Így a nyár közepén, amikor már Magyarországon is megszokott lett az, hogy a legmelegebb hónapokban csak éjszaka egy-két órára megy 30 fok alá a hőmérő higanyszála, ismét aktuális téma lehet a klímaváltozás vagy még inkább ennek a jelenségnek azok a hatásai, amit szó szerint mi magunk is már a saját bőrünkön tapasztalhatunk.
Több alkalommal írtunk már az éghajlatváltozás negatív hatásairól, az úgynevezett klímacélokról, sőt rendszeresen igyekszünk tippeket adni azoknak is, akik otthon, a saját környezetükben kicsiben szeretnének elkezdeni lépéseket tenni egy zöldebb, fenntarthatóbb jövő érdekében.
Arról azonban kevesebb szó esik, hogy vajon megállítható-e úgy a klímaváltoás, visszafordíthatóak-e a jelenleg is tapasztalható folyamatok, ha közben a világ legnagyobb gazdaságával rendelkező országai vagy az óriás multinacionális vállalatok csak a szavak szintjén hajlandóak lépéseket tenni, érdemben azonban nem változtatnak a bolygót pusztító tevékenységükön. Gyakran felmerül ez a kérdés akkor is, amikor a világ vezetőinek részvételével megtartott úgynevezett klímacsúcsok, tanácskozások kerülnek megrendezésre, ahol a résztvevők fő célja – legalábbis elméletileg – a klímaváltozás megállítása, a klímacélok kijelölése, azok teljesítésének ellenőrzése, ugyanakkor a résztvevők döntő többsége ezekre az eseményekre magánrepülőgéppel és/vagy rengeteg autóból álló kísérettel érkezik, aminek önmagában is komoly ökológiai lábnyoma van.
De azért, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, hasonlítsunk is össze néhány dolgot. Azt már most fontos leszögezni, hogy ennek a cikknek egyáltalán nem célja az, hogy az embereket a hétköznapi életükben történő apró – vagy sok esetben nem is annyira apró – lépésektől eltántorítsa vagy arról győzze meg őket, hogy a zöldebb, élhetőbb jövő elérhetetlen. A cél sokkal inkább annak érzékeltetése, hogy amíg nem kényszerítjük rá a legnagyobb szennyezőket arra, hogy ők maguk változtassanak a működésükön, addig az egyéni cselekvés önmagában sajnos kevés lesz.
Nézzük tehát az összehasonlítást és az ehhez szükséges adatokat, amelyekkel nem árt tisztában lenni. Az első ilyen – egyébként rendkívül elkeserítő – adat, hogy az elmúlt 50 évben mindössze húsz energiaipari nagyvállalat volt felelős a világ teljes szén-dioxid és metánkibocsátásának 35 százalékáért. Hogy ne csupán távoli, megfoghatatlan példákat lássunk, íme még néhány adalék:
A Climate Accountability Institute (CAI) jelentése alapján a három „dobogós” nagyvállalat a legnagyobb szennyezők névsorában a Saudi Aramco, a Chevron, valamint a Gazprom.
De nem csak a nagyvállalatok, az egyes országos is bőven kiveszik a részüket a bolygónk szisztematikus pusztításából. India például évente mintegy 126.5 millió kilogramm műanyag szeméttel szennyezi az óceánokat, míg az őket szorosan követő Kína 70.7 millióval.
Ezzel kell nekünk szembe állítani az egyéni cselekvés súlyát. Gondoljunk csak bele abba, hogy az olyan saját életünkben hozott áldozatokkal, mint például, hogy az egyéni gépjárműhasználat helyett tömegközlekedésre váltunk vagy szelektíven gyűjtjük a szemetet, esetleg fenntartható gazdálkodásból, hozzánk földrajzilag közeli termelőtől vásárolunk élelmiszert, tudunk-e akkora hatást kifejteni, hogy ellensúlyozzuk vele a fentebb példaként ismertetett adatokat. Tudunk-e érdemi változást elérni azzal, ha a városban letesszük az autót a károsanyag kibocsátás csökkentése céljából, amikor néhány ország és vállalat önmagában képes kitermelni a világ szén-dioxid kibocsátásnak 35 százalékát.
Véleményem szerint ezt a kérdést két szempontból érdemes vizsgálni. Az egyik szempont az, ami a zöld mozgalmakat is hajtja, miszerint „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, tehát hiába a legyőzhetetlennek tűnő ellenfél a nagy szennyező vállalatok képében, ettől függetlenül a saját lehetőségeinkhez mérten meg kell tennünk minden tőlünk elvárható lépést, hiszen nem közhely, hogy a változás és a zöldebb jövő velünk és az általunk megtett kis lépésekkel (is) kezdődik. A másik fontos és ide tartozó szempont, ami szorosan kapcsolódik az iménti autó vs. tömegközlekedés és kibocsátás példához, hogy lehet, hogy Kína, India és a legnagyobb olajvállalatok óriási mennyiségű szén-dioxidot küldenek ki a légkörbe, ettől még egyáltalán nem értelmetlen letennünk az autót és környezetkímélőbb közlekedési eszközt választani helyette, hiszen ezzel a saját, közvetlen élőhelyünket tesszük élhetőbbé, tisztábbá és zöldebbé.
Kiemelt kép forrása: J.W.Vein, Pixabay
