2011 óta január 2-án ünnepeljük az introvertált emberek világnapját, aminek célja „a többségi társadalom tagjainak figyelmét felhívni az introvertált személyiségű emberek eltérő kommunikációs érzékenységére és közösségi igényeire” – áll az introvertáltak világnapja hivatalos oldalán.
Az introvertáltak világnapja Felicitas Heyne pszichológus és szerző ötlete alapján születetett, miután 2011-ben egy blogbejegyzést írt Ezért van szükségünk az introvertált világnapra címmel.
Heyne a bejegyzésében kifejti, hogy extrovertált társaikkal ellentétben az introvertált emberek kevésbé alkalmasak a stressz kezelésére, hajlamosabbak a depresszióra, zárkózottságuknak és kevésbé kommunikatív magatartásuknak köszönhetően pedig rengeteg hátrány éri őket a munkahelyen és a magánéletben.
Egy extrovertáltak uralta világban, ahol a siker kulcsa ”önmagunk értékesítése” – amire a média és a közösségi oldalak is ráerősítenek, lásd Instagram, Youtube influenszerek – az introvertáltak gyakran elveszettnek érzik magukat, nem találják a helyüket. Ez az egyik oka, hogy a kábítószer és más addiktív szerek fogyasztói túlnyomórészt introvertált emberek, és nyilvánvalóan a reménytelen élethelyzetekben is gyakrabban választanak öngyilkosságot, mint az extrovertáltak.
Introvertáltnak lenni azonban közel sem azt jelenti, hogy nem tud teljes értékű életet élni az ember. A kutatás és a történelem újra és újra bizonyítja, hogy az introvertált emberek sok tekintetben egy kiválóan tehetséges és nagyon fontos kisebbséghez tartoznak. Általánosságban nagy koncentrációs képesség és kreativitás jellemzi a személyiségüket. A blogbejegyzés olyan neveket említ példának, mint Albert Einstein, Ludwig Wittgenstein, Charles Darwin, Friedrich Nietzsche, Albert Schweitzer, Teréz anya, Ingrid Bergman, Audrey Hepburn, Alfred Hitchcock és Bill Gates.
„Tehát miért nem vezetik be az introvertált világnapot? A dátum egyértelmű – a legalkalmasabb – január 2. Pontosan az a nap, amikor a világ introvertáltjai valószínűleg mély lélegzetet vesznek, az a nap, amikor mögöttük áll a karácsonnyal kezdődő, újévig tartó horror-ünnep-maraton, amikor a bosszantó rokonok elmentek, és senki sem zavarja őket a kérdéssel: „Mik a terveid az újévre?” – írja Felicitas Heyne.
