Bizonyára sokan emlékeznek még azokra a jelenetekre, amikor 2019-ben a HírTV Sajtóklub című műsorában Bencsik András egy focilabdán mutogatva próbálta elmagyarázni, vagy sokkal inkább elbagatelizálni azt, hogy jelentős területen pusztítottak erdőtüzek az Amazonas-medencében. Úgy fogalmazott akkor Bencsik, ezzel üzenve a tűz és összességében az azt okozó folyamatok miatt aggódóknak, hogy:
„Talán nem kellene ilyen rémülten jajveszékelni”
Én magam azért emlékszem kristálytisztán erre a jelenetre, mert amíg ezt nem láttam és hallottam, lehet, hogy naívan, de azt gondoltam, hogy az esőerdők vagy úgy összeségében az erdők védelme a pusztító erdőtüzektől – vagy bármilyen más pusztítástól – egy olyan emberi minimum, ami nem ismer pártpolitikai viták által gerjesztett falakat, határokat. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen témában nem kell megvívni a nyilvánosság szereplőinek a jobb és bal, nemzeti és liberális vagy bármely más vélt vagy valós politikai törésvonal mentén, hanem egyszerűen csak egyet tudnak érteni abban, hogy az erdők védelme fontos, az őserdők védelme még fontosabb, az erdőtűz pedig nem jó. Amennyire infantilisnek tűnik a legutóbbi mondat, éppen annyira megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire tévúton járok.
Bár a cikk elején említett, emlékezetes Bencsik-féle beszólás óta évek teltek el, az alapvető probléma továbbra is adott. Az emberi tevékenységből származó kibocsátási adatok nem, vagy csak kis mértékben csökkennek, a zöld átállás/klímacélok megvalósítása maximum a szavak szintjén értelmezhető, az erdők továbbra is égnek, a klímaváltozás hatásait pedig a bőrünkön érezzük.
Természetesen nem minden esetben húzható párhuzam az erdőtüzek és a klímaváltozás közé, néhány időjárással kapcsolatos adat ugyanakkor elég egyértelműen rávilágít arra, hogy az emberi tevékenység okozta felmelegedés magában hordozza az ilyesfajta pusztító katasztrófák egyre növekvő veszélyét. Júliusban sorra dőltek a hőség rekordok:
Kína 52,9 Celsius
Szardínia 48,2 Celsius
Algéria 39,6 Celsius
Az Euronews a téma kapcsán António Guterres ENSZ főtitkár szavait idézte:
„A globális felmelegedés korának vége. Elérkeztünk a globális forrás korszakába. A levegő belélegezhetetlenné vált, a hőség elviselhetetlen, a fosszilis tüzelőanyagokból származó profit és a klímavédelmi tétlenség mértéke pedig elfogadhatatlan”
A főtitkár szavait olvasva eszünkbe juthatnak az elmúlt napok, hetek hírei, ahol óriási és pusztító erdőtüzekről hallhattunk Görögország és Olaszország bizonyos részeiről.
Az extrém időjárási körülmények között hazánkban leginkább az aszály pusztított a tavalyi évben. Egy korábbi cikkünkben idéztük az Országos Meteorológiai Szolgálat áttekintését:
„A 2022-es év időjárása sajnos a történelmi aszályról híresült el, melynek következtében az őszi és nyári növények terméshozamai egyaránt alulmúlták az elmúlt évek átlagait, de az állattenyésztés is megsínylette a szárazságot.”
Tavaly szinte nem volt olyan nap – főként a nyári hónapok során – amikor ne jelentek volna meg olyan aggasztó hírek, hogy az ország valamely területén rekordalacsony vízállást mértek a folyóinkon vagy, hogy épp melyik tó száradt ki. Baranya megyében például teljesen kiszáradt a bicsérdi tó:
