Az elmúlt napokban az országos hírek központjába került a „színváltó pad”. Vagyis az Amnesty International által adományozott ferencvárosi pad, ami először szivárványszínben pompázott, majd a Fradi ultrák átfestették zöld-fehérre, majd megint szivárványszínű lett, aztán volt barna, nemzeti színű, le is fóliázták, végül a sok festéstől olyan állapotba került, hogy inkább elszállították. Azt gondolom, hogy az esemény egyszerre nagyon vicces és nagyon siralmas, ezért úgy döntöttem, klaviatúrát ragadok és leírom erről a véleményem.
Nem tudom, kinek fájt…
Rengeteg vita ment az Interneten arról, hogy milyen színűnek kellene lennie a padnak. Szerintem ez egy teljesen egyértelmű helyzet: a pad az Amnesty International költségén, az ő támogatásukkal készült, jogok van eldönteni, milyen színű legyen, mindaddig, amíg ez nem valami gyűlöletkeltő vagy tiltott kereskedelmi tartalom. Önmagában a szivárványszínű pad semmilyen ilyen tartalommal nem bírt. Úgyhogy számomra ezek után teljesen értelmetlen a Fradi-szurkolók akciója. Nekem is van olyan része a városomnak, ami nem tetszik, nem tartom szépnek, de nem jutna eszembe, hogy odamenjek, és lefessem.
Mindezzel nem azt mondom, hogy nincs létjogosultsága a kerületben akár nemzeti színű, akár zöld-fehér, vagy akár bármilyen színű és filozófiát képviselő padnak, sőt a legjobb az, ha sok ilyen van, mert ez rengeteg karbantartott padot jelent. Csak éppen nem a szivárványos pad helyett, hanem a mellett. Ha valaki kicsit körbenéz a kerületben, látja, hogy azért elég sok olyan pad van, amire ráférne egy frissítő festés. Így tehát senkinek nem lett volna tilos, hogy az önkormányzattal egyeztetve a saját ízlése szerint kifessen egy padot, vagy akár adományozzon egyet a kerületnek. Csak nyilván nem ez volt a cél…
Az értelmetlen munka iskolapéldája
A mellett, hogy nevetünk a dolgon, azért ezeknek az átfestéseknek megvoltak a ráfordításai, mind anyagi, mind humán erőforrás szintjén: meg kellett venni a festéket, megszervezni az akciót, dolgozni, ráadásul a vége fele már a rendőrség is fokozottan figyelte a padot. És tulajdonképpen ez a történet legrosszabb része: egy ajándék felesleges költségek generálásába fajult, és nem az ajándékozó hibájából.
És számomra valahol ez a legszomorúbb a történetben: azzal a pénzzel és energiával, ami erre az egészre ráment, lehetett volna 8 padot gyönyörűen kifesteni, amivel gazdagodott volna mind az önkormányzat, mind a Fradi szurkolótábora, mind az egész lakosság. E helyett ugyanezzel az energiával sikerült egyet tönkre tenni. Nem tudok ehhez gratulálni.
Vajon milyen hatással lesz az ország nemzetközi megítélésére?
Azért leszögezném: véleményem szerint nem túlzottan naggyal. Egy darab pad ügye azért nem olyan horderejű, hogy arról hónapokig cikkezzen a nemzetközi sajtó (még napokig sem), kétlem, hogy ennek hosszú távon bármilyen hatása lesz.
Ugyanakkor az Amnesty International nyilván elgondolkodik ezek után, hogy mit van értelme Magyarországon tenni (és azért felhívnám rá a figyelmet, hogy ők azért szociális területen is otthon vannak, tudok például olyan nyári táborról, ami szegény gyerekeknek volt és ők támogatták), illetve akik eddig Magyarország kapcsán homofóbiáról és meleg-üldözésről beszéltek, azok kaptak egy újabb érvet. És véleményem szerint ezt is feleslegesen.
Mert még mindig nem tudom, kinek ártott az a pad…
