Orbán jövőhéten Katarba utazik a világbajnokságra. Egy normális országban ilyenkor a polgárok az alábbi kérdéseket tennék fel:
– ki fizeti a repülőjegyét a miniszterelnöknek?
– ki fizeti a szállását a miniszterelnöknek?
– ki fizeti a kinti étkezését a miniszterelnöknek?
– ki fizeti a belépőjegyeit a miniszterelnöknek?
– van-e még szabadnapja a miniszterelnöknek?
Egy normális országban a miniszterelnök ha a hobbijának szentel időt – semmi gond nincs ezzel – azt a saját pénzéből fizeti. Felmegy a Ryanair meg a Wizzair honlapjára, vásárol repülőjegyet, a Bookingon foglal szállást, a FIFA oldalán vásárol jegyet, ha elmegy kint kajázni, a saját bankkártyáját csippantja le, majd szépen hazajön, természetesen úgy, hogy előtte – ha még van – vesz ki szabadságot. Ha nincs szabadsága és pénze, nem utazik. Orbánnak tavaly egyetlen forint megtakarítása sem volt, és bár idén – szemben a pedagógusokkal – az ő bérét jelentősen, nagyjából duplájára emelték, a miniszterelnök úr rezsiszámlája is megdrágult, havonta körülbelül háromszázezer forintra. Egy katari utazás egyáltalán nem olcsó mulatság, a következő héten egy szállás hat éjszakára egymillió forintnál indul, a határ pedig a csillagos ég, ebben ráadásul csak a reggeli van benne. Alapvetően a szállás, a repülőjegy, a mérkőzésekre szóló belépőjegyek, a kinti étkezés több millió forintos tétel is lehet. Ha a belépőjegyet a szervezők állják, akkor is tetemes összeg egy ilyen kirándulás.
Egy normális országban a polgárság azonnal elzavarná a közpénzeken magánrepülővel utazgató miniszterelnökét, hiszen tudja: mindezt ő fizeti. Egy normális polgárság tudja, hogy a miniszterelnök nem valamiféle istenség, hanem közszolga, akinek az utolsó forintig, minden elköltött közpénzzel el kell tudnia számolnia. Ha a hobbijára áldoz, és nem üzleti ügyben repül, azt magánpénzből kell intéznie. Nyilvánvaló, hogy a világbajnokság meglátogatása hobbinak számít.
Azonban attól tartok, hogy nálunk nincs polgárság, ahogy normális országról sem beszélhetünk. Itt a sokan teljesen természetesnek veszik, hogy a politikai elit tagjai, az ő adóforintjaikból utazgatnak szerte a világba, és szórják a közpénzt, mintha nem lenne holnap. Mindaddig, amíg az utolsó fillérig nem kérjük számon a befizetett adóinkról a kormányt, hogy mire, és hogyan költi azt el, nem beszélhetünk polgári Magyarországról…ez sokkal inkább jobbágyi.
