Az elmúlt napokban többször jött velem szembe egy poszt a Facebookon, ahol egy kommentelő felháborodottan értetlenkedik a Szabálysértési törvény egy szakaszát. Itt arról van szó, hogy egy szabálysértési rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha azt vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre köteles hivatalos személy követi el. Nyilván büntetőjoggal aktívan foglalkozó jogászként sincs a fejemben az összes szabálysértési törvény, de már amikor megláttam ezt a posztot, akkor tudtam, hogy ez így biztosan nem reális. Ezért döntöttem úgy, hogy röviden leírom, hogy miért lehet egy ilyen rendelkezés a törvényben.
A törvénykönyv egy rendszer
Először is, amit a legelején tisztázni kell: mind a Büntető- mind a Szabálysértésekről szóló törvénykönyv egy komplex rendszert alkot, amelyek egymással is harmóniába vannak. És a cél alapvetően az, hogy minden szankcionálni kívánt cselekményt valamilyen tényállás alapján büntessenek, ugyanakkor minden egyes cselekménynek egy törvényi tényállás feleljen meg.
Ezért ha valaki kiragad egy szabályból egyetlen mondatot, akkor az könnyen furcsának tűnhet, miközben a teljes jogszabályt nézve megvan rá a magyarázat. Itt arra kell gondolni, hogyha a 206/B szakasz alapján vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre köteles hivatalos személyt nem lehet megbüntetni, akkor nyilvánvalóan valamelyik másik szakasz alapján lehet őt felelősségre vonni. Hogy csak egy példát mondjak: a tulajdoni elleni szabálysértés is csak 50.000 alatti lopásra, csalásra stb. alkalmazható. Nyilván nem azért, mert fölötte nem kell büntetni az embert, hanem azért, mert az 50.000 forint alatti hasonló cselekmények bűncselekmények, amiket a Büntető Törvénykönyv szabályoz.
De itt még csak a Büntető Törvénykönyvig sem kell elmenni. Ugyanis maga a Szabálysértésekről szóló törvény tartalmazza a megoldást: 175/A. § Az a vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy, aki a valóságnak meg nem felelő statisztikai adatot szolgáltat, vagy az adatszolgáltatással kapcsolatban a valóságnak meg nem felelő felvilágosítást ad, szabálysértést követ el.
Mi a szétválasztás oka?
Látható, hogy a 175/A § szó szerint ugyanazt a magatartást bünteti, mint a képen hivatkozott csak épp azoknál a személyeknél, akiket a 206/A szakasz kizár. Tehát szó nincs arról, hogy őket ne lehetne büntetni. Jogosan merül fel ugyanakkor a kérdés, hogyha mindkettőt büntetik, miért kellett a kettőt elválasztani?
A válasz a törvénykönyv szerkezetében keresendő. A szabálysértésekért számos különböző szankció kiszabható, de mivel ezek kisebb súlyú magatartások, mint a bűncselekmények, ezért elzárással – rövidebb időtartamú szabadságvesztéssel – csak a legsúlyosabb szabálysértéseket lehet büntetni. Ezek a törvénykönyv 121. fejezetében található, vagyis a 166 és a 179. § közötti tényállások.
Magyarul arról van szó, hogy a törvényalkotó úgy ítélte meg, hogy amíg a hamis statisztikai adatszolgáltatás egy vezető beosztású hivatalos személynél van olyan súlyos, hogy adott esetben akár elzárást is lehessen adni érte, addig egy „átlagos” beosztottnál ez nem indokolt. Ennyi az oka a kicsit furcsa szerkezetnek. Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a szabályozás 2013 óta így van. Tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy egy új keletű változásról lenne szó.
Zárszó
Végezetül annyit tennék hozzá a dologhoz, hogy persze, járjunk utána és foglalkozzunk azzal, amit elsőre nem értünk vagy furcsállunk. Ám mielőtt a nyilvánosság előtt osztanánk meg a dolgot, tájékozódjunk. Mert ha átgondolatlanul, mindenféle manipulatív, kiragadott mondatokat posztolgatunk, az nem vezet sehova. De legalábbis jó irányba biztosan nem.
