Bencsik János sokáig a Jobbik politikusa, 2019 és 2020 között a párt országgyűlési képviselője volt. Azonban egy évvel ezelőtt ott hagyta a Jobbikot, sőt ősszel Polgári Válasz néven új pártot alapított. Vele beszélgettünk az új mozgalmáról, a céljaikról és a miértekről.
– Miért döntött úgy, hogy új pártot alapít?
– Több oka is volt. Egyrészt a jelenlegi pártok közül egyik sem képviseli azokat a polgári értékeket, amelyeket mi a magunkénak vallunk, és amit több-kevesebb sikerrel utoljára az első Orbán-kormány próbált képviselni 1998 és 2002 között. A kormány hiteltelenné vált, az ellenzéki pártok pedig meg sem kísérelték ezt felvállalni. A Jobbik 2018 körül még fel tudott lépni egy alapvetően jobboldali gyökerű, mérsékelt erőként, de mára a párt sajnos elvesztette arcélét és eszmei fundamentumát. A kezdetben az újdonság varázsával fellépő Momentum is belesodródott egy olyan szerepbe, ahol nagyon nehéz megkülönböztetnie magát a többi, baloldali ellenzéki párttól. A Polgári Válasz alapítóiként úgy gondoljuk, nem fordulhat elő olyan, hogy 2022-ben több százezer választó képviselet nélkül maradjon. Azoknak kívánunk alternatívát nyújtani, akik sem Orbán Viktorból, sem Gyurcsány Ferencből nem kérnek.
– 106 egyéni körzetben kívánnak jelöltet állítani?
– Az a cél, hogy 2022-ben az ország összes megyéjében, választókerületében, városában lehessen a Polgári Válasz jelöltjeire szavazni. Ez elképesztő szervezettséget és erőforrást igénylő folyamat, de feltett szándékunk, hogy alkalmas és hiteles jelöltek felmutatásával a parlamenti küszöböt is meghaladó támogatást szerezzünk.
– Vannak már képviselő-jelöltjeik?
– A tavaly év végi bejelentés óta számos megkeresést kaptunk, főleg a fiatalok aktívak e téren. Úgy látom, hogy nemcsak a kormányból, hanem az ellenzéki pártokból is egyre nagyobb a kiábrándulás. Folyamatosan vesszük fel a kapcsolatot és ismerkedünk meg a bejelentkező szimpatizánsokkal, de emellett nagy hangsúlyt fektetünk a civil holdudvar építésére is. Itt konkrét nevek kiemelése nélkül mondhatom, hogy nagyon sok értékes szakember van, aki az állása megtartása miatt nem állhat be nyíltan egy politikai mozgalom mögé, de a háttérből aktívan segít. Az értelmiségi holdudvar építése nemcsak a szakpolitikai alapvetések kidolgozása miatt fontos, hanem mert azt látjuk, hogy a „pillanat uralásával” szemben ez a hosszú távon fenntartható, felelős politizálás alapja.
– Miért lépett ki egy éve a Jobbikból?
– Egyrészt nem értettem egyet azzal az irányvonallal, ami a Jobbikot alapértékeitől, identitásától megfosztott, kiüresített formációként „egy zsákba varrta” a hiteltelen politikai szereplőkkel terhelt baloldali összefogásba. Minden belső fórumon elmondtam, hogy bármilyen ellenzéki együttműködési formában a Jobbiknak csak akkor van létjogosultsága, csak akkor lehet ezt hitelesen és morálisán felvállalni, ha megmaradunk a nemzeti hang és lelkiismeret szerepében. Ezt a gondolatot a pártvezetése nem tette magáévá, mert fontosabbnak ítélte a többi ellenzéki pártnak való megfelelést. Nehéz és fájdalmas döntés volt elhagyni egykori politikai közösségemet, de azt látom, hogy az idő engem igazolt. A közös listát és a feltételek nélküli együttműködést azokkal, akik gazdasági összefonódásaik révén ma is NER csatolt részei, én semmilyen formában nem tudtam volna támogatni. Ezt nemcsak morális, de stratégiai hibának is tartom, mivel az ellenzék megújulásra való képtelensége a NER hatalomban tartását szolgálja.
– Térjünk rá a Polgári Válasz programjára. A Fidesz például egykulcsos adórendszert dolgozott ki, az ellenzék viszont progresszív adóztatást ígér. Mi az Önök álláspontja, mi az, amire kell adót fizetni, és mi az a terület, ahová nem szükséges elvonni pénzt az emberektől?
– Önmagában az állami szerepvállalás mindazokon a területeken, amelyek a magyar emberek életminőségét javítják, és segítik a magyarságnak a fizikai, szellemi jólétét, támogatandó. Nem hiszek abban, hogy a piac megold mindent, vagy hogy az államnak ki kell vonulnia a szociális rendszerből. Egy olyan modell, mint ami az Egyesült Államokban van, Magyarországon működésképtelen lenne az erős középosztály hiánya miatt. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy lehetne növelni az állampolgárok öngondoskodásra való hajlamát, az önérdek-érvényesítést és legfőképpen az önszerveződő közösségek politikai-gazdasági erejét. Annak a pártján vagyok, hogy szakadjunk el végre a paternalista állam koncepciójától, a mindent leuraló, mindent gúzsba kötő hatalomtól, amely az atyáskodásért cserébe elveszi a szabadságunkat, és függésbe taszít. Adjunk át minél több felelősséggel járó területet ne csak az egyes embereknek, hanem az önkormányzatoknak és a különböző kistérségi társulásoknak: olyan emberi közösségeknek, amelyek organikusan, szerves módon képződnek meg, és amelyek alkalmasak arra, hogy állami vagy uniós forrásokat helyben, megfelelő helyismeret mellett hasznosítsanak. Az állam általánosságban is ösztönözze az embereket arra, hogy jó és hasznos ügyek mentén álljanak össze, és tevékenykedjenek együtt.
A Polgári Válasz támogatja az állami újraelosztás mértékének csökkentését, de ez nem járhat azzal, hogy az állam kivonul mindenhonnan, és piaci szereplőkre bízza bevételeinek újraosztását. Sajnos a magyar társadalom messze nincs olyan állapotban, amely ezt lehetővé tenné, ehhez először létre kell jönnie egy erős középosztálynak. Amíg ez a folyamat nem megy végbe, csak fokozatosan és észszerű mértékben lehet újragondolni az állami újraelosztást. A lényeg, hogy az állampolgárok minél több befolyást és ellenőrzést gyakorolhassanak a saját életüket befolyásoló döntések felett, ez a Polgári Válasz egyik legfontosabb missziója.
– Tegyük fel, hogy 2022-ben megnyernék a választást. Önök az egykulcsos vagy a két- vagy többkulcsos adórendszert preferálnák?
– Erre a konkrét szakpolitikai kérdésre akkor tudok majd válaszolni, ha elkészül a 2022-es választásra szóló programunk. Határozott véleményem ugyanakkor, hogy a többkulcsos adórendszer önmagában még nem jelent garanciát az igazságosabb társadalmi berendezkedésre. Aki pusztán a progresszív adózástól várja a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását, ne feledje, hogy 2010 előtt is ilyen adórendszer volt, ám a bevételek elfolytak a különöző elosztórendszereken és a korrupciós csatornákon. Erős félelmem, hogy megfelelő garanciák nélkül a többkulcsos adórendszer nem az állami bevételeket, hanem a fekete és szürke gazdaságot növelné.
– Ön mit gondol a NER első tíz évéről? Mi volt negatív, és mi volt pozitív az elmúlt évtizedben?
Számomra a legkiábrándítóbb, hogy ez a kurzus leszoktatja az állampolgárokat az önfenntartásról, az önmagukért való kiállásról, a „civil kurázsiról”. Az ország egy fél-feudalista, poszt-kádári világba kezd visszasüllyedni, ahol kölcsönös függőségi viszonyok, a teljesítmény elértéktelenedése és a politikai megbízhatóság megkövetelése a követendő norma. Az érvényesülés legfőbb kritériuma ma nem a teljesítmény és a szorgalom, hanem a hűség és a pártkötődés. Ez a hatalomgyakorlási módszer legalább annyira káros, mint a jelenlegi egészségügyi és gazdasági válság, mert a magyar lelkekben és szívekben okoz maradandó károsodást, amit a következő generációk lesznek kénytelenek megfizetni.
Mindezek ellenére kár lenne tagadni, hogy történtek pozitív változások is az elmúlt tíz évben. A családtámogatások és a nemzetpolitika terén a féloldalasságok és anomáliák ellenére is nagyot lépett előre Magyarország. Az elmúlt évszázadban nem volt olyan mértékű támogatás a külhoni magyarság számára, mint az utóbbi években. Ez még akkor is nagy eredmény, ha tudjuk és látjuk, hogy mindez sokszor a saját klientúra feltőkésítésén és nehezen átlátható pályázati rendszereken keresztül valósult meg. Jó lenne, ha lennének olyan nemzeti minimumok, amelyekben az aktuális kormányok színezetétől függetlenül egyetértés van.
