A mi családunkban a helyzet olyan szempontból rendhagyó, hogy édesanyám születésnapja pár nappal van Márton-nap előtt, amit rendszerint a Tettye vendéglőben ünneplünk meg. Azonban éppen emiatt az étterem Márton-napi kínálata ilyenkor már rendelkezésre áll, és ezt rendszerint ki is használjuk. Ez történt tegnap is, amikor így együtt a családdal próbáltuk ki az étterem szezonális libaételeit.
Az étlapon egy libaraguleves, egy libamáj, kétféle libacomb, egy libamell és egy vegyes libatál található, mindnyájan ezekből választottunk. Az én választottam ezúttal a libamell volt burgonyafánkkal, tökpürével és narancsos mártással. Akik kértek levest, viszonylag hamar megkapták, de mivel ez egy kapros raguleves, én meg nem vagyok túl jó viszonyban a kaporral, ezt nem kóstoltam meg. Szóval erről nem tudok írni.
Ami az én ételemet illeti, nagyon látványos volt és látszott, hogy nem spóroltak a hússal. A libamell nagyon jó volt, nem lett kiszárítva, puha, szaftos maradt, a bőre meg igazán isteni. Már 2 éve is dicsértem a libatálnál a mellnek a bőr részét, ez ezúttal is nagyon finom volt. A burgonyafánk is ízletes, nem túlságosan édes, így abszolute jól funkcionál köretként. Ugyanez igaz a narancsos mártásra is, amelyiknek volt egy fanyar ízvilága is az édessége mellett, így nem adott desszert-hatást az ételnek. Múltkor a zselicei kóstolásnál kicsit kritikus voltam az édesebb köretelemekkel, itt minden jól működött.
Amitől igazán féltem az ételen belül, az a sütőtökpüré, ugyanis nem igazán szeretem a sütőtököt. De ha már része az ételnek megkóstoltam. Egyébként kellemesen csalódtam benne, állagra tökéletes, nagyon selymes, és itt is visszafogták az édességét a sütőtöknek, és az az érzésem, hogy egy kicsi narancs ebbe is került. Ugyanakkor a sütőtök íze nyilván kiérződött belőle, így azért nem mondom, hogy igazán ízlett. De ez az én bűnöm, nem a helyé.
A többiek ételeit is nézegettem, és mindenki nagyon elégedett volt. A libamájba belekóstoltam, az nekem is nagyon ízlett, ugyanakkor az egyetlen „ránézéses” kritikám ezzel kapcsolatos volt. A májat csónakburgonyával és sült almával tálalják, de az alma mennyisége rendkívül kevés volt: két vékony karika összesen.
Ezen azért is csodálkoztam, mert egyrészt a Tettyére ez eddig nem volt jellemző, másrészt a máj kifejezetten nagy adag volt ahhoz képest, hogy a legtöbb helyen mennyit adnak libamájból. És ennek tükrében furcsa, hogy almából – ami azért egy jóval olcsóbb alapanyag – ennyire keveset tesznek a tányérra. Nem hiszem, hogy még egy pár karika alma felborítaná a költségvetést, így viszont nekem arányaiban egy kicsit felborult ez az étel.
Ezzel együtt is elmondhatom, hogy megint nagyszerűt ettünk. Ha valaki még meg akarja kóstolni, ma és holnap megteheti!
