StyleNews

Kóbor Józseffel több, mint egy esztendeje készítettünk utoljára interjút. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és a pécsi városházán is nagyon sok minden változott. A pécsi politikai harcokról, Pécs jövőjéről, lehetőségeiről kérdeztük az LMP képviselőjét.

– Kezdjük az interjút 2021 értékelésével. Hogy látja, milyen évünk volt tavaly?

– Meglehetősen összetett év volt, mert egyrészt a várakozásokkal ellentétben a járvány itt maradt a nyakunkon, ami nagyon sok tevékenységet, aktivitást visszafogott. Másrészt bizonyos politikai mozgások miatt megváltozott a helyzet a városon belül. Konkretizálva számomra illetve az LMP számára ez annyit jelentett, hogy mostanra elértük azt a pozíciót, amit a 2019-es önálló indulásunk során elért eredmény eredmény predesztinált számunkra, bizottsági- és felügyelőbizottsági helyek tekintetében. Az akkori politikai helyzet nem tette ezt lehetővé, de közismert változások után mindez megvalósulhatott. Én már akkor is pécsi zöld megbízott, afféle pécsi európai zöld nagykövet szerettem volna lenni, ennek annyi előnye lenne, hogy így közvetlenül hozzájutok azokhoz az infókhoz melyek a városvezetés részéről a fejlesztési tervekkel kapcsolatosak, és tudom azt képviselni.

– Kanyarodjunk ki kicsit a belső politikai harcokra. Ön személy szerint hogy élte ezt meg?

– Pécsett annyi történt, hogy lényegében a városvezető koalíció négy emberben elvesztette a bizalmát, és emiatt most az LMP olyan helyzetbe került, amilyenbe szeretett is volna kerülni: egyfajta mérleg nyelveként funkcionálunk, hiszen annak az egy szavazatunknak is súlya lett. Én most már nem akarom minősíteni ezt az ügyet, akkor megtettük. Bizonyos mértékig sajnálom ami történt, hiszen jó képességű és szerintem jó szándékú emberekről van szó, de ami történt, az az ő politikai hibájuk is Ha van egy három fős frakció és van egy magas pozíciójú politikus, akkor az ilyen mértékű bizalomvesztés a volt harcostársaik részéről az ő hibájuk is kell hogy legyen. Az jelzésértékű, hogy semmilyen kompromisszumot nem kötöttek a felek, és külső politikai támogatást nem kaptak a pártjaiktól egy ilyen helyzetben. Én mindenesetre bízom benne, hogy ez a helyzet egyszer pozitív irányba fog változni.

 Ami pedig engem illet :zöld megbízott szerettem volna lenni – azzal a működési leírással, elképzelésekkel, és jórészt formális jogkörökkel – amit már 2019 őszén elmondtam Péterffy polgármester úrnak legelső találkozásunk alkalmával, amikor szemmellátható volt, hogy mindketten fel akarjuk oldani a választási kampány során kialakult feszültséget , én illetve az LMP pedig konstruktívan együtt szeretnénk működni a polgármesterrel, illetve a városvezető koalícióval. 2021 nyarán, amikor ez hivatalosan is megvalósult, én valahogy úgy fogalmaztam, hogy 80 százalékban azonosak az elképzeléseink, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy közösen dolgozzunk a városért ebben a kritikus időszakban, a másik 20 százalék pedig most nem aktuális.

Ami a bizottságot illeti, korábban is utaltam rá, hogy Pécs volt talán az egyetlen nagyváros, ahol nem létezett zöld-klímaügyi-fenntarthatósági témájú közgyűlési szakbizottság, vagy politikai pozíció. Én egyébként eredetileg a zöld megbízotti pozíciót szántam ennek, de végül is szakmailag mindenképpen jobb az a mindenütt másutt meglévő gyakorlat, hogy van közgyűlési szakbizottság (nálunk most Környezetvédelmi és Innovációs Bizottság), ami egyébként nem új, nem kerül egy plusz forintba sem, hanem egy korábbi bizottság (Városfejlesztési és Innovációs Bizottság) módosított portfóliójú folytatása. A „zöld megbízott” pedig egy inkább tiszteletbeli, diplomáciai jellegű (és eredetileg is ingyenesnek szánt) pozíció, a „komoly” közjogi „zöld” pozíció tulajdonképpen a bizottsági elnöki tisztség.  

Most már tizenkettedik éve vagyok a magyar zöld párt aktív politikusa, és már hozzászoktam ahhoz, hogy bármerre mozdulunk, egyből beindulnak a huhogó kórusok. 2019-ben „fideszbérencek” voltunk, mert nem álltunk össze Péterffyékkel, most meg „ezüstökért” vagyunk” megvéve”, mert összeálltunk. Humoros, amikor azt látom, hogy, hogy a két „kórus” között személyi átfedések vannak. Vannak, akiknek sehogy sem tehetünk a kedvére. Viszont azt is megtanultam az életben, hogy aki mindenkinek meg akar felelni, az a végén senkinek sem fog megfelelni.

 Ráadásul én, illetve a pécsi LMP nem képviselünk semmilyen személyi vagy gazdasági érdekcsoportot, akik most preferálva vagy éppen sértve sértve éreznék magukat a jelenlegi városvezetés tevékenysége miatt. A választáson elért eredmény jogán szerettem volna részt venni a városvezetésben, hiszen a mi szavazóink is a Fidesz ellen szavaztak.

– Mit gondol, ezek a belső viszályok az ellenzék padsorai közül, mennyire nehezítik meg a kormányváltást, mennyire gyengítik az ellenzéki összefogás helyzetét?

– Véleményem szerint ez sajnos beleilleszkedik azokba a nehezen átlátható belső harcokba, melyek az ellenzék pártjai egymással folytatnak, de hozzá kell tenni, hogy nem is lehet mást várni. Az a lényeg, hogy ha már kifőztük ezt a levest, akkor ezt kell megenni a végén. Én bízom benne, hogy végeredményben a felek megkötik a szükséges kompromisszumokat, melyek itt helyben is megtörténtek, lásd Mellár Tamás és a polgármester esete. Az a lényeg, hogy a felek kifelé a végén mutassanak egységes fellépést, és addig reagálják le a belső problémákat. A pécsi ügyekhez hasonló ügyek mindenhol vannak, a lényeg, hogy ezek időben elcsituljanak és a külső fellépés közös legyen.

Ne feledjük, hogy egy olyan önkormányzatról van szó, amelyik egy fejlesztési ciklus elején van, engem most az érdekel, hogy legyenek koncepcióink, pályázzunk, legyenek élesre töltött terveink, és képesek legyünk felhasználni a forrásokat, ha befutnak. Jelenleg az a helyzet, hogy az Orbán-rezsimnek az EU nem akar támogatást nyújtani, ami nagyon nagy probléma, mert a magyar humán beruházásokra vonatkozó kormányzati ígéretek ezekre alapozódnak, korábban pedig ezekből valósították meg őket.

  A magyar államháztartás folyamatosan borul, a hiány csillagászati már most, miközben mondjuk ártámogatják a csirkefarhátat, meg a benzint az árfixálással a háttérben óriási megszorító intézkedésekre lehet számítani például az egészségügyben, felsőoktatásban, önkormányzatoknál. Persze úgy időzítve, hogy a választás után robbanjanak. Addig is „gumicsontként” idedobják nekünk a pécsi stadionprojekt törlését, legalább ezen rágódunk Éppen ezért számunkra és a pécsiek számára a kormányváltás nagyon fontos lenne, mert noha az új kormány ugyanezzel a katasztrofális államháztartási helyzettel fog szembesülni , de legalább a nekünk járó EU-pénzek lehívhatók lesznek, és Magyarországon ezek nagyon komoly tételek.

– Térjünk rá az új feladatára. Mit csinál egy zöld biztos? Miért épp ezt a pozíciót kérte?

– Alapból én ezt azért javasoltam , mert az EU Régióbizottságban -amely az Európai Parlament önkormányzati kamarájának tekinthető – jelenleg én vagyok az egyetlen pécsi politikus tagja. Ez felelősség. Tagja vagyok a tizenhárom tagú Grean Deal munkacsoportnak, ami az EU-n belül a zöld átalakulás politikai vezetését vállalta fel, másrészt mint zöld képviselő általában a zöld ügyekben tevékenykedem.

Pontosan olyan ügyekben, amelyek Pécs számára fontosak. Pécs egy olyan város, amely a klasszikus iparát elvesztette, viszont adott a lehetőség, hogy egy korszerű, fenntartható gazdaságot, és fenntartható várost építsen fel. Már harminc éve kínlódunk ezzel. Intézményi szinten vannak eredmények, de olyan áttörés, ami a város teljes lakosságát érintené, és megállítaná például az aktív lakosság, a fiatalok elvándorlását, máig nem történt.

 Ezzel szemben az a probléma, amit a jelenlegi politika kínál, az az atomipar két végpontja. Uránbánya, atomlerakó. A jelenleg csak Mikes Éva fideszes kormánybiztos által elejtett foszlányokból ismert Dél-dunántúli klaszter tulajdonképpen a leendő és valamiért bombabiztosnak tartott Paks II. projektre épülő infrastruktúra fejlesztés. Gondoljunk csak a repülőtérre, amelynek többségi tulajdonrészét egy Paks II-projektcégnek fogjuk eladni, hozzáteszem, örülök neki, mert legalább a városról ez némi terhet levesz. Hasonlóképpen néhány városi ingatlanprojekt is mögött is Paks II-vel kapcsolatos beruházókat sejtenek, hangsúlyozva egyébként, hogy miután köztudottan még egy kapavágás sem történt, mindezek csak ígéretek. Ugyanez a helyzet a jelenleg csak negatív előjellel rendelkezésre álló költségvetési pénzekre – magyarán semmire – alapozott egyetemi projektekkel.

 Ugyanakkor az a gazdaságpolitika, amire szükség lenne, az a magas hozzáadott értékű ipartelepítés; ez az amit a város jelenleg saját erejével próbál megoldani, mert a nagy országos projektek nem segítenek nekünk.

Szeretnénk energiakorszerűsítést, van egy régi elképzelésem amelyet a Green Dealben és a Régióbizottságban több képviselő támogat, miszerint a zöld alapokból energiahatékony önkormányzati lakások építését lehessen megvalósítani. Ez a lakhatási válsággal kapcsolódhatna össze, hiszen ez a probléma évek óta fennáll, és európaszerte gondokat okoz. Mi például lassan hozzá fogunk állni például a Lánc utcai helyzet megoldásához, de arra nincs forrás, hogy új lakásokat építsünk.

 Nem akarom, hogy ezeket a helyreállítási alapokat, vagy az úgynevezett „Igazságos átmeneti alapot „(Just transition found) a cementipar elszívja a város elől, mert Baranyában – elég érdekes módon – ezt az amúgy kifejezetten szenes iparok kiváltására szánt pénzalapot a megyei cementgyárak kapnák..

 Itt majd lesz egy ellentét a megyei és a városi szint között, ezen pénzek elosztása jelenleg a fideszes többségű megyei önkormányzat szintjén van, illetve lesz. Az sem véletlen, hogy Kővári János ott kapott megbízást, hasonló, „zöld” portfólióval, mint én, csak ő fogja először a forrásokat látni, és persze ő fog majd ígérni fűt-fát, de hát indul a választásokon.. Feltéve, ha lesz forrás az EU-tól, meg úgy általában lesznek források, ami ugye Orbán miatt kétséges.

 Igen komoly fejlemények vannak az atomipar terén. Az Európai Unióban zajlik az úgynevezett taxonómia-vita, ami arról szól, hogy az elkövetkező évtizedekben az immár 55%-osnak szánt széndioxid-kibocsátáscsökkentés, illetve karbonsemlegesség jegyében mely iparágakat, energiatermelési módokat tekintsenek „karbonsemlegesnek”, illetve „zöldnek” a támogatások illetve adózási kedvezmények terén. Elég megdöbbentő módon, de bejelentkezett az atomipar erre. Macron francia elnök, Orbán Viktor, a cseh, lengyel kormányok egyfajta „atomkoalíciót” alkotva bezsarolták az Európai Bizottságot, hogy az minősítse „zöldenergiának” az atomenergiát. Macronékra mindenesetre jellemző, hogy a francia elnök saját programjában az szerepel, hogy a francia atomrészesedést 70%-ról 50%-ra kívánják csökkenteni, Franciaországban összesen egy új reaktort fognak átadni, de tucatnyit le fognak állítani elavulás miatt, Nyugat -Európa több országa pedig praktikusan atomkiszállás mellett döntött, hiszen folyamatosan állítják le a régi reaktorokat. Ez az egész tehát inkább eg, a V4-es „illiberálisoknak” tett gesztus, hogy legalább ebben az ügyben fogják be a szájukat.

Az Európai Parlament már elutasította ezt egy vitában. A Régióbizottság decemberi plenáris ülésére sikerült bevinnem vitára az ügyet. Vitaindítómban Pécsre hivatkoztam – mint egy olyan városra, amelynek a „zöld” atomiparból majd – ismét – uránbánya és atomlerakó fog jutni. Ahogy számos európai régiónak is, csak még nem is tudnak róla. Szilveszter estéjén(!) azonban Ursula von der Leyen , a Bizottság elnöke beterjesztette a javaslatot a Bizottság elé. Jelenleg megy a kavarás, a Régióbizottságban, az Európai Parlamentben, várjuk a fejleményeket. Egy fejlemény mindenesetre van: az új pécsi uránbánya beruházói – micsoda véletlen – éppen most perelik be a kormányhivatalt, mert az leállította az engedélyezést…

– És milyen konkrét, megvalósítható tervek vannak arra, hogy Pécs zöldebb város legyen?

– Ebben a témában nagyobb, átfogóbb dolgokról, és kisebb, aprók ügyekről is lehet beszélni. Én utóbbival kezdeném. Először is meg kell nézni, hogy mely problémák nehezítik meg a pécsiek életét, és állnak kapcsolatban a környezetvédelemmel.

 A járvány felpörgette a gépjárművel történő közlekedést. Éppen ezért radikálisan korlátozni, illetve optimalizálni kellene a gépjármű forgalmat, melyhez P+R parkolók kellenének, és ehhez kapcsolódó át strukturált tömegközeledés. Alakulóban van az „okosparkolási” rendszer, de ez inkább csak az optimalizálást segíti.

 Másik gond, hogy a belváros gyakorlatilag térkő sivataggá vált, teszem hozzá ez egy európai divat, nagyon sok város térkőre költötte el a Brüsszelből érkező pénzeket. De látjuk a jó példát, nagyon sok helyen feltörik ezeket a térköveket és zöld területeket alakítanak ki. Ezek például a „méhlegelőnek” is csúfolt városi virágos rétek lehetnének – amelyeket a nyírott, öntözött angol füvet elváró kispolgár sokszor gazos, ápolatlan területnek hisz, ahol az önkormányzat még arra sem képes, hogy lenyírassa a füvet. Pedig de igen, ezeken is nyírják a füvet – csak éppen nem büdös, zajos, drága motoros kaszákkal, hanem kézikaszával, sarlóval, a helyi lakosok, illetve cégek dolgozói szánnak rá pár percet, ugyanis több nemigen kellene alkalmanként. Én például Berlinben, Brüsszelben látok ilyet.

  Eleve a közérzetünket is javítanánk ezzel, ha több zöld lenne a belvárosban. A harmadik egy olyan probléma, ami a pécsi településtervvel van kapcsolatban. Alapelvnek kell lennie, hogy a Mecsek oldalon nem engedünk több építkezést. Mi most szembesülünk azzal, hogy mennyire felelőtlenül fogták fel ezt a kérdést korábban, az előző városvezetés idejében. Az a probléma, hogy zöldmegbízottként most kapok egy rakás panaszt az építkezésekkel kapcsolatosan, most esik le egyeseknek, mekkora hatalmas házat épít a szomszédjuk, de ezeket korábban engedélyezték, ha város visszamondaná, akkor a városnak kellene kártérítést fizetnie.

A Mecsek oldalnál rekreációs kiránduló övezetet kell létrehozni, ezt a Mandulás megvásárlása tehetné teljessé. Persze nem hitelből – van a városnak épp elég adóssága, tehát ezért kell ingatlant eladnunk, és ez lenne a Bőrklinika térsége.

 Ami az ötleteket illeti, én például a drótkötélpályát nem támogatom, ugyanakkor azt helyesnek tartom, hogy a városvezetés minél szélesebb körben megpróbálja megkérdezni az embereket, hogy mit is szeretnének. A pécsiek többsége valami olyasmit szeretne visszakapni ott, ami az 1960-as években egyszer már kialakult, csak persze komfortosabban.

 Eddig törekedtem arra, hogy a jelenlegi lakóparkoknál csak olyan kerüljön elfogadásra, ami barnamezős beruházásnak minősül. Az ingatlanokkal az a probléma egyébként, hogy bizonyos mértékben spekulációs és válságjelenség is van a felépítésük mögött, amik később üresen állhatnak, mert nem lesz ember aki meg tudná fizetni a bennük lakást, vagy akiknek kellene.

– Hogyan lehet radikálisan csillapítani a gépjárműs forgalmat? Ki lehet tiltani az autókat a belvárosból?

– Vannak már ilyen korlátozások, tovább kell ezekkel lépni, például a Rákóczi út esetében, ehhez elkerülő utakra van szükség, illetve a tömegközlekedést nem szabadna kitiltani természetesen. Ezt tovább kell terjeszteni, kellenek a külső P+R parkolók, és ezzel kompatibilis tömegközlekedés.

Pécsnek van egy Európában is megmutatható programja, ez az elektromos buszprogram. Személy szerint mindent megteszek azért, hogy ezt támogassam, az EU-n belül. Timmermansnak, aki a környezetvédelmi biztos, van egy olyan koncepciója, hogy a városok közösen pályázhassanak nagy európai gyártókhoz, e-buszokért, melynek hatására olcsóbb lenne azok beszerzése. Szeretném Pécset ebbe a programba belevinni. Az e-busz közlekedés óriási dolog lenne, ez lehetne a logisztika alapja, amit a megyére is ki lehetne terjeszteni. A kormányzat az állami Volán céget támogatja, viszont a városi tömegközlekedési cégeket nem. Ezért fontos hogy közvetlenül Európától kapjunk támogatást. Ez Budapesten is probléma, a BKV bevallottan összeomlás előtt van, egyébként Európában Karácsonyék is benne van a programban, velünk együtt. Pécsnek és Budapesten van ilyen programja, de egyébként mi jobban állunk, mint a főváros, akik az első elektromos buszprojektjükbe belebuktak.

– Egerben gyakorlatilag ingyenesé vált tömegközlekedés, ahogy például az észt fővárosban, Tallinban is. Ez járható út lehet Pécs számára is?

– Tudni kell azt, hogy Egerben nincs saját városi vállalat, ott a megyei Volán végzi, és az egy állami cég, akiket mostanában viszonylag jól támogat az állam. Ezért ott meglehetett oldani, hogy körülbelül másfél milliárd forintot kellett átcsoportosítania a városnak, mert ott eddig is megrendelték a Volántól a szolgáltatást.

 Pécsett is ez volt a helyzet a rendszerváltásig és utána pár évig, akkor például kompatibilisek voltak a bérletek a regionális buszok és városi járatok között a városhatáron belül. Nem volt ez egy rossz dolog. Egerben ügyesen használták ki azt a tényt, hogy a Volán jobb anyagi helyzetben van jelenleg. Pécsen az a helyzet, hogy a 90-es években azt mondták nekünk, hogy jobban járunk ha van saját tömegközlekedési cég, ám ez drága, ráadásul a kormány is elvonta a támogatásokat, így jelenleg nehéz a helyzet.

 Ebben a jelenlegi struktúrában és a kormány normatív támogatásainak elvonása miatt, jelenleg nem valósítható meg, hogy a Tüke Busz ingyen vagy több kedvezménnyel utaztassa az embereket, miután nekünk például az egri összeggel összemérhető pénzt nem a tömegközlekedésre, hanem sajnos a 2019-ben kiderült adósságtömeg törlesztésére kell fordítanunk évente !

Az új kormánynak mindenképpen egy egységes normatív tömegközlekedési támogatási rendszert kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi a tömegközlekedési rendszer egységesítését a városi és a regionális között, akkor lehetnek majd közös jegyek- és bérletek, és egységes kedvezmények. Budapesten és a központi régióban már jó évtizedek óta erőlködnek ezen, de máig nem tudták teljesen megoldani. Fő feladatnak azt tartanám hogy legyen végre egy Pécs-Baranyai Közlekedési Szövetség . A másik dolog hogy rendezzék a tömegközlekedés normatív támogatását.