak. Ebben a cikkben 3 különböző alternatívát mutatok be, amiket nem olyan nehéz elkészíteni, ám az ízük kiváló. Végül néhány tanácsot írok arra, hogy miként tudunk külsőleg is a szaloncukorhoz hasonló állagot készíteni. A fotók sajnos csak illusztrációk, nem a végterméket ábrázolják, de higgyék el, az is szép 🙂
Karamellás:
A klasszikus karamella nem tipikus szaloncukor, de abban is nagyon népszerű, és bár odafigyelést nagyon igényel az elkészítése, különösebb konyhatechnikákat nem.
Összetevők:
- 400 gramm barna cukor
- 120 gramm vaj (sótlan)
- 1 dl tej
- 300 gramm sűrített tej (édes)
Az egyik legegyszerűbben elkészíthető édesség: csak össze kell önteni az összetevőket és egy magas falú serpenyőben a cukrot alacsony-közepes lángos karamellizáljuk. Közben gondosan és folyamatosan kell keverni, mert sajnos elég könnyen megéghet és akkor bukjuk az egészet. Miután sűrű, folyékony állaga lett (ha hideg vízben lehűtve jól tudjuk formázni, akkor már jó), akkor karamellt egy zsírpapírral befedett üvegedénybe vagy sütőedénybe tesszük, majd hűtőben kb. 1.5-2 órán keresztül hűteni hagyjuk (ez hűtő erősségétől függően lehet rövidebb vagy hosszabb).
Miután megvagyunk, az elkészült karamellt egyszerűen kocka formákra vágjuk. Ha nem szaloncukorként használjuk, akkor meg lehet díszíteni kis színes cukorkával, vagy akár egy kevéske sóval is, remekül kihozza a karamella ízét.
Hasonlót tudunk készíteni sima cukorból, tejszínből is vajból is, ezesetben érdemes először a cukrot folyékony állagúra karamellizálni, majd ahhoz folyamatosan adagolni a tejszínt, végül a vajat hozzáadni.
Narancszselés:
A zselés a legelterjedtebb szaloncukor, sokan szeretik, de sajnos a rosszabb minőségű termékekre ma már rá lehetne írni, hogy nyomokban gyümölcsöt tartalmazhat. A következő verzió viszont nem csak nyomokban fog tartalmazni:
Összetevők:
- 3 dl facsart vagy 100%-os narancslé.
- 6 zselatinlap
- Cukor ízlés szerint
A gyümölcslét alacsony lángon felmelegítjük (ha rostos vagy facsart gyümölcslevet használunk, előtte mindenképpen szűrjük meg alaposan), közben a zselatint beáztatjuk, kinyomkodjuk (lehet zselatinporral is, akkor ez kimarad), majd hozzáadjuk a felmelegített gyümölcsléhez. Ezután tesszük hozzá a cukrot is (ha szükséges, magában a gyümölcslében ne legyen cukor). Ezután felforraljuk a zseléalapot, majd alacsonyabb lángon még picit főzzük.
Ami a tálalást illeti, itt is használhatjuk az előző megoldást, ugyanakkor nagyon nagy szolgálatot tehetnek nekünk a különböző gyümölcs- vagy állatformájú jégkockatartók is, azokba is betehetjük, sokkal hangulatosabb édességet lehet belőle előállítani. Ezután mehet a hűtőbe (legalább 3-4 órára, de jobb éjszakára, és akkor másnap lehet vele folytatni a munkát).
Természetesen másfajta gyümölcslevekkel is lehet próbálkozni, ugyanakkor érdemes kicsit kísérletezgetni ilyenkor, mert a zselatin mennyisége változhat (piros gyümölcsös gyümölcsleveknél általában érdemes kicsit többet használni).
Marcipános:
A marcipános szaloncukor is igazi kedvenc, a marcipán pedig az egyik legegyszerűbben elkészíthető édesség, így itt is lehet a házi megoldást alkalmazni.
Összetevők:
- 30 dkg mandula
- 25-40 dkg porcukor
- Ízlés szerint egy kevés rum
- 4-5 cl víz
A mandulát porrá őröljük (ha héjas mandulánk van, akkor lehántoljuk előtte), majd összekeverjük a porcukorral (itt érdemes kóstolgatni, a mandulák íze eltérhet egymástól, így sokszor csak ilyenkor lehet belőni az optimális cukormennyiséget), A keverékhez hozzáadjuk a rumot, ha használunk (szerintem érdemes, a nyers rum íz szinte egyáltalán nem kivehető, még gyerekeket sem nagyon fog zavarni), majd szépen addig adagoljuk a vizet hozzá, amíg az egyveleg masszává nem áll össze. Ezt egy szűk óráig hűlni hagyjuk, majd darabokra vágjuk és megformázzuk őket.
Itt is lehet kis extra ízesítést beletenni. Legegyszerűbb talán a kandírozott narancshéj, ami ad egy édeskés, de mégis kicsit fanyar ízt. De meg lehet próbálkozni másfajta gyümölcsökkel, aromával, vagy akár szeszes itallal is (pl. gyümölcs-likőr félék, pálinkát azért lehetőleg ne 🙂 ), de ilyenkor lehet az összetevőkön is finomhangolni kell majd, így ezeket csak akkor ajánlom, ha az alapok már megvannak.
Csokoládé bevonó:
Ennek az elkészítése sem bonyolult: csak el kell olvasztani egy (vagy több) étcsokoládét (célszerű 70%-os kakaótartalmút, az a legjobb minőségű, ami még erre igazán alkalmas). Mivel viszonylag könnyen megég, célszerű az olvasztást vízgőzzel végezni: a csokoládét keverőtálba tesszük, alá éppen gyöngyöző vizet teszünk és a vízgőz szépen teszi a dolgát.
Miután elkészült, nem célszerű azonnal elkezdeni a bevonást, mert a túl magas hőmérséklet megolvaszthatja az elkészült bonbonokat (főleg a zselésnél áll fenn ez a veszély). Célszerű megvárni, amíg langyon lesz. Utána már nincs más feladat, mint egyesével belemártogatni az édességeket a csokiba, lecsepegtetni és hűvösebb helyen pihentetni, míg meg nem szilárdul teljesen.
Hogyan csomagoljuk?
Leginkább azt mondom, hogy sehogy. Mivel a csomagolópapír felülete kb. 6-8-szor annyi, mint amekkora a bonbonoké, felesleges pazarlásnak tartom. Csomag nélkül is nagyon szépen, esztétikusan ki lehet ezeket tálalni, sőt akár a formákkal is lehet játszani: a karamellát kockákra vágjuk, a marcipánból golyócskákat készítünk (akár még a közepébe is tehető valami), a zselé meg a jégkockatartók miatt eleve egyedi formájú lesz. Nem kell ezt még külön papírba is tenni!
Aki ragaszkodik a csomagoláshoz, az zsírpapírba és/vagy csomagolópapír segítségével tudja elérni a kívánt hatást, esetleg a szélén masnikkal rögzítve.
