Tegnap volt a 30. éve annak, hogy bemutatták a mozikban az első Jurassic Parkot. A filmet akkor még nem egy sokrészes Franchise egyik elemének szánták, hanem egyetlen önálló, egész estés filmnek. A rajongói igények kielégítése azonban elengedhetetlen volt, ezért érkezett a folytatás, majd a harmadik rész, az elmúlt években pedig a Jurassic World trilógia csillapította a rajongói éhséget. A filmek fogadtatása és kritikái felemásak voltak. Magam részéről nagy rajongója vagyok ezeknek a filmeknek, ezért az évforduló tiszteletére úgy döntöttem, írok egy saját rangsort arról, hogy milyennek gondolom a Jurassic filmeket. A listát a 6. helyről indítom és az előkelőbbek felé haladok.
6. Jurassic World III. – Világuralom
Sajnos a legutoljára elkészült filmről vagyok a legrosszabb véleménnyel, leginkább azért, mert a film sehova nem haladt. Az alapszituáció az volt, hogy a dínók már köztünk élnek és ezt muszáj valahogy megoldani, a vége meg, hogy a dínók már köztünk élnek, de majd valahogy megoldjuk. Nagy változás. Pedig ettől a filmtől sokat vártam, hiszen egy olyan szituációt hozott az előző rész zárása, ami kihozhatta a zárt parkokból a történetet. De nagyon hamar visszaterelték egy másik parkba az egészet némi sáska fűszerezéssel.
De más gondjaim is voltak: Ian Malcolm karaktere önmaga paródiájává vált, a dinoszauruszok nem kaptam elég időt, túl sok volt a menekülés/üldözés, illetve én a végén a giganotoszaurusz halálát sem értette. Oké, az egész Jurassic World trilógiában benne van, hogy egy dinoszauruszt főellenséggé avanzsál, akit el kell pusztítani. De amíg az első két részben ezt értettem – ott mutáns szörnyekről beszéltünk, akik gyakorlatilag sportból ölnek – addig itt a giganotoszaurusz egyetlen bűne az volt, hogy csúcsragadozó és veszélyes a T-rex dominanciájára. Én ezt nem látom eléggé komoly indoknak.
Ezzel együtt sem utálom a filmet: a látványvilága remek, sok új dínó van, amik tetszenek, jó volt, hogy az egyik gonosz szereplő ugyan most bukkan fel először, de már az első részben szerepe volt, szóval voltak benne remek ötletek. De mégis úgy érzem, hogy kiaknázatlan maradt az egész.
5. Jurassic Park II. – Az Elveszett Világ
Talán egyeseknek meglepő lehet, hogy ez a film ennyire hátul van nálam, de nekem végig az volt az érzésem, hogy kaptunk egy remaket. Gyakorlatilag minden ugyanaz, csak mindenből több van, emberből is, dínóból is, halálból is. Oké, hogy van egy alapból jó háttértörténete az orvvadászokkal, de az elkapott dínók végül súlytalanok lesznek a sztori szempontjából. Kivéve persze a T-rexet és az egy jó ötlet volt, hogy őt átvitték a városba, az viszont teljesen életszerűtlen, hogy nem lőtte halálra a hadsereg 10 perccel később.
Azért ebben is sok minden tetszett, a látványvilág mellett a T-rexet családcentrikusságára vonatkozó okfejtések nagyon jók és egész szépen végigmegy az a gondolatmenet is, hogy mennyire nem szerencsés a dínókat az emberek világába vinni.
4. Jurassic Park III.
Történet szempontjából ez az, ami leginkább kilóg a sorozatból, egyfajta Spinoffnak is lehetne akár tekinteni: itt nincsenek kapzsi orgazdák, haszonlesés, nem merül fel a dinoszauruszok és az emberek globális találkozása: csupán egy család akarja az eltűnt gyermekét megtalálni. A legtöbb embernek talán ez a baja a filmmel: egyszerűen súlytalannak tűnik néha.
A másik komoly kritikával azonban nem értek egyet, amit a rajongóknál hallok: engem egyáltalán nem zavar, hogy a T-Rex helyett előhoztak egy másik csúcsragadozót. A szpinoszaurusz ugyan valószínűleg a valóságban ennél jóval kevesebbet járt a szárazföldön, ám ezen egy fantasy-filmben simán túl tudok lépni, a jelenetei meg nagyon epikusak. Ugyanígy jó ötlet volt a repülő ragadozók behozatala is.
Sajnos ebben a filmben érzem azt, hogy a bárgyúság néha már a filmekben elvárt szinten is túllépet, gondolok itt a megevett telefonra, ami utána még működött, vagy arra, hogy a szpinoszaurusz, miután áttör egy fémkerítést, egy faajtó már sok neki. De mindent egybevetve egyszeri kalandfilmnek szerintem tök jó volt.
3. Jurassic World II. – Bukott Birodalom
Ha az előzőre azt mondtam, hogy a története alapján a legjobban kilóg a sorból, addig ennek a filmnek a stílusa kapcsán tudom elmondani ugyanezt. Egyrészről végre igazán átmegy a film egy horror irányba (az életkor-limithez mérten), másrészről olyan dilemmákat hozott elő, minthogy a mesterségesen újrateremtett lényeknek van-e joga az élethez, az emberi kapzsiságnak milyen következményei lesznek és ezek olyan gondolatok, amik végig jelen voltak ugyan a filmekben, de ennyire kidomborítva talán még sosem láttuk, holott nagyon releváns kérdések. A film közepén meg volt két olyan jelenet, ami örök kedvencem: a szigeten maradt brachioszaurusz halála és a dínólicit.
Ami kevésbé tetszett, az a második fele és az Indoraptor-rész. És itt igazából a Retroshock kritikájával értek egyet: nem magával a szörnnyel van a gond, mert az nagyon menő lett, hanem a forgatókönyvben betöltött szerepével, ugyanis ez a fél órás kergetőzés olyan gondolatoktól vette el a teret, ami egész egyszerűen sokkal jobban érdekelt volna, mint egy második tomboló, génmanipulált dínó. Ezenkívül nekem a végső döntés is kissé előkészítetlen maradt. Ezeket nagyon sajnáltam, mert különben nagyon szeretem a filmet, és ezek nélkül akár még előrébb kerülhetett volna.
2. Jurassic World 1.
Nekem nagy kedvencemmé vált a film, amikor először láttam. Az, hogy sikerült megvalósítani azt a Parkot, amiről az első rész szólt, egy olyan élmény volt számomra, mint amikkor valakinek egy gyermekkori álma válik valóra. És megint felveti a kérdést: meddig mehetünk el a pénz érdekében…
Az indominus rexet imádtam, remek főellenség, hatalmas, intelligens, és tényleg félelmetes. Nekem tetszett, hogy a raptorokat is jobban megismertük, ahogyan a katonai háttér körüli vita is bejött, miszerint lehet-e a raptorokat militarista célokra használni. Az utolsó küzdelem pedig különösen epikus.
Voltak persze ebben is baromságok, mint a 30 év után beinduló autó, vagy a tűsarkús menekülés, de ezek annyira nem zavartak, mert közben élveztem az egész történetet. Nagyon jó „újrakezdés” volt.
1. Jurassic Park
Ezzel együtt is az első helyen nálam is az original Jurassic World áll. Ebben talán az is benne van, hogy én is, mint mindenki, ezt a filmet láttam először, és ahogyan a filmbéli karakterek, úgy én is rácsodálkoztam erre az egészre, ami teremtettek. A film nagyon jól találta meg az arányokat: vannak üldözések, vannak nagyon veszélyes jelenetek, van humor, de közben végigmegy rajta az elgondolkodtató kérdés, hogy vajon helyes ötlet volt-e ennek a világnak a megteremtése.
John Hammond karakterét nagyon szeretem, ahogyan fanatikusan beszél az egész világról és, hogy mit akart vele elérni, de amikor látja a katasztrófát, és megérzi, hogy mit válthat ki a cselekedete, megbán mindent, de igazából mégsem tudja elengedni az egészet. Ambivalens, mégis érthető reakciók. E mellett megvannak azok az ikonikus jelenetei, mint brachioszauruszokkal való találkozás, az első T-rex üvöltés, vagy amikor a raptor ki tudja nyitni a kilincses ajtót, mert van olyan intelligens, hogy tudja, mit kell tenni. Örök élmény, akkora, hogy azon egyik folytatásnak sem sikerült túllendülnie.
Nálad mi a sorrend? Írd meg kommentben!
