Habár az elmúlt napok tapasztalatai alapján úgy látszik, hogy túl vagyunk a koronavírus járvány harmadik hullámán, azonban a lakosságarányos halálozást nézve, továbbra is világelsők vagyunk, 1 millió főre nézve 3077 halottal. Emellett a vírus áldozatainak száma közelíti a harmincezret, ami szintén döbbenetesen magas szám.
Habár a vírus csendesedik és egyre több ember szerez védettséget hála az oltásoknak, amellett a tény mellett nem mehetünk el, hogy a világon lakosságarányosan sehol máshol nem haltak meg többen, mint Magyarországon. Hogy ennek mi volt az oka, azt nehéz megfejteni és biztosan megállapítani. Vélhetően összetettek voltak, kezdve azzal, hogy a magyar lakosság általános egészségügyi állapota siralmas, Európa legelhízottabb nemzete vagyunk, sokat iszunk, sokat dohányzunk, „cserébe” keveset sportolunk, ezek pedig kivétel nélkül rizikófaktorok voltak a koronavírus esetében, ahogy rizikófaktorok minden más betegség esetében is. Ezen túl a kórházak és az egészségügy konstans leépítése sem segített, ami évtizedek óta tapasztalható az országban.
Rossz egészségügyi állapotban lévő emberek, forráshiánnyal küszködő egészségügy, szakember hiány: ez a három tényező vezethetett oda, hogy az országot térdre kényszerítette a koronavírus, hogy közel 30,000 honfitársunknak kellett meghalnia.
Láthatjuk, hogy mire képes egy vírus az országgal, és az is nyilvánvaló: nem a koronavírus az utolsó járvány, ami végig söpör a világon, fognak még jönni talán ennél is halálosabbak. Kérdés, hogy a mindenkori magyar kormány mit fog tudni tenni, hogy a mostanihoz hasonló katasztrófát megállítsa, és még egyszer ne történjen ilyen tragédia az országban. Mert mondjuk ki nyugodtan, 30,000 honfitársunk halála az bizony tragikus.
Az biztos, hogy szemléletváltásra van szükség a társadalomban. Az egészségtelen nem lehet menő, az elhízás nem lehet elfogadott, a mozgásszegény életmódnak egyenesen cikinek kell lennie. A férfi nem 100 kilónál kezdődik, a pálinka nem gyógyszer, a 30-as BMI-vel rendelkező emberek „ne fogadják el magukat olyannak, amilyenek”. Akár iskolai neveléssel, akár rekreációsprogramokkal, de a kormánynak (akár a mostaninak, akár a jövőbelieknek) el kell érnie, hogy a lakosság egészségtudatosabb legyen. Sportoljon, oda figyeljen a táplálkozására, minél kevesebb alkoholt fogyasszon, ne dohányozzon. Erre számos módszer van, például a stadionokra elherdált százmilliárdokat rekreációsprogramokra, egészségfejlesztő kurzusokra is lehetne, lehetett volna költeni. Előbbinek semmilyen nemzeti érdeke nincs, utóbbinak a nemzetgazdasági eredményei felbecsülhetetlenek.
A sport és az egészséges életmód a primer prevenció része, az elsődleges védvonal egy járvány esetében. Sportos, egészséges, nem elhízott embereket sokkal kisebb eséllyel győz le akármilyen betegség, mint egészségtelen társaikat.
Ezen kívül az sem ártana, ha végre valahára a kormány megbecsülné a egészségügyi dolgozókat, lehetőleg versenyképes bérrel, emberséges munkakörülményekkel és hozzáállással. Hogy ne szereljenek le, hogy ne vándoroljanak el a jobb fizetésért nyugatra. Mert látható: ha nincs elég ápoló, akkor óriási a baj, és most bizony óriási volt a baj.
Ezt a csatát csúnyán elbuktuk, azonban a háború még nem ért véget, lehet javítani!
