StyleNews

Korábbi főszerkesztőnk Vági Márton 2023 májusától Máltán él és dolgozik, azonban közösségi oldalán rendszeresen foglalkozik magyarországi közéleti témákkal, így időről-időre megosztjuk egy-egy írását, mint véleménycikket.

Az alábbiakban Vági Márton írását változtatás nélkül közlöm:

Írtátok sokan az erről a témáról szóló poszt alá, hogy jó-jó, de egy stadion sokkal nagyobb, több néző mehet be, válthat jegyet, költhet pénzt, mint egy színházban. Ez igaz, azonban egy stadionban jellemzően havonta két mérkőzést rendeznek, egy átlagos klub nagyjából 18-20 találkozót rendez hazai pályán, eközben egy színházban minden további nélkül lehet akár mindennap előadás, sőt akár naponta több is. Ráadásul a színpadot ki lehet adni, lehet abban a színházban stand upot, vitaestet, könyvklubokt, filmvetítést, workshopokat tartani, meg bármi mást, ami szintén bevételt hozhat a színház számára.

Egy 200 fős színház, amelyik egy hónapban 25 alkalommal megtölti a nézőtereit átlagos 8000 forintos (ami kevesebb, mint 20 euró) jegyárak mellett az 40 millió forint bevételre tesz szert. Emellé még adják ki a színpadot a fentebb írt dolgokra tízszer, mondjuk alkalmanként 300 ezer forintért, az további 3 millió. Mellé büfé, esetleg valamilyen merchandising termék, adó 1 százalék, független mecénások megkeresése, helyi vállalkozók megkeresése, szponzorok megkeresése, de tényleg ne én adjak ötleteket.

Nekem ezzel az állami szubvencióval az a fő bajom, hogy ki a fene dönti el, hogy melyik színház/művész/zenész legyen érdemes az állami, azaz az adófizetői támogatásra és melyik ne? Ki húzza meg a határt? Ha csinálok egy borzalmasan pocsék színházat, azért még tarthatom a markomat állami támogatásra, akkor is, ha a nézőtér tudom is én fele üres?

Mert a mostani kurzusnak meg vannak a támogatott figurái, de egy másik kurzusnak is meglennének, óhatatlanul is politikai alapon dőlnének el a támogatások, a művésznek érdeke fűződne ahhoz, hogy minél jobb viszonyt ápoljon a hatalommal, ha tudja, hogy onnan jön a pénz. Engem zavar Ákos meg Tóth Gabi támogatása, de ugyanígy zavarna ha Noárt meg tudom is én melyik ellenzékhez köthető művészt tömné ki a hatalom közpénzekkel.

Ennél sokkal szerencsésebb lenne, ha az emberektől nem vonnánk el adót sport, vallás és kultúra finanszírozására, és a náluk maradó többletből eldöntenék ők maguk, hogy mire áldoznak és mire nem. Továbbra is biztos vagyok benne, hogy az, ami igazán jó és értékes, az így is, úgy is fennmaradna. Egyébként is, ha normális fizetések lennének az országban, akkor kit érdekelne a 2000 euróból, hogy a kedvenc színházamba/focimeccsemre/koncertemre nem 15 euró, hanem mondjuk 35 euró a jegy? Boldogan fizetné ki mindenki.

Forrás: Vági Márton