A védett réticsík lett az év hala, a 15. éve megtartott szavazáson ez kapta a voksok csaknem felét – közölte a Magyar Haltani Társaság vasárnap az MTI-vel.
A réticsíkot (Misgurnus fossillis) választotta a szavazók 49 százaléka. A kiírásban szereplő másik két jelölt közül a déli 12 óráig beérkezett 3875 voks harminc százalékával a garda (Pelecus cultratus) lett a második. A laposkeszeg (Ballerus ballerus) pedig a harmadik.
A védett réticsík jellemzői
A leírás szerint az erősen megnyúlt, vaskos testű réticsíknak okkersárga az alapszíne, a háta sötétbarna, a fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Alsó állású szája körül öt pár bajuszszál található. Kicsi, lekerekített úszóival gyors, kígyózó mozgásra képes.
Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik és az iszap felszíne cserepesre szárad.
„Csíkra éhes elődeink” ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből. Népélelmezési cikknek számított a réticsík.
Hozzáfűzték: ez a hal a növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de állományai kicsik, veszélyeztetettek, ezért védettek. A faj természetvédelmi értéke példányonként tízezer forint.
Az egyik jelölt a garda:
„A garda hosszan megnyúlt, oldalról erőteljesen lapított, ezüstös csillogású halunk. Relatíve nagyobb termetű, akár 30-40, egyes példányaik akár az 50 cm-es testhosszt is elérhetik. Jellegzetessége, hogy feje aránylag kicsi, szemei pedig kifejezetten nagyok. Szája felső állású, ivadékként főleg planktonikus szervezetekkel, felnőtt korábban pedig a víz felszínre hulló rovarokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Jellegzetes a hátúszója, mely igen kicsi és rövid, emellett majd a faroknyélen helyezkedik el, a mellúszója pedig kifejezetten hosszú, általában túlér a hátúszó tövén. Említést érdemel még a sajátos oldalvonala is, ami kanyargós, követi a has domborulatát. Elterjedését és kedvelt környezetét tekintve elmondható, hogy alapvetően egy magát mind tengerben, mind édesvízben jólérző vándorhal, melynek a hazai populációi már teljesen adaptálódtak az édesvízhez.” –írja honlapján a Magyar Haltani Társaság.
Boldog új évet kívánunk!
forrás: mti
