Sok cikkünkben foglalkoztunk már a vízzel. Aki olvas ma Magyarországon híreket, azt gondolom túlzás nélkül állítható, hogy tisztában van vele, hogy borzalmas állapotban van az ivóvizünket biztosító közmű hálózat, tehát egyszerűbben fogalmazva a földben futó vízcsövek. Olyan rossz a helyzet, hogy a szakmai szervezetek, mint például a Magyar Víziközmű Szövetség, valamint a témával foglalkozó ellenzéki pártok, rendszeresen felhívják a figyelmet arra, hogy több ezermilliárdos nagyságrendű forrásbiztosításra lenne szükség a probléma megoldásához. De ha már számok, hasonlóan sokkoló adat a hálózati veszteség mértéke is, tehát az a szám, ami azt mutatja meg, hogy ha megnyitjuk a csapot az otthonunkban, akkor a rossz állapotú csőhálózat miatt mekkora mennyiségű víz az, ami hozzánk, fogyasztókhoz nem jut el, egyszerűen csak elfolyik a semmibe. Ez a szám országosan átlagosan 20 százalék fölött van, de vannak olyan részei az országnak, ahol még ennél is magasabb számot láthatunk.
Sajnos van bőven okunk aggódni a természetes vizeink, a folyók, a tavak – és ha az országhatáron túlra tekintünk – a tengerek és az óceánok tekintetében is. Ezeket a vizeinket leginkább a különböző emberi tevékenység következtében keletkező szennyezések veszélyeztetik, valamint a rengeteg szemét, amit szintén mi emberek termelünk. Bizonyára sokan emlékeznek még a Sajó folyó szlovákiai szakaszán történt ökológiai katasztrófára, ahol egy nem megfelelően lezárt korábbi bányából ömlött ki a rákkeltő anyagokat tartalmazó bányavíz, ez pedig rozsdaszínűre festette a folyót és egy hosszú szakaszon elpusztította annak élővilágát is.
Az ilyen és ehhez hasonló szennyezések sok esetben akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatnak. Nem véletlenül övezi igen komoly tiltakozás és felháborodás azt a döntést, amelynek következtében Japánban a fukusimai atomerőműben felgyülemlett, radioaktív szennyvíz Csendes-óceánba történő beengedését tette lehetővé.
Az erőmű még 2011-ben rongálódott meg, amikor egy földrengést követő szökőár súlyos pusztítást és magolvadást eredményezett. Az első hírek tavaly nyáron jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy a hatóságok megadták a szükséges engedélyeket a víz leengedéséhez. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az erőmű területén tárolt mintegy 1,3 millió tonna szennyezett hűtővizet összesen 30 év alatt engedik majd a Csendes-óceánba. Az első 7800 köbméter beengedése több mint két hetet vesz igénybe, a folyamat pedig a világsajtóban megjelent információk alapján néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan 2023. augusztus 24-én megkezdődött.
Az elmúlt években folyamatosak voltak az intézkedéssel kapcsolatban a különböző tiltakozások. Most, hogy megkezdődött a víz beengedése, Kína hivatalosan is bejelentette, hogy leállítják a tengeri halak és rákok importját Japánból a sugárszennyezés kockázatától tartva. Továbbá komoly kritikákkal illeték a japánok lépését, többek között önzőnek és felelőtlennek nevezve azt.
A Greenpeace is erősen kritizálta a japán kormányt, Hisayo Takada a Greenpeace Japan projektmenedzsere elmondta, hogy mélységesen csalódottak amiért a japán kormány a radioaktív vizet a halászok, lakosság, a nemzetközi közösség, különösen a szomszédos országok aggodalmai ellenére hozta meg a döntését.
A Greenpeace Japan teljes nyilatkozata itt olvasható.
Egyelőre nehéz állást foglalni ebben a kérdésben, hiszen az egyik oldalról az illetékes hatóságok engedélyének birtokában kezdődhetett meg a szennyezett víz óceánba történő engedése, a másik oldalról viszont nem ismerhetjük még ennek a hosszútávú hatásait, továbbá az valóban aggasztó, hogy a környező országok és kereskedelmi partnerek heves tiltakozása ellenére születhetett meg ez a döntés. Egyvalamire viszont egészen biztosan felhívja a figyelmet ez a téma, ezek pedig a nukleáris energia használatának, atomerőművek működtetéseinek súlyos veszélyei.
